Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.
Ülésnapok - 1920-182
A Nemzetgyűlés 182. ülése 1921. évi április hó 27-én y szerdán. 353 esetre sem állitható az, hogy én talán valótlanságot állitottam. (Mozgás. Egy hang balfelöl: Csak nem ért hozzá!) Már most gyerünk tovább. Térjünk át a személyzetre. A felületes szemlélőnek talán az a benyomása, hogy a ministerelnök ur megfogott engem abban gumentumban, hogy nem áll az, hogy valamikor csak 20 alkalmazottja volt a Távirati Irodának, jelenleg pedig 65, mert a valóság szerint, amikor az uj vezető, Kozma őrnagy ur átvette hivatalát, 45-re vagy 47-re rúgott a személyzet száma, most pedig 65-en vannak. A valóság a következő. Igenis, amint kijelentettem, a Kadó-féle éra idejében 20 alkalmazott volt. Az is igaz, amit a ministerelnök ur állított, hogy 45 vagy 47 alkalmazott volt, amikor az uj vezető átvette. Az is igaz, hogy jelenleg talán 65 alkalmazott van elkönyvelve, de a ministerelnök ur nem állapította meg, hogy ezek az alkalmazottak mind kizárólag csak hírlapírással foglalkoznak és a ministerelnök ur biztosan nem számította hozzájuk a technikai alkalmazottakat, a kőnyomda személyzetét, a segédszemélyzetet, (Mozgás és felkiáltások balfelöl : A kéményseprőt és a viceházmestert I) mert hogyha ezt is hozzászámítja, egyetlenegyet sem kell abból a számból elengednem, amelyet itt mondtam. Tessék kiküldeni velem bárkit : nem 100, de legalább 140 személyt fogok megállapítani, aki a Magyar Távirati Irodában alkalmazva van. (Zaj.) Én alkalmazottakról beszéltem. Hogy azok honnan húzzák a fizetésüket, vagy hogy dupla fizetést kapnak-e, egyet a hadseregtől, egyet a Távirati Irodától, arról nem beszéltem. (Mozgás.) Megállapítom, hogy ebben a két kérdésben, amelyben a differencia lett volna közöttünk, az igen t. ministerelnök ur engem meg nem cáfolt. A másik dolog, amelyik már kissé súlyosabban esik a latba, az igen t. ministerelnök urnák a beismerése. Midőn ugyanis a legfőbb vádat felhoztam, hogy az Eckhardt sajtófőnökkel szoros kapcsolatban lévő Wiener Telegraphen Compagnie az államnak a külügyministeriumi telefonját használta és ezen beneficiumot a többi távirati irodák nem kapták meg, — a Telegraphen Compagnie előtt egyetlenegy más vállalat soha tudósításokat nem kaphatott, — mikor a ministerelnök ur ezt elismeri : hiába burkolja ezt olyan modorba, hogy itt a destrukció nyilatkozott meg, (Mozgás és zaj.) mert én igenis megállapítom, hogy a ministerelnök ur elismerte azt, amit én állitottam. (Ellenmondások.) Mikor én azt mondottam, hogy itt tulajdonképen élelmes vállalatok börzespekulációjáról is lehetne szó, azt vártam, hogy az igen t. minister ur a kérdésnek erre a részére is kitér és igyekszik állításaimat megcáfolni, mert azt gondoltam, hogy amikor az Ergon-Eckhardt-cég engem a sajtóban annyira megtámad és hazugságnak bélyegzi azt, amit mondok, akkor a ministerelnök ur talán ezt a legkényesebb dolgot igyekNEMZETGYULESI NAPLÖ. 1920—1921. — IX. KÖTET. szik megcáfolni. Sajnálattal állapítom meg azonban, hogy a ministerelnök ur erről említést nem tett, mert ha tett volna, módomban állt volna állításaimat már most bizonyítani. Gr. Bethlen István ministerelnök: Tessék bizonyítani ! Csizmadia Sándor; Ezek országos dolgok? Drozdy Győző: Én beszédemben világosan kimondottam, hogy ez a tőzsdespekuláció a Wiener Telegraphen Compagnie irodájában, vagy a Magyar Távirati Irodánál játszódik le. Most bizonyítani fogom, hogy ez mind a kettőnél történik. Először kérdem, hogy véletlen dolog-e az, hogy Okolicsányi főhadnagy öccse, Okolicsányi Ferenc tőzsdeügynök kapja mindenkit megelőzve a zürichi tőzsde- és devizajegy* zéseket a Magyar Távirati Iroda utján. (Egy hang bal felöl : Véletlen !) A főhadnagy ugyanis ottan dolgozik. Másodszor, micsoda szerepe van Sípos s igazgató ur nőrokonának a tőzsdehírek közvetítésében ? W^ünscher ur, aki a Hangyának a cégvezetője, vájjon nem-e a börzehírekre vigyáz és nem-e a Hangya érdekeit védi? Avagy véletlen-e az, hogy a külügyministerium telefonján a Wiener Telegraphen Compagnienak érkező híreket mindig az a Hoffmann Gusztáv játssza le legelőször a forgalomban, aki a sajtófőnökkel a legszorosabb összeköttetésben áll? (Zaj balfelöl.) Dinich Vidor: Ez az a nagy fúró? Drozdy Győző: Tudom, hogy önöknek ez nem újság, önöknek ez igen kis fúró, mert mindenki ismeri a tényállást. De mégis örvendek, hogy a ministerelnök ur ebben a dologban engem egyáltalában nem igyekezett megcáfolni. Ami a ministerelnök urnák azt a vádját illeti, hogy én a destrukció szellemét szolgáltam akkor, amikor ezt a kérdést idehoztam, (Élénk felkiáltások a középen : Mindig !) hivatkozom arra, hogy interpellációmból mindenki megállapíthatja, hogy annak két célja volt. Az egyik az, hogy az állam érdekét feltétlenül megvédelmezzük és amennyiben az állam ezt a fontos szervet ki is adná magánvállalatnak, — amit én nem perhorreszkálok, adja ki magánvállalatnak, ha maga nem tud benne gazdálkodni, — akkor vigyázzon arra, hogy a saját érdekeit épugy megvédhesse, mint ahogy más államok megvédik ezt az ilyen természetű távirati irodáknál. (Felkiáltások : Ugyanezt mondta a ministerelnök ur !) Interpellációm másik célja pedig az volt, hogy a távirati iroda tisztességes kezekbe kerüljön, hogy az üzleti spekuláció fel ne használhassa a maga számára r SLZ államnak ezt a hatalmas szervét. (Zaj.) Es amidőn az igen t. ministerelnök ur nekünk itt bejelentette, hogy — amint én állitottam — az az érdektársaság csakugyan megkapta a Magyar Távirati Irodát, akkor én nem vagyok abban a helyzetben, hogy engem az igen t. ministerelnök ur válasza megnyugtathatna. Mert hiszen én aggódó szemmel nézem azt, hogy ebben a 45
