Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.
Ülésnapok - 1920-185
438 A Nemzetgyűlés 185, ülése 1921. évi május hó 6-án, pénteken. tani a magyar iparnak, — igen helyesen — de az iparfejlesztésnek eddigi módszereit nem akarja alkalmazni. Ez igen komplex kérdés. Én így egyszerűen pálcát törni eddigi iparfejlesztési módszerek fölött nem volnék hajlandó, anélkül, hogy azokat a módszereket látnám, amelyeket helyükbe tenni akarnak. Találja meg a módszereket a kormány. Én csak arra akarom figyelmeztetni, hogy a hazai nyersanyagokat feldolgozó iparágak létesitése és a kikészitő ipar minden nemének élesztése, mellyel mi a keleti szomszédok nyersanyagát is itt dolgozzuk fel, a hazának, a haza közgazdasági megerősödésének, teherviselésünknek, közgazdasági világpoziciónk megnyerésének és fenntartásának egyik nélkülözhetetlen alapfeltétele. (Igaz ! ügy van !) É3 most a kereskedelemről akarok néhány szót szólni. T. Nemzetgyűlés! Mi Budapesten élünk, Budapesten járkálunk, sétálunk. Ha itt, a Nemzetgyűlés épületeinek ablakaiból kinézünk, itt látjuk ezt a gyönyörű Dunát. Nem kell egyéb, csak egy kis gondolkozás, hogy megállapíthassuk, hogy Magyarországon — még es inka Magyarországon is, ámbár sokkal nagyobb nehézségekkel küzd/e, mint aminőkkel Nagy-Magyarország küzdött volt — az ország gazdagodásának, világpozi ci ójának egyik alapja az, hogy Budapest legyen Kelet-Európa kereskedelmének központja. (Igaz ! ügy van ! Taps.) Hiszen Budapest az a végső hely kelet felé, ahol kifogástalanul nyugati szellemű kormányzás, igazságszolgáltatás és ü?leti morál található. Budapesten van egy képzett és szolid kereskedő-testület. Budapesten a kereskedőknek olyan organizmusa van, amely ellenőrzést gyakorol és ezentúl — amint örömmel látom a budapesti iparés kereskedelmi kamara jelentéséből — autenóm ellenőrzést akar gyakorolni a kereskedelem tisztessége és realitása fölött. Budapest predesztinálva van erre a szerepre a természet által. Budapestig jó a Duna, feltétlenül jó mint közlekedési eszköz. Budapestig a Dunán az alsó Duna mélyitése révén kisebb térfogatú tengeri hajók is járhatnak. Budapesten kell a nagy kereskedelmi kikötőnek lenni. Budapesten kell a kelet kereskedelmét összpontositani. Budapest az a hely , ahol a hajóról a vasútra mennek át az áruk. Budapest a természet által predesztinálva van arra, hogy Kekt-Európának közgazdasági metropolisa legyen. Csak a mi hibánk, a mi hozzá nem értésünk, vagy energiahiányunk az oka annak, hogy azzá nem válik. (Igaz ! ügy van !) Pedig pariculum in mora. Bécs óriási erőfeszítéseket tesz. (ügy van !) A csehek óriási erőfeszítéseket tesznek, hogy Pozsonyból egy ilyen központi e a Tr>flHprflk. Készint olyan okokból, amelyekről a kormányzat nem tehet, pl. abból az okból, hogy Ausztria előbb jutott a békekötéshez és ennek folytán előbb jutott normális közgazdasági összeköttetésekhez, de részben olyan okokból is, amelyek a mi követett politikánknak kinövéseivel és ferdeségeivel vannak összefüggésben, kereskedelmünk nagy része már Bécsben tartja főintézeteit, és ha itt hamar rendet nem csinálunk, ha ezt a kérdést egész erővel kezünkbe nem vesszük, akkor annak a veszélynek vagyunk kitéve, hogy az Úristen adományát, a a Budapest geográfiai helyzetében rejlő kincsünket elherdáljuk. Pedig az ország gazdagodásának, az ország politikai pozíciójának ez egyik nyitja, egyik alapja, (ügy van! Taps.) Ilyen irányban akarnám, mélyen tisztelt Nemzetgyűlés, kiegészíteni azokat, amiket az igen tisztelt ministerelnök ur közgazdasági tekintetben mondott. Az igen tisztelt ministerelnök ur definiálni akarta az ő álláspontját a demokráciával szemben. (Halljuk ! Halljuk I) Elismeri a demokráciának jogosultságát és hogy e tekintetben az ő felfogásában bízzam, arra nézve támpontot ad nekem az előbb idézett mondása, hogy a politikát nem lehet ma ott folytatni, ahol Tisza István elhagyta. De hozzáteszi, hogy az értelmiség vezetőszerepe biztosítandó. Ezt én tökéletesen aláírom. Valóban a demokráciának nem lehetne nagyobb veszedelme, mintha az értelmetlenség uralkodó kormányformává lenne. En tehát azt kérdem az igen tisztelt ministerelnök úrtól, •— nem most várok választ, hanem a kormány politikai evolúciójában várom a választ — hogy ő ezt hogyan érti, hogy vájjon mesterséges eszközökkel, intézményesen akarja-e elérni az intelligencia vezetőszerepének biztosítását, különösen a választási törvény újból való megalkotásával ? Elképzelhető a választójognak olyan megszorítása, amely eliminálja azokat a tömegeket, amelyek a demagógiának, — erre is még visszatérek — különösen hozzáférhetők:, ugy hogy csak azok maradnak meg, amelyek az intelligencia átlaggondolkozásának befogadására alkalmasak. De, mélyen t. Nemzet gyűlés, lehet-e ezt ma csinálni, lehet-e ma erre komolyan gondolni ? Nem lehet ! Körül vagyunk itt véve olyan országoktól, amelyekben a legszélsőbb demokrácia uralkodik. Amidőn megállapíthatjuk, hogy a mi jövendő fejlődésünk, fejlődési és megerősödési lehetőségeink részben — nem egészben, de részben — az európai és a tengerentúli művelt államok jó véleményétől is függenek : lehet-e — nem tulajdonítom a kormánynak ezt á szándékot, csak én absztrakt beszélek — lehet-e oly megszorítást követni, amelyet a demokrácia elve megtagadásának tarthatnak ? Nem ! (Helyeslés.) s Megmondom, mit lehet. Lehet az értelmiség és stabilitás legszükségesebb kellékeihez kötni a politikai jogot. Ezt lehet. Lehet, és erre nagy súlyt fektetek, szerintem kell is, behozni a kisebbségnek képviseletét, a proporcionális szavazati jogot, mert ezáltal jutnak szóhoz és érvényesüléshez azok a társadalmi rétegek, amelyek tömegerőkkel nem rendelkeznek. Ezt mind meg lehet csinálni, de a dolog nyitja mégis csak más. A ministerelnök ur is sokat beszélt destrukcióról és demagógiáról. Ez két igen veszedelmes ellen-
