Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.
Ülésnapok - 1920-179
304 A Nemzetgyűlés 179. ülése 1921. gyösieket vagy jobb belátásra kellett volna birni vele szemben, vagy pedig félre kellett volna tolni ezeket a gyöngyösi vezetőket, akik az, ügyet igy elmérgesitették, a közszereplés teréről. Ámbár ilyetén intézkedés az én szerény véleményem szerint nagyon nehéz lett volna, mert a hivatalos város, a képviselőtestület úgyszólván egyhangúlag foglalt állást Debreceny János Miklós ellen és az ő kedvéért, azt hiszem, az egész hivatalos várost kitelepíteni vagy deportálni igazán aligha volt volna lehetséges. Vagy pedig, t. Nemzetgyűlés, a másik lehetőséghez fordulva igazaknak bizonyultak ez alatt az egy éúg húzódó vizsgálat alatt Gyöngyös városának épitési kormánybiztosa ellen felhozott panaszai, de ebben az esetben mindazokért a károkért, ugy anyagi, mint erkölcsi károkért viseli a felelősséget és bűnrészessé válik az a belügyministeriumi tényező, közeg is, aki huzta-halasztotta ezt a dolgot és ennyi kárra, ennyi bajra adott okot Gyöngyös városának. Rassay Károly : A minister felelős, nem a közeg ! Bozsik Pál: T. Nemzetgyűlés! Ez alatt az egy év alatt, amióta ez a vizsgálat folyik, én az első hét hónapot a képviselőtestület megbízása dacára is teljes passzivitásban töltöttem el. Hiába értek G-yöngyösön bizonyos gáncsok engem a városi vezetők részéről, hogy elhanyagolom a város érdekeinek a Nemzetgyűlésen és itt fenn a ministeriumban való megvédelmezését ; én bizalommal néztem a helyettes államtitkár ur vizsgálata elé és ezt az ügyet nem akartam idejekorán bolygatni. Midőn azonban már hét hónap eltelt és semmi jelét nem láttam annak, hogy az ügy befejeződik, a múlt óv novemberében udvariasan magának Eáy államtitkár urnák is bejelentve elhatározásomat, tudomására adtam, hogy szerény véleményem szerint ez a vizsgálat nem folyik kellő gyorsasággal és én kötelességemnek érzem azt, hogy mint nemzetgyűlési képviselő a rendelkezésemre álló eszközökkel Gyöngyös város igazának érvényt szerezzek. Ekkor beszéltem Ferdinandy volt belügyminister úrral, előadtam neki a dolgot. Ferdinandy minister ur azt mondotta nekem, hogy belátja, hogy tarthatatlan a kormánybiztos helyzete és hogy őt el kell Gyöngyösről távolítani, de ő távolodott el a ministeriumból, nem pedig a mi kormánybiztosunk a helyéről. Akkor előadtam Tomcsányi Vilmos Pál volt belügyminister urnák a dolgot. (Derültség a szélsőbaloldalon.) O is azt mondotta, hogy »tarthatatlan a helyzet, elejtem Debrecenit«, de nem történt semmi. Somogyi István: Ö távozott el. Bozsik Pál: T. Nemzetgyűlés! Kénytelen vagyok azért, ez után a sokféle kellemetlenség után, amely szomorúan világit reá — hogy ugy mondjam — arra a fejetlenségre is, amely belügyministeriumunkat már hónapok óta jellemzi, évi április hó 23-án, szombaton. s amelynek, azt hiszem, nemcsak Gyöngyösön, hanem az egész országban lehetnek hasonló szimptómáik,... Drozdy Győző : Egész télen át az aktákat sem iktatták. Berki Gyula: Szabotál! Bozsik Pál : ... kénytelen vagyok ezután mint legfőbb fórumhoz, a mélyen t. Nemzetgyűléshez és az ország nyilvánosságához, közvéleményéhez fordulni ebben az ügyben. Nem szívesen teszem ezt, bevallom őszintén, mert természetemmel és talán az én privát állásommal is kevésbé egyeztethető össze az, hogy én itt belügyi kormányzatunk hibáit leleplezni törekedjem és egyáltalában nem tartom magamra nézve dicsteljes és kívánatos vállalkozásnak azt, hogy exisztenciákat, még L ha megérdemlik is azt, letörni tönkretenni törekedjem. Epen ezért hónapok óta a kulisszák mögött sürgetem ezt a dolgot ; s miután hiábavaló volt minden lojális törekvésem, mint utolsó fórumhoz, utoljára jövök ide mélyen t. képviselőtársaimhoz. 1918 augusztus havában, tehát a világháborúnak egyik legszomorúbb szakában, az akkori magyar országgyűlés a Gyöngyös város újjáépítéséről és rendezéséről szóló 1918. évi XXIII. tc.-kel két napon át foglalkozott ebben a teremben. Amidőn országunk határainak összeszorulása miatt, az a kevés, ami megmaradt, még fontosabbá vált nekünk, legyen szabad kérnem a mélyen t. Nemzetgyűlést arra, hogy az én rövid felszólalásomat ajándékozza meg szives türelmével és figyelmével, hogy amibőn az a nemes kezdeményezés, amelynek ez a törvény is egyik kifejezője és eredménye volt, a végrehajtó közegek hozzá [nem értése folytán lejtőre jutott, a t. Nemzetgyűlés tekintélye orvosolja azt, ami mulasztás ott történt. Amidőn a régi britteket kiszorította az ellenség hazájukból, ők a halódó nagy római birodalom főministeréhez, Aëtiushoz, a világtörténelem egyik legszomorúbb okmányát intézték. »Bretagne siralma« címén ismeri a történelem ezt az okmányt. Engem is az ón szülővárosom, Gyöngyös azzal bízott meg, hogy mondjam el itt a Nemzetgyűlés előtt Gyöngyös panaszát és siralmát. (Halljuk! Halljuk!) Legyen szabad remélnem azt, hogy eredményben Gyöngyös siralma nem lesz hasonló ahhoz, mint amilyen volt egykoron Bretagne siralma. Hiszen én nem egy halódó ország miniszteréhez szólok, amidőn a belügyminister úrhoz, akinek előre bejelentettem ezt az interpellációt, szeretnék szólni, hanem egy romjaiból uj életre kelő ország ministeréhez. (Mozgás jobbfelöl.) 1917 május 12-én ütött ki Gyöngyösön az a rettenetes tüzkatasztrófa, amel a város legértékesebb pontjain több mint 600 lakóházat dobott a lángok martalékává. Nem akarom most fejtegetni azt a nagy nyomort és Ínséget, amely ezt a tűzvészt nyomon kisérte, nem akarok a
