Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-184

414 A Nemzetgyűlés 184. ülése 1921. évi május hó 4-én, szerdán. megengedni, hogy akkor, amikor ezt a választ tudomásul veszem, még egyszer rámutassak arra, hogy én igenis fontosnak és szükségesnek tartottam ezt a kérdést már most megvilágítani, mert méltóztassanak elhinni, hogy ezek a kérdések, a produktiv munka kérdései, sokkal intenzivebben foglalkoztatják az egész országot, mint más közjogi kérdés, (TJgy van! balfelöl.) s hogy ezek az rekonstrukciós munkájában jelenleg sokkal fontosabbak, mint akármilyen más közjogi kérdés. (TJgy van! half elöl.) En kijelentem azt, hogy ha mi ezt az országot nem fogjuk tudni produktív, termelési munkával újra felépíteni, akkor mindenféle közjogi kérdés illuzóriussá válik. Azért engedtem meg magamnak azt, hogy interpellációm keretében kitérjek ezekre a részletekre, habár általános vonatkozásokban is. Én köszönettel veszem tudomásul a ministerelnök ur válaszát, mert meggyőződtem arról, hogy a ministerelnök ur azt a programmot, amelyet bemutatkozása alkalmával nagy általánosságban kifejtett, részleteiben is meg akarja valósítani, (Helyeslés) Elnök : Következik a határozathozatal. Tudomásul veszi-e a t. Nemzetgyűlés a ministerelnök urnák Czeglédy Endre képviselő ur interpellációjára adott válaszát, igen vagy nem? (Felkiáltások : Igen !) A válasz tudomásul vétetik, Ki a következő interpelláló? Birtha József jegyző: Somogyi István! Somogyi István: T. Nemzetgyűlés! Rövid leszek. Azt fogom bemutatni, hogyan fest a földbirtokreform végrehajtása a gyakorlatban, szemben azokkal a gyönyörű elvekkel, amelyeknek hatása alatt ezt a törvényt a magyar nemzetgyűlés megszavazta, (Halljuk ! Halljuk !) Egyszer már voltam bátor a t. Nemzetgyűlés türelmét igénybe venni, a kerületemben, Hatvanban eszközölt földbirtokparcellázással kapcsolatban, a minister ur válaszát azonban még mindig nélkülözöm erre az interpellációmra, mivel azonban az ügy további fejleményei is rendkívül groteszkek, mondhatnám lehetetlenek, kénytelen vagyok ismét a Nemzetgyűlés elé jönni ennek a kérdésnek taglalásával és itt szerezni valamelyes elégtételt azoknak az embereknek, akik egy szebb jövő reményében ma alegkétségbeejtőbb helyzetben vannak. T. Nemzetgyűlés ! Mondottam, hogy a parcellázás alkalmával kerestek egy kisgazdát ós végre felfedezték azt báró Ghillány Imre személyében, akinek odaadták az ebből a birtokból alakított középbirtokot. Bár a törvény expressis verbis megmondja, hogy az ilyen birtokot bérbe adni nem lehet, a báró az ezen a birtokon lévő szeszgyárat máris bérbe adta, a megmaradó részen pedig egy ugyancsak hozzá hasonló másik kisgazdával : Tuzson János egyetemi tanár úrral együtt gazdálkodik. (Derültség.) aki szintén kapott a birtokból 20 holdon felül. Szijj Bálint: Ezek a vérbeli kisgazdák! Somogyi István: Én folyton hangsúlyoztam a kormánynál és az altruista banknál is, amelynek feladata a technikai rész lebonyolítása volt, hogy itt bajok vannak, tessék a nagyobb néprétegeket is megkérdezni, tessék utánanézni annak, hogy az ilyen földbirtokparcellázás következményei épen az ellenkező eredményre vezetnek, mint aminőnek elérése végett a törvény meghozatott, utánajárásomnak azonban az lett a vége, hogy az altruista bank azt válaszolta, hogy ő a parcellázást végrehajtotta, az elöljáróság véleménye alapján járt el, most már semmit sem tehet. Ha megnézzük a felosztott földterületet, látni fogjuk, hogy a főjegyzőtől lefelé mindenki vett és mindenki kapott földet. Rendőr, csendőr, tisztviselő, kereskedő, járásbiró, másodjegyző, hentes, mind-mind kaptak, és ezek mind kisgazdák. A kezemben lévő kimutatás szerint — amit azonban az idő előrehaladott voltára való tekintettel nem fogok részletesen a t. Nemzetgyűlés elé terjeszteni — megállapítható, hogy a leginkább igényjogosult rokkantak és az ezzel foglalkozó szegényebb földmiveselemek óriási százaléka kimaradt a parcellázásból. (Zaj jobbfelöl.) Na dehát a fődolog, t. Nemzetgyűlés, hogy a parcellázás mégis valahogyan megtörtént, keletkezett egy csomó uj kisgazda — lakkcipőben, (Derültség.) a főjegyző, a báró ur és az egyetemi tanár ur őméltósága megkapták a maguk földjét. Hátra van azonban még a dolog tragikomikuma, ami már igazán szomorú. (Halljuk! Halljuk!) T. i. amikor az igényjogosult emberek jelentkeztek az altruista bank kiküldöttjénél elöljáróságnál, nyomban azt a felvilágosítást kapták, — még 1920 szeptemberében — hogy rendben van, te X. Y. irattál öt hold földet, fizesd be az öt hold földnek megfelelő pénzösszeget, itt van a bankra szóló cheque stb. Az illetők be is fizették ezeket a pénzeket. Ez évi február és március havában aztán az történt, hogy ezek a szegény emberek egy-egy szerelmes levelet kaptak az altruista banktól, amely a szakértők állítása szerint körülbelül 10 milliót nyert ezen a kis üzleten. (Zaj.). Az előjegyzett és már teljesen kifizetett öt hold földből nem kaptak semmit, ellenben a beküldött vételárból, például Polyák Ferenc visszakapott 1920 koronát az altruista banktól, azzal a megjegyzéssel, — erre nagy szerényen hivatkozott a bank — hogy a pénzügy minister ur idevágó rendelkezése értelmében 480 koronát a 20°/o fejében visszatartott. (Zaj.) Itt van egy másik eset, amely szerint Tibi József 2680 koronát kapott vissza, mint 80%-át annak az összegnek, amit vételárban annak idején befizetett. Arról nem is beszélek, hogy kamatot persze nem adott a tisztelt bank arra a hat hónapra, amely idő alatt ezeknek az I

embereknek pénzét használta. Ugyanígy járt Móra István, akinek befizetéseként 1920 október 2-án 4000 koronát nyugtázott a Magyar Föld-