Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.
Ülésnapok - 1920-185
428 A Nemzetgyűlés 185. ülése 1921. évi május hó 6-án, pénteken. Orbók Attila: Ugy kell nekik! Miért haragudtak mindig a zsidókra ! (Zaj.) Rassay Károly : Nem kell titkos egyezséget kötni Rómában ! (Zaj.) Giesswein Sándor: Remélem, hogy a kormány ezt is felveszi programmjába s végre valahára megvalósitja a katholikus autonómiát, annál is inkább, mert ennek a mostani körülmények között nagy gazdasági jellentősége is van, hiszen tudjuk, hogy a alsópapság ép ugy mint a középosztály, Ínségben szenved. (Ugy van ! a szélsöbalóldalon.) Rassay Károly: Mi az akadálya? Mi megszavazzuk, csak hozzák ide! Balla Aladár: Az aulikus főpapoknak kevesebb lesz a hatalmuk ! (Zaj.) Giesswein Sándor: Azt kell látnunk, hogy ezen a téren a megszállt területeken máris gondoskodás történt, miért ne tudnánk hát megcsinálni ezt itt, csonka Magyarországon is, miért ne gondoskodhatnánk arról, hogy a nép vezetői, akik különösen hivatottak arra, hogy a keresztény szellemet a nép körében fentartsák, akik a bolsevizmus alatt annyi bántalomnak voltak kitéve, akik közül egynéhányan akkor vértanúhalált is szenvedtek, a jelenlegi nehéz anyagi viszonyok között megélhetésre találhassanak? Egy bizonyos autonómiai szervezettel ezen a kérdésen hamarosan segiteni lehetne, mert hiszen az ehhez szükséges források nálunk nem hiányoznak. A mi egyházi ügyeink összehasonlíthatók a mezopotámiai talajjal, amely valamikor a föld legtermékenyebb vidékei közé tartozott. Abban az időben, midőn a Tigris és Eufrát közötti terület irrigáció által öntöztetett, minden területre odajutott a termékenységet előmozdító nedvesség. Mióta azonban ez a régi kultúra megszűnt és különösen a törökök elzárták ezeket a csatornákat, azok tönkrementek, beiszaposodtak és a hajdan termékeny területek helyén ma csak homok vagy iszapos, mocsaras terület van. A mi egyházunknak is megvannak a maga főfolyói, nem történik azonban gondoskodás arról, hogy a kellő kanalizáció is meglegyen és hogy abból a túlságos nedvességből juttassanak oda is, ahol szárazság van. (Ugy van ! balfelöl.) Ezek után csak azt akarom még kifejteni, hogy miért nem viseltetem bizalommal a kormány iránt. Bizalmatlanságomnak nem a kormány egyes tagjaiban rejlik az oka. Ha az egyes személyekről volna szó, én is tudnék toasztot mondani, akár minden tagjára a kormánynak, mint egyik képviselőtársam azt meg is tette . . . Kerekes Mihály : Tomcsányira nehéz lenne ! (Derültség.) Orbók Attila: Arra még én sem tudnék! (Zaj.) Giesswein Sándor: . . . nekem azonban a kormány egész összetétele ellen van kifogásom, amennyiben az nem harmonikus egész, hanem mint latinul mondani szokták, egy mixtum compositum. (Igaz ! Ugg van ! half elöl.) Vannak benne olyanok, akik nincsenek is szoros összefüggésben a parlamenttel, vannak olyanok, akik nem is tudják, hogy micsoda párthoz tartoznak, (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) és van egy általam igen nagyrabecsült szakember, aki magát most is liberálisnak nevezi, amely liberalizmusra vonatkozólag csak az a megjegyzésem, hogy az ne a Tisza-féle liberalizmus továbbfolytatása legyen, mert ezt kifogásolnám. Nézetem szerint a bizalmatlanság oka : magának a parlamentnek egész összetétele ós még inkább a parlamenti tagok csoportosulása. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Kerekes Mihály: Nincs gerince! Balla Aladár: Nagyatádi kolléga az oka! (Zaj. Elnök csenget.) Giesswein Sándor: Minden parlamentben kell, hogy bizonyos bifurkáció legyen a konzervatív és a progresszív, a haladó elemek vagy pártok között. Ha ez nincs meg, akkor az államgépezet megreked, csődöt mond, nem tud tovább működni. Ennek a két irányzatnak tehát meg kell lennie, mert ez olyan dolog, mint a pozitív és a negatív villamosság, amelyek, ha parallel haladnak egymással, megerősítik az áramot, mig ha találkoznak és összekeverednek, villamos szikra lesz belőlük, amely néha hasznos erőt is képvisel ugyan, de más alkalommal pusztító villámmá, romboló energiává alakulhat. Balla Aladár: És beáll a rövidzárlat! Giesswein Sándor: Ami parlamentünk csakugyan rövidzárlatban szenved, s ennek könnyen az lehet a következménye, hogy röviden be is fogják zárni. (Derültség.) T. Nemzetgyűlés ! A konzervatív és a haladó irányzat alapföltétele az egész parlamenti kialakulásnak. Ezzel azonban nem akarom azt mondani, — amit sokan gondolnak — hogy a konzervatív gondolkodásmód egy a keresztényfelfogással. Ez nagyon téves hit. A kereszténységben igenis, van hatalmas konzerváló erő, de azért ne tekintse senkise a kereszténységet olyan borszesznek, amelyben minden elavult dolgot konzerválni lehet a jövő számára. Többször megtörtént a história folyamán, hogy a keresztény gondolatot, mintegy védőpajzsul állították oda a fennálló dolgok megmentésére. Ez volt a baj a francia forradalom alkalmával is, amikor a francia egyház püspökei és papjai nem találták meg a maguk helyét. Ennek oka egyrészt az volt, hogy akkor Franciaország 130 püspöki székén egyetlen polgári származású püspök sem ült és így egymással szemben állott még a főpapság és az alsópapsáp is; a modern eszme, a szabadság iránti törekvés, a feudalizmus alól való felszabadulásnak a vágya szemben találta magát az egyházzal. Pedig ez a kettő szorosan véve kapcsolatban nem volt, nem kellett volna lennie. Az egyházat azután ugy állították oda sokan, mint a szabadságra való törekvésnek ellenségét. Azt mondja
