Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-178

A Nemzetgyűlés 178. ülése 1921, évi április hó _ 22-én, pénteken. 270 Ezt tűrnie a kormánynak nem lehet. Az ipar egy ; nagy tényező, amely becsületes munkává 1 minden j külső segédeszköz nélkül állta meg a helyét, amely nélkül az ország pénzügyeit rendezni nem tu­dom, de más, sokkal nagyobb büvészmester sem tudná. i Rupert Rezső t. barátom Neekerhez hasonli- \ tott engem. Hogy az ember kihez hasonlít, azt \ maga tudja legkevésbé, senki sem tudhatja a saját tehetségét máséhoz hasonlitani. Descartes az a nagy filozófiai munkájában, a »Discours de lő méthode«-ban azt olvastam, hogy az emberi ész egyformán van elosztva, aminek legfőbb bizo­nyítéka, hogy mindenki magát tartja a legoko­sabb embernek. (Derültség.) Én tehát azt, hogy Neckernek volt-e több esze vagy nekem, megálla­pítani nem tudom. Azt azonban tudom, hogy Necker között és én köztem mindentől eltekintve egy lényeges különbség van, t. i. az, hogy Neckert egy diadalmas csoport nagy éljenzés között ve­zette a parlamentbe, engem pedig nem vezetett ide más, mint az ország gondjainak serege és ha ettől a csoporttól meg fogok szabadulni, akkor hálás leszek azért, hogy idehívtak ; hálásak lesz­nek önök, hogy itt voltam és hálás leszek különö­sen azért, hogy egyszer majd el szabad mennem. A Necker-féle példában csak egy momentum van, amelyet t. barátom megragadott, midőn ő is céloz arra, amit minden újságban olvasok, hogy talán pénzügyi reformjaim — és ezek között talán ez a mostani legnagyobb is — bizonyos álmodozás jellegét mutatják. Az egész külföldi sajtóban büvészmester gyanánt szerepelek, külö­nösen e javaslat tekintetében, amely a legnagyobb péznügyi beavatkozást jelenti, amely Magyar­országon valaha történt. Ma, mielőtt helyemre leültem, két barátom két külföldi újságot, egy spanyolországit és egy ame­rikait helyezett asztalomra. Mind a kettőben hosszú cikk van arról, hogy én büvészmester vagyok. Különösen azt irják, hogy én költő vagyok, akinél félni kell attól, épugy, mint Neckernél, hogy fan­táziái nem fognak teljesedni. Az amerikai cikknek a teljes cime a következő : »Jókai unokaöccse. Pénzügyminister, aki novellákat ir.« (Derültség.) Evvel szemben én azt merem állitani, hogy az én javaslataim a legridegebb számításokon alapulnak, amit mutat az, hogy pontosan bevált az, amit én kiszámítottam. Ebben senki nem kételkedik, és az, amit elmondok a pénzkicserélési javaslatnál, az is be fog válni, hogy t. i. a magyar valutának emel­kednie kell azért, mert ebben belső érték van és mert eddig is csak a külső körülmények akadá­lyozták meg azt, hogy a külföldi vegyen tőlünk. Arról szó nem lehet, az nem igaz, hogy valutánk megállhat, mert belső értéket tönkre tenni nem lehet. A villamosokon, ha sikerül felkapaszkod­nom, ami nem olyan könnyű dolog, — bár a múltkor sikerült egy villamosnak még a belsejét is meglátnom, ami ritkán sikerül halandónak — azt tapasztalom, hogy rólam beszélnek az emberek. Ezt nem kellemes hallani. Én mindig ugy ér­zem magamat, ha nevemet hallom emlegetni, mint amikor először dobtak a vizbe hosszú kötélen és amikor azt számítgattam, hogy mennyi vizet fo­gok nyelni. (Derültség.) A minap is hallgattam, amint a villamoson hárman beszéltek arról, hogy ki csinálta az olcsóságot. Az egyik kijelntette, hogy Hegedüs, a másik kijelentette, hogy az olcsóság­magától jött, mire a harmadik felállt és azt kér­dezte, hogy hol van az olcsóság ? (Ugy van ! bal­felől.) Erre a következő a válaszom. A Pester Lloyd cimü lap minden hónapban egy index-számot mutat ki annak az alapján, hogy hatvanegy fo­gyasztási cikknek mi a kivonatos ára. Ez az index­szám januárban volt 6900, ma pedig 5400. Ennél­fogva 21%-kai haladt előbbre az olcsóság. Ennél gyorsabb növekedés még sehol sem volt a világon. Még Angliában is csak 42%-ot ért el egy esztendő­ben. Ennél nagyobb roham nem volt és ha na­gyobb lett volna az iram, sokkal nagyobb lett volna a kiabálás miatta. Az olcsóságot nem én csináltam, nem a t. barátom csinálta és nem csi­nálta semmi más —mert a pénz erejét semmi más nem emelheti, mint magának a nemzetnek törhe­tetlen ereje. A nemzet csinálja az olcsóságot, a nemzet emeli fel a pénzt és nem egyes emberek nem a pénzügyministerek. (Igaz l Ugy van !) S most visszatérek arra, amit Rupert t. kép­viselő ur mondott, hogy álmodozó vagyok. Ez bizonyos tekintetben igaz, de önök is álmodoz­nak velem. Én nem önökért és nem magam miatt jöttem ide, hanem egy álomért és ennek az álom­nak felépítéséért van ez a javaslat is. Mi mind­annyian álmodunk. Álmodunk egy országról, amely ma nincs a térképen ; álmodunk egy nem­zetről, amely ma össze van tépve. (Igaz ! Ugy van !) Ezért van ez a javaslat. És ha sokan ezért az álomért el tudtak pusztulni a Doberdón,^ÍÍ7éw& helyeslés és taps.) mások Szibériában megfagytak érte, akkor mi dolgozni tudjunk érte, ezért az álomért. Ajánlom a javaslatot elfogadásra. (Hosz­szantartó élénk helyeslés és éljenzés és taps. A szó­nokot számosan üdvözlik.) Elnök : Az előadó ur nem kivan a szólás jogá­val élni. Következik a határozathozatal. Felte­szem a kérdést : elfogadja-e a t. Nemzetgyűlés a betétek, a folyószámlakövetelések és a termé­szetben elkülönítve őrzött készpénzletétek, to­vábbá a belföldi részvények és szövetkezeti üzlet­részek, külföldi pénznemek és a külföldi érték­papírok vagyonváltságáról szóló törvényjavasla­tot a pénzügyi és igazságügyi bizottság szövege­zésében, általánosságban a részletes tárgyalás alapjául, igen vagy nem ? (Igen.) Eszerint hatá­rozatképen kimondom, hogy a t. Nemzetgyűlés a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Az idő előrehaladván, javaslatot kívánok tenni a legközelebbi ülés idejére és napirendjére vonat­kozólag. Javaslom, hogy a Nemzetgyűlés legköze­lebbi ülését holnap, szombaton, április hó 23-án

Next

/
Oldalképek
Tartalom