Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.
Ülésnapok - 1920-185
•Jl'íi A Nemzetgyűlés 1S5. ülése 1921. évi május hó 6-án, pénteken. államférfiakkal, az ottani társadalmi körökkel, sőt a tudományos világgal is. A mi részünkről ezzel szemben édes-kevés történt. Yelem is megtörtént egyszer a következő dolog: 1914-ben, még a háború előtt, egy előadást tartottam Münchenben, az ottani békeegyesűlet felhívására, »Kereszténység és békemozgalom« cím alatt. Mint a németeknél szokás, valaki előadásom után diskusszióhoz jelentkezett és azt mondta, hogy a t. prelátus ur igen szépen beszélt itt nekünk a békéről, a kölcsönös megértésről, de azt először otthon kellene megcsinálni, ahol — igy mondta — az állam az egyház segitségével erőszakosan elnyomja a nemzetiségeket. Hivatkozott a többi közt, nagyon téves információk alapján, a lex Apponyira is. Én nem maradtam adós neki, hanem azt mondtam, hogy tessék ellátogatni hozzánk és meggyőződhetik róla, hogy ő, mint német, ha akarja, nálunk a fővárosban is hallgathat akár a katholikusoknál, akár a protestánsoknál, akár a zsidóknál német prédikációt is és ne képzelje azt, hogy mi ugy bánunk el a nemzetiségekkel, mint példának okáért a németek a poseni lengyelekkel. Tény az, hogy maga gróf Apponyi Albert és gróf Andrássy Gyula t. képviselőtársam is elismerte, hogy bizonyos hibák történtek s hogy nekünk, akik a régi Magyarországragondolunk, e tekintetben is uj irányzatot kell követnünk. Nekem nem kell, mert én annak idején is megmondtam, hogy a magyarság érdekében van, hogy nemzetiségeink otthon találják magukat nálunk és hogy nekünk a testvériség szellemével és a magyar kultúra fölényével kell őket meghódítanunk a teljes szabadság értelmében. Akkor nem értették meg az én szava : mat, sőt félre is magyarázták. Igazán büszke vagyok arra, hogy felfogásom helyességét nagyjaink is elismerik. Uj irányt kell kezdenünk, ezt mondta a t. ministerelnök ur. Hát mi itt, az ellenzék padjain ezt már régen sürgetjük. Mi nem azt akarjuk, hogy a keresztény irányzattól, az igazi keresztény felfogástól távolodjék el a kormány, hanem azt, hogy a valódi keresztény felfogás szerint működjék. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalóldálon.) Azt is emiitette a t. ministerelnök ur beszédében, hogy főirányitó ja az a hármas szempont lesz, hogy politikánk legyen keresztény, nemzeti és agrár. Teljesen honorálom a ministerelnök urnák azt a kijelentésót, hogy a földmivelés nálunk a legelső nemzeti feladat, hogy a földmives osztály a legszámosabb és mintegy gerince a nemzetnek, de a dolognak egyoldalú odaálKtását még sem tartom helyesnek. En minden társadalmi kialakulásban tulajdonképen hármas irányzatot látok. Amint a testeknek hármas dimenziójuk van, ugy a nemzetek, államok kialakulásának is. Az egyik, ami a geometriában a pont, az az államban, a társadalomban az egyén ; a másik, ami a geometriában a sik, az a társadalomban az állam, a nemzet; és a harmadik, ami a geometriában a tömör test, az a szociális gondolat. (Ugy van ! a szélsöbalóldálon.) Igenis, először individuálisnak kell lenni a politikának és az individualitást, az egyéniségnek igazi értékét a keresztény kultúra adja meg nekünk. Mig a pogány államban az egyes egyének úgyszólván semmivé váltak, egy-egy atommá a nagy államban, amely az omnipotenciájával reájuk fekszik, épen a keresztény kultúra volt az, amely az egyéniség számára az önállóságot megteremtette, anélkül azonban, hogy a nemzet és a társadalom testéből anarchisztikus módon kiragadta volna. Épen igy a másik értelemben is fejleszteni kell a nemzeti öntudatot, amely által ennek a nemzetnek minden tagja testvérré válván, meg tudja ismerni az összetartozóságnak, a kölcsönös odaadásnak és áldozatkészségnek tudatát. De t. Nemzetgyűlés, ápolni kell a szociális gondolatot, amelynek nem szabad egyoldalúnak lenni. És én azt mondom: ennek a szociális feladatnak egyik kiváló része nálunk az agrár kérdés, de nem az egyedüli része. Előbb azonban tisztáznunk kell, hogy mit értünk agrár érdek, agrár szempont alatt. Mert ezt minálunk már régen mondják és látjuk, hogy amikor nálunk agrár kérdésekről és agrár feladatokról beszélnek, akkor tulajdonképen csak a latifundiumokat értik alatta, (Ugy van ! a szélsöbalóldálon.) de a kisbirtok, vagy pláne a zsellér figyelmen kívül marad. (Mozgás jobbfelöl) T. Nemzetgyűlés ! Van törvényünk a birtokreformra. De konstatálnom kell, saját tapasztalatomból is tudom, hogy a mi népünk már várja, hogy ez csak papiroson marad-e, mint akárhány ^örvény Magyarországon, vagy pedig közeledik-e a megvalósulás , felé. Igenis, látjuk azt, hogy a lakásviszonyok nemcsak a városban, hanem a faluhelyen is a lehető legrosszabbak és hiába küzdünk az úgynevezett népkórok, népbetegségek ellen, hiába küzdünk a tuberkulózis ellen, ha nem tudunk a szegény nép számára tisztességes lakásokat teremteni . . . (Ugy van! a szélsöbalóldálon.) Balla Aladár : Nyolcvanezer koronát kérnek egy hold földért. Giesswein Sándor : . .. hiába küzdünk a gyermekhalandóság ellen, az egyke ellen, ha nem tudunk igazi családi otthont teremteni ugy a falusi, mint a városi munkás számára. (Igaz! Ugy van!) Balla Aladár: Ez a destrukció! Ez a forradalom előkészítése ! Giesswein Sándor: Ez elsőrendű nemzeti feladat ! (Ugy van ! a szélsöbalóldálon.) És itt nem szabad takarékoskodni, nem szabad késlekedni, ehhez azonnal hozzá kell fogni. Kerekes Mihály: Aki elébe áll, le kell gázolni !
