Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.
Ülésnapok - 1920-177
252 A Nemzetgyűlés 177, ülése 1921. ein április hó 21-én, csütörtökön. 'lyen megszakítása nem volna házszabályszerü, mert a mindenkori többségnek szolgáltatná ki a napirend olyatén megváltoztatását, amelynek következtében a már feliratkozott szónokok szólási joguktól elüttetnének, (Ugy van! balfelől!) Ezért azt hiszem, e kérdést csak akként lehet megoldani, ha a feliratkozott szónokok törültetik nevüket. Semmi körülmények között sem volna helyes egy olyan veszedelmes precedenst alkotni, aminő ellen a Ház már a múltban is állást foglalt. (Helyeslés balfelől.) Elnök : A t. képviselő ur tévedésben van. A házszabályok szerint a napirendi indítványt mindennap, az ülés végén kell megtenni. A napirendet a Ház saját akarata szerint ugy határozza meg, ahogy akarja, (ügy van! Ugy van!) Ha a képviselő urak egy tárgyalás alatt lévő törvényjavaslathoz vagy ministeri nyilatkozathoz feliratkoztak, ezzel csak azt az egy jogot biztosították maguknak, hogy a vita félbeszakítása után, amennyiben az a tárgy ismét napirendre tűzetik, az ő rangsoruk, mint szónoké, a félbeszakítás folytán nem alteráltatik. (Igaz ! Ugy van !) A ministerelnök ur napirendi indítványa tehát teljesen megegyezik a házszabályokkal és én akként fogom is a kérdést a Ház döntésére bizni. (Helyeslés. Halljuk! Halljuk!) Javaslom, hogy a Ház legközelebbi ülését holnap, pénteken, április 22-én délelőtt tiz órakor tartsa s annak napirendje legyen : 1. a mai ülés jegyzőkönyvének hitelesítése ; 2. a betétek, folyószámlakövetelések és a természetben elkülönítve őrzött készpénzletétek, továbbá a belföldi részvények és szövetkezeti üzletrészek, a külföldi pénznemek és a külföldi értékpapírok vagyonváltságáról szóló pénzügyministeri törvényjavaslat tárgyalása. (Helyeslés.) Méltóztatnak ezen napirendi javaslathoz hozzájárulni, igen vagy nem ? (Felkiáltások: Igen!) Ha igen, akkor ezt határozatként jelentem ki. Következik most Drozdy Győző képviselő ur sürgős interpellációja. (Halljuk! Halljuk!) Drozdy Győző : Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Annak ellenére, hogy nem autokraták, hanem felelős kormányok intézik az ország sorsát, mégis megdöbbentő pénzpocsékolással találkozunk. Az e tekintetben uralkodó állapotokat a költségvetés vitájánál fogom majd részletesen illusztrálni, most csak a Magyar Távirati Irodával kapcsolatos pénzpocsékolásról és a Távirati Iroda sorsáról akarok beszélni, nehogy a fait accompli olyan helyzet elé állítson bennünket, amin azután már segíteni nem lehet. (Halljuk ! Halljuk !) Röviden a Magyar Távirati Iroda történetét is el kell mondanom, hogy a maga valóságában megismerjük ezt a grandiózus kérdést. A Távirati Iroda kezdettől fogva állami szerv volt, amelyet báró Bánffy Dezső adott ki szerződésileg Radó Sámuelnek. Radó Sámuel volt a Magyar Távirati Irda .«^erkpsztője és kiadója, egészen a Károlyi-éráig. Radót terhelte az egész felelősség munkájáért, ő figette az alkalmazottakat, viszont a jövedelem is az övé volt. Az egész szolgálatért, amit a Távirati Iroda révén Radó Sámuel végzett, évente tizenkétezer korona szubvenciót kapott az államtól, azonkívül bizonyos távirati és a telefonkedvezményeket. Radó Sámuel szerződése 1919 végén lejárt. A Wekerle-kormány előzetes megújítás helyett másokkal is tárgyalásokba bocsátkozott és az egyik ministertanácson ugy intézkedett, hogy a jövőre vonatkozólag az állam teljes ellenőrzését biztosítsa s ezen szempont figyelembevételével szerkesztették meg az uj szerződést dr. Fabro Henrik osztálytanácsos, hírlapíróval, további tiz esztendőre. Ennek a szerződésnek előnye volt, hogy Bécstől teljesen függetlenítette a Magyar Távirati Irodát, közvetlen összeköttetést biztosított számunkra Európa gócpontjaival, úgyhogy nem állt fenn továbbra is az az anomália, hogy Bukaresttel és Belgráddal csak Bécsen keresztül érintkezhetett a magyar hiíszolgalat. Anyagilag ugyanolyan feltételeken épült fel ez a szerződés is, mint a Radóféle. Jött azután a Károlyi-forradalom. Károlyiéknak az volt első lépésük, hogy a Távirati Irodát államosították s vezetését rábízták Fabróra és Német Alfrédre. Majd a diktatúra következett, amely fen tartotta ezt az állapotot, azután pedig a keresztény kurzus, amely szintén átvette a Távirati Irodát. Mikor azonban a keresztény kormányok sorozatában a Teleki-kormány következett, az első dolga az volt Teleki ministerelnöknek, hogy a kiváló sajtófőnököt, akit az egész ország közvéleménye mint becsületes, elvhű férfiút ismert, Bónitz Ferencet elmozdította ezen állásából és kinevezte a sajtóügyek élére Eckhardt Tibort. Eckhardt Tibor természesetesen a Távirati Irodában is reformot csinált. Az volt az első dolga, hogy ezt az irodát militarizálja, lovasitsa. (Élénk derültség.) Kozma Miklós kapitány úrra bizták ezután a Magyar Távirati Iroda vezetését. Szilágyi Lajos : Magyar Távirati Iroda, mint vitézi telek. (Élénk derültség.) Orbók Attila : Azon a fronton lett őrnagy ! Drozdy Győző: A kapitány ur azonban a Magyar Távirati Irodánál kifejtett működése közben őrnaggyá avanzsált. Nézzük meg, hogy mi itt a differencia a régi és az uj rendszer között. Míg a régi rendszer szerint az államnak mindössze 12.000 koronába került a Távirati Iroda eltartása, most körülbelül 12 millió koronát for dit az ország az ilyen sajtócélokra. Vázsonyi Vilmos : Fő, hogy a tizenkettő megmaradt. Drozdy Győző : De azt hiszem, hogy a korona mégsem devalválódott ilyen nagyon. A régiben húsz ember dolgozott, most százszázhusz, de a vidéki szerveivel együtt szinte megállapíthatatlan ,hogy mennyi. Orbók Attila : Egy egész század ! (Egy hang jobbfelől : Minél kisebb az ország, annál többen !)
