Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.
Ülésnapok - 1920-178
A Nemzetgyűlés 178. ülése 1921. évi április hó 22-én, pénteken. 267 Szabó Balázs: Hogy keresztények! B. Szterényi József: Bocsánatot kérek, nem az, hogy keresztények. E Nemzetgyűlésben tett első felszólalásomkor szint vallottam a keresztény erkölcsi irány mellett. Én nem vártam a keresztény kurzus bekövetkeztét, hanem méltóztassék Magyarország összes katholikus főpapjait megkérdezni, hogy amikor a hatalmat kezeltem, milyen politikát csináltam, hogyan képviseltem a keresztény iránt. Méltóztassék megkérdezni, hogy a katholikus és a protestáns legényegyletekért előttem és utánam történt-e valami ? Én képviseltem azt az irányzatot, és nekem nincs szükségem arra, hogy engem a képviselő ur az igazi, a becsületes, a hamisítatlan keresztény irányra figyelmeztessen. És bár nem szeretek kérkedni, ha tudni akarja a képviselő ur, elmondhatom, hogy azokért a szolgálatokért, amiket én a katholikus egyháznak hivatalban tettem, az akkori boldogult pápa Őszentsége sajátkezű aláírásával és dedikációjával ellátott fényképével tüntetett ki. Ez feleletem a t. képviselő urnák arra, hogy én azért érintem a szövetkezetek kérdését, mert keresztények. T. Nemzetgyűlés ! Bocsánatot kérek e rövid kitérésért, de az ilyen nagyon népszerű szólamokkal szemben meg kell mondani az igazságot. A szövetkezetek tekintetében azokról a túlhajtásokról van szó, amelyeket nem csak én ostoroztam, hanem a túloldalon lévő t. barátaim közül is többen, erről az oldalról pedig Mátéffy képviselő ur épen ma és maga Apponyi Albert gróf is, akit — azt hiszem — senki sem fog a keresztény irányzat tekintetében túllicitálhatni, aki hires kaposvári beszédében megjelölte azt az irányt, amelyen túl menni nem szabad, t t i. a szövetkezeteknek nem szabad a kapitalisztikus túlzás irányában fejlődniök, a szövetkezeteknek nem szabad részvénytársaságokat alapitaniok s azt az ideális célt, amelyet mint szövetkezetek követtek, követnek és kövessenek is, azt az alturista alapot nem szabad a túlzó kapitalisztikus irányzattal kompromittálniuk. Gaal Gaszton: Tökéletesen igaz! B. Szterényi József: Ez ellen küzdök én, t. Nemzetgyűlés, és nem a szövetkezetek ellen. Ezen küzdelmem félreértésével mondott itt egy beszédet annak idején Schandl Károly képviselőtársam, — sajnálom, hogy nincs jelen és igy távollétében kell arra reflektálnom — azt mondván, hogy bezzeg annak idején, mikor én hatalmon voltam, az iparfejlesztést monopolisztikus alapon 200 millió koronával eszközöltem, 1906ban a törvényhozás iparfejlesztés céljaira, szubvenciókra, 200 millió koronát biztositott, amely összeg a mai viszonyok szerint 20 milliárd koronának felel meg, s ezt a 20 milliárd koronát, mely felér mai egész budgetünkkel, egész állami kiadásunkkal, nem is a kisiparnak, a magyar iparnak adtam oda, hanem nagyrészt — itt egy közbeszólás van, amely után igy folytatja a képviselő ur: (olvassa) »elismerem, hogy Szterényi képviselő ur maga akkor is a kisipari szövetkezeteknek volt barátja, nem is neki rovom fel ezt a dolgot, hanem az akkori kormányzati órának, amely ahelyett hogy a magyar kisipart erősítette volna, és bár nem lehet erőszakosan gyáripart teremteni, de mégis eredeti gyáripart igyekezett volna teremteni, akkor ezt a 200 milliót, vagyis a mai 20 milliárd koronát az ablakon dobta ki, mert hivatalos feljegyzések vannak arra vonatkozólag . . .« s a többi. Méltóztassék nekem megengedni t. Nemzetgyűlés, hogy Schandl képviselő urnák röviden felelhessek és rámutathassak arra, hogy az ő számítása és állítása tudomásom szerint nem eredeti, mert ugyanezt a Futurának »Buzakereszt« cimü lapjában szószerint olvastam, ugyanezzel a 200 millióval és ugyanezzel a 20 milliárdos átszámítással. Hogy honnan vették ezt, r nem tudom ; de hogy nem igaz, azt tudom. Én nem beszélek a futurista elméletről és nem beszélek arról a képtelenségről, hogy a t. képviselő ur akkori 200 milliót átszámít mai 20 milliárdra, mintha az akkor kifizetett, vagy ma akkori kötelezettség gyanánt kifizetett egy millió ugyanannyi száz milliót jelentene. Nem követem a képviselő urat ezen fantasztikus számítási bázison, de szeretném korrigálni az ő adatait hivatalos adatok alapján. Ami azt a 200 milliót illeti, amelyet én költöttem el iparfejlesztésre — bár elkölthettem volna, ma máskép állna az ország ipar tekintetében, — ez ugy áll — ezek a kereskedelemügyi ministerium hivatalos adatai — hogy 1881-től, tehát messze visszamenőleg, mielőtt még állami szolgálatban voltam, 1881-től 1914-ig a magyar állam az egész iparfejlesztésre 47,336.000 koronát fordított pénzsegély alakjában és 5,676.000 koronát kölcsönök alakjában. Abban az időben pedig, amelyben én vezettem az ország iparügyeit részben mint tisztviselő, részben mint államtitkár, részben, rövid ideig, mint minister, a kisiparra 15,367.000 koronát fordított a magyar állam és a kisipari szövetkezetekre 2,966.000 koronát. Magam indítottam meg a kisipar körében a szövetkezeti akciót... Gaal Gaszton : Az OKH annál többet ráfizetett ! B. Szterényi József : Bögtön reflektálok t. képviselő urnák az # OKH ráfizetésére vonatkozó közbeszólására is. Örvendek, hogy Korányi Frigyes t. barátom jelen van, aki adataimat majd igazolhatja. Ha ezt is Schandl képviselő ur fantasztikus számításai alapjára helyezném, akkor kapott a kisipar másfél milliárdot és az ipari szövetkezetek 300 millió koronát. Ami az OKH ráfizetését illeti, — gondolom, arra a bizonyos hétmillió koronára méltóztatik célozni, — méltóztassék tudomásul venni, hogy ez aeon idő közben származott, melyben megszűntem a koalíciós kormány távozása folytán és még nem voltam hivatalban, tehát a közben34*
