Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-185

436 Â Nemzetgyűlés 188. ülése 1921. évi május hó 6-án, pénteken. amelyet érinteni nem szabad.« És azután avval folytatja, •— amit egyszer én formuláztam, a gondolat tulaj donképen ugyanaz — hogy tulaj donképen nem annyira zsidókérdés van ebben az országban, mint keresztény kérdés és hogy a nyitja a dolognak a keresztény társadalom nevelése és irányitása arra, hogy az foglalja el a helyét a nemzetnek ugy kulturális, mint gazdasági életében. Ezek a megállapítások foglaltatnak a ministerelnök ur beszédében is, és ezek majdnem szórói-szóra megegyeznek avval, amit én egy év előtt jászberényi beszámolóbeszédemben ugyanerről a kérdésről modtam. (Helyeslés.) Az egyetértésnek tehát számos alapja van az igen t. ministerelnök ur politikája és az én szerény felfogásom közt. A ministerelnök ur is a jogrend feltétlen megóvását hangsúlyozza, a ministerelnök ur is, igen helyesen, a királykérdés kikapcsolásának szükségességét hangoztatja, mert nekünk, mélyen t. Nemzetgyűlés, produktiv és rekonstruktiv munkát kell végeznünk és semmiféle nem aktuális, ma ugy sem megoldható kérdés árnyékának bevetése által nem szabad magunkat eltereltetnünk ezen rekonstruktiv politikának folytatásától. (Élénk helyeslés balfelöl. Mozgás a jobboldalon. Egy hang jobbfelöl : Miért hozták ide ?) Teljesen egyetértek a ministerelnök urnák a munkássággal szemben elfoglalt álláspontjával, amennyiben ez az ő beszédében kifejezésre jut. És ezt igen szerencsésen egészíti ki a népjóléti minister urnák nem a parlamentben, hanem a parlamenten kivül tett nyilatkozata, amely közvetlenül ugyan a munkásbiztositási ügynek megoldásával függ össze, egészében véve azonban, nekem legalább, uj perspektívát nyújt ennek az egész kérdésnek a jelenlegi kormány részéről való kezelésébe. (Igaz ! Ugy van ! Egy hang jobbfelől : Csakhogy ez nem tetszik mindenkinek !) Sokszor visszaemlékezünk, mélyen t. Nemzetgyűlés, a mohácsi vész idejére és ezt a mi mostani katasztrófánkat a mohácsi vész katasztrófájával hasonlitjuk össze. Es valóban van itt sok analógia. Egyik analógia az volt, hogy a mohácsi vész katasztrófáját is megelőzte egy forradalommá vált nagy szociális mozgalom, az egyetlen szociális mozgalom, amely abban az időben lehetett : a jobbágyoknak egy nagy fellázadása az akkori szociális állapotok ellen. Ez a mozgalom elfojtatott és akkor a mi őseink, az én felfogásom szerint, azt a nagy hibát követték el, hogy egy egész osztályon akartak bosszút állni ( Ugy van ! Ugy van !) egyeseknek, mondjuk, eltévelyedéseért, vagy mondjuk, azokért az ellentétekért, amelyek egyesek közt fennállottak. És ez a hiba volt Magyarország gyengeségének egyik alkotórésze évszázadokon át. ( Ugy van ! Ugy van I) Tiszta szerencsénk, hogy a Habsburg-uralkodók közt egy sem akadt, akinek elég nagy látóköre lett volna, hogy a magyar nemzeti társadalom ellen az elnyomott tömegekre támaszkodva folytatta volna a harcot. (Egy hang jobbfelől : Hát Kristóffy idejében ?) Ne keressük ebben a szomorú időben újból, vájjon a munkásság vezetőpártjainak egy része vagy mondjuk azoknak a pártoknak többsége eltévelyedett-e, ne essünk az 1526 után elkövetett hibába és ne akarjunk az egész munkásságon vagy magának a munkásságnak egyes pártjain bosszút állni egyeseknek vagy akár sokaknak eltévelyedéseért. (Élénk helyeslés és taps.) Nemzeui aiapra kell helyezkednünk, t. Nemzetgyűlés, nemzeti alapra, de számot vetve azzal, hogy van egy világorganizmus, a szociáldemokráciának a világorganizmusa, amelybe bele van kapcsolva a magyar munkásság nagy része. Ezen mi egyhamar változtatni nem tudunk. (Ugy van I balfelöl.) És én nagyon fogok örülni annak, — és erre törekednünk kell — ha a megértést ápolva, megtaláljuk a szintézist a nemzetköziség és a nemzeti szempont közt. Ezt pedig meglehet találni. Nemcsak a munkásságnak, számos más társadalmi érdekkörnek is megvannak a maga internacionális vonatkozásai. Vegyük pl. elsősorban a katholikus egyházat. Az organizmus, anélkül, hogy ez ártott volna az ő nemzeti állásfoglalásának, keresi ugyanazon gazdasági ágnak, a munkásnak összeköttetéseit a külföld hasonló ágaival. Ez nem megtagadása a nemzeti érzésnek, amelyet igenis minden magyar embertől követelni lehet és amelyet annál inkább el fogunk érni, nemcsak követelni, mentül inkább válik ez a haza, nem mondom felforgató és vakmerő, nem mondom anyagi erőnket tú]haladó, hanem a valódi testvéri jóindulatot és szociális érzéket eláruló alkotások hazájává. Annál inkább fogjuk elérni azt a szintézisét a ki nem irtható szolidaritási érzésnek, amely az egész világ munkásságát összekapcsolja azzal a nemzeti érzéssel, amelyet a francia és német munkások tudtak tanusitani s amelyet tanúsítani fog a mi munkásságunk is, ha nálunk szeretetet és megértést fog találni. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Az igen t. ministerelnök ur a gazdasági kérdésekre, amint ő azt később más alkalommal mondotta, szándékosan nem terjeszkedett ki. ö erősen hangsúlyozta az agrár irányt, amit azonban abban a későbbi nyilatkozatában avval egészített- ki, hogy az nem jelenti az ipar és kereskedelem mellőzését, nem jelent azokkal szemben ellenséges irányzatot, hiszen ilyent valóban nem is tételezhet fel róla józan ésszel senki. És ebben az ő — egy interpellációra adott — válaszában tett nyilatkozata csakugyan nagy perspektívát tartalmaz, és én a pénzügyminister urnák is gratulálok ahhoz, hogy mégis tud egy nagyszabású beruházási politikára olyan eszközöket előteremteni, amilyeneket az igen t. ministerelnök ur főleg közlekedési téren nekünk kilátásba helyezett. De mégsem érzem magamat felmentve az alól, hogy ehhez néhány pótló megjegyzést ne tegyek, nem tudván, de remélvén, hogy ezekben is találkozik a én eszemjárása a kormány esze járásával. De ezt én nem tudom ; csak a magam nézetét mondom el. Az T étséget sem szenved, hogy a magyar föld j népe, a magyar kisbirtokos, egyálta^ban a földet 'megmunkáló és dolgozó nép ennek az országnrk