Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-186

A Nemzetgyűlés 186. ülése 1921, A másik, szinte sokkal kardinálisabb hiba a numerus clausus törvény. (ügy van ! a szélsőbal­oldalon.) A numerus­clausus tulajdonképen szé­gyene a XX. századnak. Végtelenül sajnálom, hogy épen a mi országunk volt az, amely legelőször be­hozta, de nem csodálkozom, mert minden rossznak keresztül kell menni mirajtunk. A numerus claususnál azonban nem láttam azt a liberalizmust, amelyet a botbüntetésnél volt — hála Istennek — alkalmam látni. A nume­rus claususnál olyan égbekiáltó igazságtalanságo­kat tapasztaltam, amelyek miatt nem hagyhatjuk annyiban ezt a. kérdést és feltétlenül kell sietnünk a dolgok orvoslására. Látom pl.,hogy ez a törvény kizárja a tanulni vágyó ifjúság egy részét. Lehet az a tanulni vágyó ifjú akár zsidó, akár más, az egészen mindegy. Én nem ismerem el, hogy van ilyen tudomány, vagy amolyan tudomány, tudo­mány csak egyféle van ; hogy annak ki a műve­lője, az nekem mindegy. A tudomány oly inter­nacionális valami, amit nem lehet egyetlenegy fajnak sem kisajátítani. A tudományt nem lehet maximálni, a tudományt nem lehet kontingen­tálni, azt nem lehet keretekbe szoritani, azt nem lehet lenyomni. Ha pedig valaki ezt megkisérli, akkor tulaj donképen sokkal többet árt annak a kurzusnak, amelynek használni vélt, mint ahogy egyáltalában szándéka lehetett. Ez megint nem az ő zsenialitásán múlt, hanem inkább a tudatlan­ságán ; de szerencse az, hogy a kurzusnak, hála Istennek, sohasem voltak — s ezt bátran merem kimondani — olyan kimagasló egyéniségei, hogy tönkre tudták volna tenni azt a keresztény tisz­teletet, amelynek magam is becsülője vagyok. Waigand Antal : De vicces ! Csizmadia Sándor : Nem rajtuk múlt ! Andaházy-Kasnya Béla: A kedves képviselő urnák erre csak a következőket vagyok kénytelen kijelenteni. Nem az a keresztény, aki zászlójára.a korteshadjáratban ráirja, hogy : keresztény. Az igazi keresztény nem kérkedik keresztény mivol­tával, hanem ... Gaal Gaszton : A dohány-utcai templomba jár! Andaházy-Kasnya Béla:...az igazi keresz­tény cselekedeteiben keresztény. (Helyeslés jobh­felől és a szélsőbaloldalon.) Az a monopolisztikus kereszténység, amelyet a jó urak csinálnak, nem alkalmas másra, mint lejáratására annak a keresz­ténységnek, amelyet mi magunk is védeni kívá­nunk. (Zaj balfelől és a középen.) Hogy visszatérjek a numerus claususnak ez égbekiáltó hibáira, szükségesnek tartok bemu­tatni egynéhány esetet, hogy milyennagy szolgá­latot tettek tulaj donképen a kurzus emberei a zsidóságnak. Nagyon jól tudjuk, hogy az ifjúságnak az a része, amelyet kiszorítottak az itteni egyetemekről, kénytelen volt kimenni a külföldi egyetemekre ; tehát kiment Prágába, Berlinbe, Lipcsébe, Drez­dába, Haliéba és Parisban is vannak ismerőseim., akiket kiszorított innen ez a gyönyörű igazság­évi május, hó 7-én, szombaton. 443 szolgáltatás, sőt van, aki az oxfordi, sőt a madridi egyetemen tanul. Itt annak idején 'azt hallottam, hogy a minister ur folyton azt mondotta : lehetet­lenség az, hogy ezek az emberek kiszorítsák az egyetemeinkről a keresztény ifjúságot. Ezt t. i. azért mondották, hogy nem akarják nekik a szupre­mitást biztosítani ; itt állandóan —; még akkor a karzatról—azt hallottam., hogy a szupremitaßt ugy megugy ki kell venni a zsidók kezéből. Helyes, rendben van, nem törődöm ezzel a kérdéssel. A kultúra szupremitása mindig annak a kezében van, aki a tehetséget képviseli, nem pedig annak, aki tehetségtelen, legyen bármilyen felekezethez tartozó. De az az ifjú, aki a külföldön szedte magába a tudományt, aki jobb mesterektől tanult, akinek van még alkalma olyan tapasztalatot sze­rezni az eddigiekhez, amit a mi ifjúságunk nem szerezhet meg, az egy magasabb tudással fog hoz­zánk visszaérkezni, egy olyan tudással, amit ne­künk megint csak respektálnunk kell. Tehát, mi­vel találjuk magunkat szembe ? Egy magasabb­rendű zsidó tudással. (Zaj a középen.) Azt gondolják a képviselő urak magukban, csak gyertek haza, de nem fogjuk nosztrofikálni azt a bizonyítványt, ugy-e ? Kénytelen vagyok kije­lenteni, hogy a Képviselőháznak ilyen tagjait addig már rég elsöpörto a jövő kurzusa. Akkor már két kézzel kapunk az után az olyan ember után, akik nekünk tényleg használnak, akik tényleg javunkra vannak, mert nekünk nem a tudatlanság, hanem a tudás az érték. (Zaj.) MeskÓ Zoltán : Becsületes hazafi legyen első­sorban : az az érték ! Pető Sándor : Nem annak a hiányában zárták ki őket, hanem a gyűlölet jogcímén ! (Zaj.) Andaházy-Kasnya Béla : Ami a hazafiság jog­címét illeti, én azt borzasztóan respektálom ; magam is hazafi vagyok, azonban a tudást és a hazafiságot két külön kategóriába osztom. Hallot­tam nemzeti és faji géniuszról ; amint épen az egyik szónok ur kifejtette a numerus clausus tárgyalása alkalmával, hogy a nemzeti tudást kell fejleszteni. Bocsánatot kérek, de szerintem ilyen nem létezik. Tudás csak egyréle van : az abszolút internacio­r.álista tudás. A tudás egy nemzetnek akkor szerez becsü­letet, ha az internacionális versenyen tud ered­ményeket elérni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon Az, ha valamit itthon tudásnak tekintenek, künn azonban semmi, nekem nem nemzeti tudás, ez nekem nem kell, ez nekem kevés, ez semmi. Ne­künk nem az a célunk, hogy a balkáni államok kultúrájával versenyezzünk, mert ha ez a célunk, akkor rendben van, akkor a numerus clausus nagyszerű. (Derültség.) Miután azonban az a cé­lunk, hogy a nyugati államokkal vegyük fel a versenyt és azok között biztosítsunk magunknak elsősorban szerepet, kötelességünk, hogy az olyan lángészt, amely ennek az országnak használhat, legyen az bármilyen felekezetű is, elismerjük s nem szabad azt kizárnunk a tudás vagy a műve­lődés csarnokából. S6'

Next

/
Oldalképek
Tartalom