Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-185

4:32 A Nemzetgyűlés 185. ülése 1921. évi május hó 6-án, pénteken. határról beszélt. Kicsit megdöbbentő ez a megállapítás, minthogy tudvalevőleg, amint az a magyar békedelegáció irataiban számtalanszor kifejtetett és élőszóval is előadott, a közül a három és egyharmad millió magyar ajkú közül, akik Magyarország testéből elszakittatnak, 1,880.000, tehát a nagyobbrész olyan területeken lakik, amelyeken kompakt a magyarság és geográfiai összefüggésben van Magyarország meghagyott területével. (TJgy van!) Ilyen Pozsony és vidéke, ilyen a csalóköz, a galánthai járás, (Felkiáltások : Nagyvárad !) ilyen Érsekújvár, Komárom, ilyen Kassa és vidéke, ilyen Szatmár, ilyen Nagyvárad vidéke, ilyen Arad vidéke, ilyen a Bácska egészen a Ferencz-czatornáig stb. E Nemzetgyűlésen nem szükséges ezt bővebben fejtegetnem, de konstatálni kivánom, hogy az emiitett beállítás abszolúte nem fedi a tényeket, sőt azokkal rikitó ellentétben áll, mintha a magyarságnak ilyen nagyszámú elszakítása geográfiai szükségszerűségeken alapulna. Hozzáteszem, ami mindjárt mindenkinek a nyelvén volt, hogy itt nemcsak nagy magyar tömegeknek, hanem nagy kulturális centrumoknak feláldozásáról van szó, amelyeknek helyébe megfelelő kulturértékeket nem képesek a követő államok tenni, ugy hogy az emberiség szempontjából kulturértékek megsemmisítésével állunk szemben. (Élénk tetszés és taps.) Ilyen Komárom, Nagyvárad, Kassa, Nagykároly, Szatmár, Arad. (Felkiáltások: Temesvár!) Temesvárt azért nem említem, mert most azokról a magyar kompakt tömegekről beszélek, amelyek geográfiai összefüggésben vannak a magyar földdel. (Felkiáltások : Szabadka !) Ilyen könnyűvé teszi magának az államtitkár ur az érvelését különösen a román határmegállapitás kérdésében. O igy okoskodik : a Románia javára Magyarországtól elcsatolt területeken lakik 2,800.000 román, 1,600.000 magyar, 500.000 német, — a számok körülbelül igazak — s azt mondja : a németek azonban, mint tudjuk, nagyon szívesen csatlakoztak a román uralomhoz, (Derültség.) tehát odacsapja a németeket a románokhoz és kap 3,300.000 embert, aki lelkesedéssel válik románná, s azt mondja, hogy ennek a nagy többségnek a kedvéért mégsem lehetett ezt az 1,600.000 magyart kivenni. Gerencsér István : Miért nem rendeznek népszavazást ? Gr. Apponyi Albert: Tisztelt Nemzetgyűlés! Ezekre a dolgokra, miután sajnos, az angol parlamentben nem adhatom meg rájuk a választ, választ kell adni itt. Hogy minő módon fognak ezek nyilvánosságra jutni hazánk területén kivül, nem tudom, de legalább meg kell kísérelni, nehogy ezek a megállapítások, mint tények menjenek át a köztudatba. (Helyeslés. Halljuk! Halljuk!) Ami a magyarországi németségnek a román uralomhoz való lelkes csatlakozását illeti, tudjuk nagyon jól, hogy ez az erdélyi szászság egy frakciójára vonatkozik, az erdélyi szászság összesége pedig körülbelül 250.000-et tesz ki, akiknek egy része, a Brandsch-féle frakció, nyilatkozott volt. Giesswein Sándor: Ő is megbánta. Gr. Apponyi Albert: Az erdélyi szászság többi része rögtön tiltakozott. Ami pedig Magyarország egyéb németségének akaratát illeti, történetesen én részesültem abban a szerencsében, hogy még a békeszerződés létrejötte előtt, mikor szó volt az átcsatolásról, a délvidéki összes németség a községenként megalakult német nemzeti tanácsok elnökségének aláírásával nekem adta át azt a tiltakozást, azt a kérvényt, amelyben ők a Magyarországtól való elszakítás ellen tiltakoznak. (Éljenzés.) Balla Aladár: Vörös-sapkásaink voltak! Gr. Apponyi Albert: Ami már most a jugoszláviai határt illeti, az államtitkár ur azt mondja, hogy ott is az etnográfiai viszonyoknak megfelelően történt a határinegállapitás, és hogy az a terület csatoltatott Jugoszláviához, ahol túlnyomó szláv többség volt. Hogy néz ki ez a »túlnyomó szláv többség« a valóságban? Azon a területén Magyarországnak — mindig a szoros értelemben vett Magyarországról szólok, Horvátországot tekinteten kivül hagyom — van szerb 380.000, horvát 90.000, ez tehát, ha egy számot akarunk alkotni, amihez sok szó fér, 470.000. Magyar 450.000, tehát csak magyar van körülbelül annyi, mint szerb és horvát együttvéve. Német van 304.000, tehát ezek a nem szlávok, magyarok és németek együttvéve már 754.000-ren vannak, 470.000 délszlávval szemben. Homán van 77.000, tót 46.000, rutén 11.000, egyéb — ós ebben az »egyéb«-ben valószínűleg bent vannak a bunyevácok, bent vannak a vendek, akik legerélyesebben tiltakoznak a Jugoszláviához való esatoltatás ellen, (Ugy van! Ugy van!) 130.000. Tehát 470.000 délszlávval szemben van 1,019.000 nem délszláv. Hogy hogy lehet ilyen körülmények között arról beszólni, hogy azokat a területeket adták át Szerbiának, Jugoszláviának, amelyeken túlnyomóságban van a szláv elem — alkalmasint azt akarta mondani: délszláv elem — azt én nem értem. De ha a tótokat hozzáadjuk, a ruténeket hozzáadjuk és még ha a 130.000 »különfélét« mind hozzáadjuk, akkor is ugy áll a dolog, hogy 441.000 áll 680.000-rel szemben, aki egyáltalában nem délszláv. Ilyen beállítások alapján osztották fel Magyarországot ! (Ugy van ! Ügy van !) Patacsi Dénes : Az igazságtalanság legnagyobb oka! Gr. Apponyi Albert: Egy szempontot csak röviden érintettem, néhány szóval vissza kell térnem rá ; értem a kulturális szempontot. T. i. az angol parlamenti vitában az a képviselő, aki a legkevésbé rokonszenvesen szólt rólunk és leginkább fogta pártját azon államoknak, amelyek