Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.
Ülésnapok - 1920-186
A Nemzetgyűlés 186. ülése 192 ciákat, amelyeknek a figyelembevételét az uj helyzet — mondom — ugy külpolitikai, mint belpolitikai berendezkedésünk szempontjából szükségessé teszi, a nemzet érdekében minden tekintetben kellő bátorsággal és férfiassággal fogja levonni és érvényesíteni. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Ha hazánknak az uj helyzetből folyó külpolitikai vonatkozásait kutatom, örvendetes jellenséget egyetlenegyet találok, azt, hogy abból a rettenetes küzdelemből, amelyen ez a nemzet keresztülment, egyetlenegy dolog az, amit megmentett, illetve visszaszerzett magának : a magyar államiságának teljes közjogi függetlensége. (Ugy van! a szélsőbaloldalon és jobbfelöl.) Ez a vagyontétel, mélyen t. Nemzetgyűlés ! (Ugy van ! a szélsobaloldalon.) Igaz, hogy ezért óriási árt fizettünk. Szilágyi Lajos : Megköszönjük az ilyen függetlenséget ! Az ilyen függetlenség nem ér semmit ! Rassay Károly: Hát ezt is visszadobjuk még ráadásul ? Szilágyi Lajos : Nem ! Nem ezt értem \ Gaal Gaszton: A tehertételek, tisztelt Nemzetgyűlés, amelyeket ezért az egy nagy előnyért fizetünk, óriásiak. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) a nemzet kolosszális vérvesztesége, az ország feldarabolása, véreink elszakítása, azután elrabolt értékeink (Ugy van ! Ugy van ! a szélsobaloldalon.) és mindezeknek a pszichikai folyományaként megrablóink rossz lelkiismerete és az ebből sarjadzó féltékenysége, önmagunknak pedig az adott helyzetbe való belenyugodni nem tudása. Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés! Azt hiszem, azzal mindenki tisztában van, ugy a megrablóink, mint azok a nagy nemzetek, akik a megölőink voltak, hogy ez a békeszerződés nem »szerződés«, ez tulajdonképen nem egy, (Félkiáltások: Ukázf) a wilsoni elvek alapján felépült kétoldalú kötés, hanem egyszerűen és tisztán a vae victis elvén felépült erőszak ténye, amelyet elfogadtunk, mert muszáj volt, törvénybe is iktattunk, mert muszáj volt, és meg is tartunk, mert muszáj és mindaddig, amig muszáj. (Ugy van!) Azonban,mélyen tisztelt Nemzetgyűlés, a lelkekből soha semmiféle hatalom ki nem fogja irtani azt az érzést, hogy itt nem igazságot, nem békét szolgáltattak, hanem egy égbekiáltó igazságtalanság történt, egy ezeréves jobb sorsra érdemes nemzetnek kegyetlen kivégzése. (Ugy van! jobbfelöl. Egy hang a jobboldalon : Majd széttépik!) Arra, mondom, kényszerithettek bennünket, hogy elfogadjuk e szerződést ; kényszerithettek, hogy törvénybe iktassuk; kényszerithetnek arra is, hogy megtartsuk, de ennek a ténynek kényszerű elfogadása sohasem jelenthet belenyugvást és egyre sohasem kényszerithetnek, hogy ennek a békeműnek megadjuk azt a legnagyobb szankciót, amely nélkül nemzetközi szerződések nem sok belső értékkel birnak : ezt a békét sem mi, sem semmiféle hatalom nem helyezheti a nemzeti becsület védelme alá. (Ugy van! Ugy van!) évi május hó 7-én, szombaton. 453 Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! Ezeket azért tartottam szükségesnek előrebocsátani, nehogy az a vád érhessen, hogy azokban majd, amiket ezután mondandó leszek, amiket a helyzetből kifolyólag mint állami- és kormányzati feladatokat szükségesnek tartok, defaitizmust hirdetek, lemondást hirdetek azokról a jogokról, amelyektől ez a békeszerződés megfosztott és megrabolt bennünket. Azonban foglalkozásomból kifolyólag megszoktam a reális gondolkozást, aki minden dolgomat mindig a való élet, a tények szerint iparkodtam berendezni és beosztani, s azt tartom, hogy a nemzetek is csak akkor élnek reális és okos életet, ha nem ábrándok után szaladgálnak, nem szivárványon lovagólnak, hanem megmarkolva azt a keveset, ami van, azon iparkodnak berendezkedni és erőt gyűjteni, hogy majdan kedvező viszonyok közt visszaszerezhessék esetleg azt, amit elvesztettek. (Ugy van!) Amikor tehát eszemágában sincs semmi néven nevezendő defetizmust hirdetni, másrészt kötelességemnek tartom férfiasan kijelenteni, hogy az adott keserű helyzet konzekvenciáit le kell vonnunk és hibáztatom a kormányzatot, az előző kormányokat abban, hogy ezekkel a következményekkel kellő időben nem számoltak le. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Rassay Károly : Megalázás elé vitték a nemzetet ! Gaal Gaszton ; Külpolitikai helyzetünknek többféle vonatkozásai is vannek, amelyek tekintetében állást kellett volna és kell foglalnunk. Első és talán egyik legfontosabb része, amelyről azonban nem szivesen beszélek, a király kérdés. (Halljuk! Halljuk!) Magam is azt tartom, hogy ezt a kérdést lehetőleg ne bolygassuk, miután nem aktuális, (Ellenmondások a szélsobaloldalon.) nem sürgős, nem momentán megoldandó feladat. Miután azonban erről itt a Házban több izben is elhangzottak felszólalások, amelyek ferde helyzetbe állithatják azokat, akik nem azon az pártálláson vannak, mint a t. felszólalók voltak, a magam részéről kötelességemnek tartom ezzel a kérdéssel is kellő őszinteséggel és nyíltsággal foglalkozni. (Halljuk ! Halljuk!) Különösen tisztázni kell azt a kérdést, hogy mi az a legitimizmus, ki a legitimista : a szabadkirályválasztók-e, vagy a karlisták-e? (Halljuk! a bal-, és a szélsőbaloldalon.) Mert én azt el nem fogadom tételként, hogy akkor, amikor a szabad királyválasztás elvi alapján állok, bármi tekintetben is forradalmár lennék, (Élénk tetszés és taps a balés a szélsőbaloldalon, valamint a jobbközépen.) s egy hajszálnyira is letérnék a törvényes rend útjáról. (Felkiáltások a jobboldalon : Szilágyiféle okoskodás! Ugron Gábor: Nemcsak Szilágyi-féle. Gaal Gaszton: A. legitimitásnak első feltétele azonban az, hogy az álláspontot, amelyet képviselek, a maga rendes, törvényes utján akarjam megvalósítani. (Ugy van! a jobb-, bal- és a
