Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.
Ülésnapok - 1920-179
288 A Nemzetgyűlés 179. ülése 1921 tett volna vele csinálni, és pedig nem vehették ki azért, mert a haza szolgálatában voltak elfoglalva. Ezért méltányos volna, ha a konzervatív vagyon cenzúráját nem 1914 július 25-ére tennék, hanem azokat illetőleg, akik háborúba mentek és örökké, folyton mentek, a menetszázadokkal mentek, egészen 1918 október 15-ig, ameddig ez a menetelés meglehetősen szabályos, folyamatos volt : minthogy ezek akkor, amikor elmentek a háborúba, betették kis vagyonukat őrizet végett, hogy ezek a vagyonok szintén konzervatív v gyónnak vétessenek és szintén részesittesse.iek ugyanazokban a kedvezményekben, amelyekben a pénzügyminister ur a háború előtti időből eredő konzervatív vagyonokat részesíteni kívánja. Hiszen ez a javaslat azzal indult meg, azt irta a homlokára, hogy azért vesz az állam vagyonválságot azoktól, akiktől vehet, mert a magyar Í Ham erőfeeszitése és jogrendje védelmezte meg a vagyont. Ha ez igaz, akkor tulaj donképen igaz az is, hogy a nagy erőfeszítést az a Magyarország tette, amely a harctéren elvérzett, amely hosszú éveken keresztül szenvedett hadifogságban, az a Magyarország, amely mankókon itthon kopog és az a Magyarország, amely ma a harctéren odamaradt apát és férjet siratja. Illendő tehát, hogy a javaslatban és ezzel csak a nemzet becsületének teszünk eleget — a mentességet ezekre is kiterjesszük. Azért javaslom, hogy a hatodik bekezdés harmadik sorában a »megvoltak« szó után iktattassék be a következő szövegrész (olvassa) : »vagy amenynyiben tulajdonosuk utólag hősi halált halt, fogságba esett, vagy eltűnt, ugyanannál a vállalatnál 1918 október 15-ig bármikor később keletkeztek is.« MeskÓ Zoltán : Valamint az ellenforradalomban elesetteké is l Rupert Rezső: Az ellenforadalomban elesettek szintén hősi halált haltak, azonban ezek, minthogy 1918 október 15-étől, vagy a forradalmaktól az alkotmányosság helyreállta idejéig elég idejük volt a vagyonukkal rendelkezni, esetleg üzletet csinálni, szerintem más szempont alá esnek, mert nekik mégis volt immúnis idejük is, csak azoknak nem volt, akik odamaradtak, vagy csak most jöttek meg. Módosításomnak folyománya lenne azután az, hogy az 1914 július 25-iki dátum mellé ilyképen vonatkozásszerüen az illetve szóba kapcsolva az »1918 október 15-e« szavak *'s felvétessenek. Ezzel ezek : s, akik legjobban megérdemlik, részesittetnek a félváltság kedvezményében. Bizonyos esetekben azonban még ez a fél váltság kedvezmény is kevés s ezért javaslom, •— hiszen tegnap ezt is voltam bátor a pénzügym ; n : ster úrral megbeszéln : , és remélem, hogy ez a javaslatom elfogadtatík — hogy a hadiözvegyek, hadiárvák, rokkantak, vagy ped ; g azok az eltűntek, illetve hadifoglyok, akik csak 1919 december 3l-e után kerültek haza, a negyedváltság kedvezményében részesittessenek. T. i. itt csak 100.000 K-s összegről van szó s az a 100.000 K lehetőleg hadd maradjon meg annak a hadiözvegynek, hadiárvának, aki elévi április hó 23-án, szombaton. vesztette minden vagyonánál és kincsnél drágábbat, elvesztette a kereső férjet, a kereső apát. (Ugy van !) Ezek megérdemlik azt, hogy részükre — hiszen csók 100.000 K-ról van szó s ez sem sok — az egész 100.000 K meghagyassék. De minthogy az adózás elve fentartandó, s hogy a haza iránti kötelességüket legalább részben szimbolice lehetőleg azok is leróhassak, nem kívánom őket egész mentességben, hanem csak negyedmentességben részesíteni. Azokra a hadifoglyokra és eltűntekre nézve, akik csak 1919 december 31-ike után tértek vissza a hazába, akik tehát elestek a konjunkturás időktől, elestek minden lehetőségtől arra nézve, hogy vagyonuk felett rendelkezzenek, vagy azzal nyereséges vállalkozásokba bocsátkozhassanak, azokra nézve is méltányos volna, hogy csak negyedváltságot fizessenek. Hiszen méltóztatnak vissza emlékezni, hogy a valutaromlás és az értékeltolódások különösen 1920 elején következtek be. Tudom ugyanis, hogy 1919 decemberében még lehetett 1000, 1500, 2000 koronáért egy hold földet vásárolni, de az a föld már a következő hónapban, januárban 10.000—20.000 K volt. Ök csak 1920 januárban kerülvén haza, már teljesen leromlott valutát, borzasztóan felszökkent értékeket találtak, pénzükkel nem tudtak semmit sem tenni. Méltányos tehát, hogy ők a pénzintézeteknél, vállalatoknál lévő pénzük után, minthogy ilyképen ugyancsak megszenvedtek a hazáért és elég áldozatot hoztak, a váltságnak csak a negyedét fizessék. Azt hiszem, hogy nem igen sokan lesznek. Ezeket kívántam előadni. Elnök : Szólásra következik ? Szabőky Jenő jegyző: Mózer Ernő ! Mózer Ernő : T. Nemzetgyűlés ! A törvényjavaslatot az utolsó szalmaszálnak tartom, amelybe belekapaszkodunk azért, hogy az állami háztartást rendbe hozzuk, valutánkat felemeljük, stabilizáljuk és egyáltalában a gazdasági termelés újból megindítsuk. Mint minden Hegedüs Loránt-féle operációt, szükséges, hogy ezt is minél simábban és gyorsabban hajtsuk végre. Szükséges az is, hogy a végrehajtásnál a lelkeknek bizonyos kellemetlen emóciójától minél jobban óvakodjunk. A 3. § első pontjától különösen féltem a közti miután a váltságmentes vagyon maximuma 1000 koronában van megállapítva. Már pedig, ha megnézzük azt a tömeget, amely ezen az alapon beleesik a vagyon váltságba, akkor azt látjuk, hogy a legszegényebb néprétegek kerülnek vagyonváltság alá, olyan rétegek, amelyeknek tagjai esetleg éveken át gyűjtötték össze bizonyos célból kis tőkéjüket. Ha a vagyonváltságot reájuk is kiterjesztjük, akkor ennek következtében ismét hosszú időre eleshetünk annak lehetőségétől, hogy kitűzött céljukat megvalósithassák. A munkásoknak, napszámosoknak, nyugdíjasoknak, szegény özvegy asszonyoknak tömegei esnek váltság alá, akik igaz, hogy a mi szemünkben — mivel 1000 korona után alig 50 koronát fizetnek — talán nincsenek túiságo-
