Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.
Ülésnapok - 1920-183
A Nemzetgyűlés 183. ülése 1921. évi május hó 3-án, hedden. 379 kor tehát erről beszélünk, akkor feltétlenül jogosult a kritika, jogosult pedig olyan irányban, hogy a kritika minden erővel szorítsa rá a kormányzatot arra, hogy minél több megtakarítást igyekezzék elérni az államháztartásban. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) En bizalommal tekintettem Hegedüs Loránt pénzügyminister ur pénzügyi politikája elé. Amikor arról beszéltek, hogy igen szűk körre fogják szorítani Magyarországon a kiadásokat, akkor szinte jól esett látnunk, hogy mégis került egy ember, aki meg fogja akadályozni, hogy Magyarországon a pénzköltés a szertelenségben menjen. Nem látom azt azonban, igen t. pénzügyminister ur a költségvetésben. Ugy látszik, a pénzügyminister urnák nem volt elég ereje ahhoz, hogy a költségvetést azok közé a határok közé szorítsa, amelyek között a magyar nemzet, a magyar termelő társadalom el birja majd viselni a terheket. Sőt, amint halljuk, a minister ur előre bejelenti, hogy az 1921—22. évi kölségvetés sokkal nehezebb lesz; hiszen ha milliárdokról beszélünk, sokkal nehezebbnek kell hogy mondjuk. Ez már aggodalommal tölt el, mert ha nem is értek a pénzügyi kérdésekhez, az én alapfogalmam ebben a kérdésben az, hogy nem tisztán bevételekből kell megvalósítani a kormányzati programmotés megteremteni Magyarországon a pénzügyi alapot, (Mozgás a szélsőhalon.) hanem a termelésre is át kell térni. A kormány politikájában, a kormány bemutatkozásában, ténykedéseiben azonban abszolúte nem látok gazdasági politikát, nem látom azt, hogy nem csak tisztán bevételeket biztosítani, hanem termelni akarna Magyarországon. Egy nemzet létének alapfeltétele az, hogy feltétlenül biztosítsunk munkát a munkára rászorulóknak. Ha Magyarországon igen nagy százalékban fognak élni olyan emberek, akik nem tudnak kapni munkaalkalmat, akkor hiába fogjuk az adókat kivetni és elvenni a termelő társadalom vagyonának egy részét, ha maga az állam nem tér a helyes és célirányos útra, hogy munkaalkalmat teremtsen ebben az országban, (Helyeslés.) és ha valaki nem akarna dolgozni, azt kényszerrel szorítsa rá arra, hogy munkával keresse meg kenyerét. (Helyeslés jobb felöl.) Az elmúlt kormány ténykedéseiben — a mostani kormányra még nem mondhatom ezt : — súlyos okokat találok a kritizálásra. Olyan dolgokat találok a gazdasági kérdésekben, amelyekért felelőssé kell tenni a kormányzatot, hogy a jövőben ilyenek elő ne forduljanak. Ha pedig a múltban előfordultak, akkor ha a kormányzat ténykedésével megkárosította az országot, felelőssége tudatában álljon a nemzet elé és legyen érte felelős. Sok olyan intézkedése van a múlt kormánynak, amelyek egyenesen kárára voltak a nemzetnek. Hiszen hazafias szempontból is kell természetesen e kérdést felfogni, de mikor Magyarország ellen tavaly a külföldi szállítómunkások elrendelték a bojkottot, akkor mi hazafias szempontból azt mondottuk, hogy most pedig nem adunk semmit sem ki abból, amit ki is tudnánk vinni az országból. így ebből a kormányténykedésből óriási kára származott az országnak. Oláh Dániel : Adjunk nekik többet, hogy tovább bojkottáljanak bennünket! Kerekes Mihály: Nekünk olyan áruink voltak, amelyek — minthogy nem voltak konzervgyáraink — megromlottak, és igy azok értéke elveszvén ez az országnak sok kárt okozott. Drozdy Győző: Még a bab is itt marad! Kerekes Mihály: Mindjárt rá fogok térni erre is. Ott van pl. a zabkivitel. Igen sokat sóhajtoztak amiatt, hogy nincs búza, nem tudunk termelni. Magyarországon a zab árát mesterségesen felemelték, hogy majd ki fogunk adni szállítási engedélyeket és ki fogjuk a zabot szállítani Magyarországról, az árát tehát mesterségesen felszöktették 1600 koronára. En bűnnek tartom, ha valamely termelő a búzát, amelyre kenyér szempontjából van szüksége az országnak, megeteti az állatjával, de lehet-e kívánni emberi szempontból, hogy ha valakinek van zabja és kap 1600 koronát, akkor a búzáját 500 koronáért adja oda ? Ez a kormánynak olyan keresztintózkedése volt, amely szintén súlyos milliós károkat okozott az országnak. Ott van a bab ki vitel. A bab árát mesterségesen hajtották fel, de a bab végeredményben itt maradt. Szóval a kormányzatnak nem álltak rendelkezésére hozzáértő szakférfiak, akik ugy a piacot, mint általában mindent szakszerüleg irányítottak volna. Nem egészen bizonyos, hogy ha valaki államvasuti igazgató, vagy nem tudom szolgabíró vagy járásbiró volt, az már alkalmas az árak megállapítására. Oda szakértőket kellene állítani, akik kereskedők, becsületes keresztény kereskedők, akik becsülettel, tisztességgel fogják szolgálni az állam érdekeit, akik nem engedik azt, hogy itt mesterségesen hajtassanak fel az árak. Most itt van a határ elzárása az állatkivitel elől. Ezért esett le az állat ára Magyarországon. Hogyan történhetik az meg, hogy pl. Borsodban, Ónodon 32 K a hus ára, mikor itt 90 és 100 K az ára? Hiszen a vidéki mészáros is veszi azt a marhát. Ez lehetetlen állapot. Az árvizsgáló-bizottság abszolúte nem fordit gondot arra, hogy mikor Magyarországon 30 Kért lehet kapni a marhát már húsban, megnézze az étkezőhelyiségekben az ételek árait, mert ma ugyanazok az árak vannak ott, mint amikor még 120 K volt a hus ára. Budaváry László: Mert zsidók a nagyvágók ! Kerekes Mihály: Én nem ugy fogom fel a kérdést, hogy zsidó-e valaki, vagy nem, hanem, hogy becsületes-e, vagy nem, és felelőssé teszem a kormányt azért, hogy ilyen dolog megtörténhetik az országban, mert nem gondos48*
