Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-180

À Nemzetgyűlés 180. ülése 1921. évi április hó 25-én, hétfőn. ál? Dömötör Mihály: Zákány képviselő ur ezek titán Ferdinandy Gyula akkori belügyministert kereste fel és egy beadványt adott neki, amely csakugyan, — ugy, amint a mentelmi bizottság megállapítja — nem volt aláírva. Tény az is, hogy abban az a ministeri osztálytanácsos, aki akkor az internálási osztály élén állott — Barkóczy László — B. betűvel van megjelölve. Azonban tény az is, hogy szóbelileg a képviselő ur megmondta az akkori belügyministernek, hogy a vádakat, amelyeket ebben a géppel irott beadványban felsorolt, Barkóczyra vonatkoztatja. Az tehát, hogy Barkóczy neve teljesen kiirva nem szerepel ebben a beadványban, semmit sem változtat a dolog lényegén és elbírálásán. Kénytelen vagyok megemlíteni, hogy ebben az írásban a legsúlyosabb vádak foglaltatnak, amiket hivatali működéséből kifolyólag egy tisztviselő ellen felhozni lehet. Nevezetesen egész sereg hivatali hatalommal visszaéléssel és egész csomó megvesztegetés vádjával is illeti Barkóczy László ministeri osztálytanácsost. Bátor leszek erre nézve egy pár szemelvényt itt felolvasni. (Kálijuk ! Halljuk !) (Olvassa) : »Dr. Gaál János csornai ügyvédtől (jelenleg internált) 150.000 koronát kért B. Dr. Gaálnak magasrangu pártfogója adta ezt tudtára azzal, hogy ilyen titkos üzletbe ne menjen bele. Ez tehát azt bizonyítja, hogy nem a pártfogója akart keresni. Dr. Gaál itt van a táborban. 24 órán belüli szabadlábrahelyezését ígérték be a 150.000 koronáért. Böhm Jakab (Budapest, Garay-uteai) ékszerész szabadult szeptember 28-án. Nekem ez az impresszióm« itt első személyben beszél a képviselő ur — »hogy pénzért«. Zákány Gyula: Nem irtam alá! (Mozgás a jobboldalon.) Haypál István : Vagy nyíltan támadjon, vagy sehogy. Dömötör Mihály (továbbolvas) : »A következőket adta elő hármunk előtt : 1920. évi március hó közepe táján előtte teljesen ismeretlen, elegáns, molett nő kereste fel és tudomására adta, hogy pár napon belül internálva lesz. Egyben 100.000 koronát kórt és biztosította, hogy többet nem fogják zaklatni. Megegyeztek 100.000 koronában, amit a szombati napot követő hétfőn kellett volna kifizetnie, és pedig Müller Ignácnál, Katona József-utca 21., I. em. 15. sz. alatt. Ez valóban létező cím. Böhm nem fizetett. Egy hónap múlva letartóztatták. A nő egy izben egy civillel, másodízben egy karhatalmi főhadnagygyal volt a lakásán. Megismerné őket. Azonban ismét — ezúttal harmadszor — szabadon bocsátották a toloncházból és csak május 27-én tartóztatták le véglegesen és hozták Zalaegerszegre. Ezen idő alatt nem volt zsarolásnak kitéve, valószínűleg azért, mert egy katonai nyomozónak bejelentette az esetet.« Itt zárjel között a következő megjegyzés foglaltatik (olvassa) : »Tény, hogy március közepén már B. nem volt az ügyosztály élén.« Azután igy folytatja a beadványt (olvassa) : »Böhm Jakab kijelentette, amit más oldalról is sokan megerősítenek, hogy a toloncházból, sőt az internáló táborba induló vonatokról is tömegesen szedik le a gazdag zsidókat, akiket B. szabadlábra helyezett.« Orbók Attila : Milyen liberális beadvány ! Dömötör Mihály : (továbbolvas) : »Mégis ér ide néhány, aki azonban, mintegy alábbi eset bizonyítja, nyugodtan várják a szabadulást egykét napon belül. Böhm Jakab, Gergely,Nándor és Braun Sándor ismerik a Weinreb Ármin és Oszkár esetét. Gazdag zsidók, Budapest, VI. kerület, Gyár-utca 36. fsz. 5. sz. alatt laknak. 1920 július hó elején följelentették őket, hogy 14 kilogramm aranyat Ausztriába csempésztek és 6 kilogrammot Budapesten beolvasztanak. Ugyanilyen célból Scheid hollóutcai aranyművesnél meg is találták a 6 kilogrammot, mire letartóztatták őket és követelték, hogy adják elő a 14 kilogrammot, tekintve, hogy ők kihallgatásuk során tagadták azt, mintha kiszállították volna, hanem azt mondták, hogy nincs. Tényleg nem is volt meg a 14 kilogramm, mert csakugyan kicsempészték,, de a rendőrség ezt bizonyítani nem tudta. Ügyvédjük, dr. Baksay Miklós erre dr. Bassay Károly volt államtitkár utján a következőképen intézte el az ügyüket« : Rassay Károly: Halljuk! Dömötör Mihály : (továbbolvas) : »Bevallották, bár nem volt igaz, hogy megvan a 14 kilogramm is, de nem mutatják meg, mert félnek, hogy lefoglalják, mint ahogy a 6 kilogrammot lefoglalták ; ellenben közjegyző előtt hajlandók felmutatni és a hiteles okiratot azután beadják- Ebbe a hatásos protektor révén a rendőrség belement.« Tehát az egész államrendőrség meg van gyanúsítva. (Továbbolvas) : »Weinrebék titokban összevásároltattak erre Budapesten 14 kilogramm aranyat, közjegyző előtt megmutatták és az erről szóló közjegyzői okiratot felmutatták. Az eljárás során Andrejka rendőrfőtanácsos átszállította őket a toloncházba azzal, hogy internálásuk iránt a belügynek javaslatot tett. Weinrebék az egész ügyet elmondották az ugyanakkor a toloncházban levő Böhm Jakabnak, Gergely Sándornak és Braun Sándornak. Az első innen szabadult, az utóbbi kettő a táborban van. Tőle tudjuk, hogy a lefoglalt aranyért, melynek értéke néhány százezer korona, szabadultak. Világos, hogy ezen óriási összegből Baksayn és Bassayn kivül Andrejka és B. is keresett, mert különben nem engedték volna őket szabadon, miután már javasolva volt internálásuk, a csempészés pedig megtörtént s az, aki az aranyat osztrák területre kivitte, megszökött.« (Zaj a jobboldalcm.) Nem folytatom tovább. Elég ennyi annak igazolására, hogy itt nemcsak Barkóczy László