Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.
Ülésnapok - 1920-177
236 A Nemzetgyűlés 177. ülése 1921. évi április hó 21-én, csütörtökön. adnia. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mindezekből folyik, hogy ezeket a kérdéseket, amelyeket IV. Károlynak az ország területén való megjelenése felvetett, nem lehet olyan könnyed gesztussal elintézni, hogy az előző kormány lemondott és az előző kormány tetteiért nem vállalják a felelősséget. Az a kérdés, hogy ezeknek az eseményeknek vannak-e olyan konzekvenciái, amelyek a nemzetre vonatkozóan fennállanak, mert ha vannak, akkor a ministerelnök urnák igenis nyilatkoznia kell aziránt, hogy ezekért a konzekvenciákért vállalja-e a felelősséget, vagy azt is elhárítja magától. Még csak egy kérdést akarok ezzel a kérdéssel kapcsolatosan felvetni. A volt kormány fejének nem volt alkalma nyilatkozatot tenni a kiraly manifesztációjának kérdésében ; nem voit alkalma nyilatkozni az iránt, hogy annak a manifesztációnak, vagy helyesebben talán csak közlésnek, amely a ministerelnök ur aláirásával jelent meg, van-e közjogi értéke, vagy nincs. Ez a kérdés és ez a felelet is, véleményem szerint most már a ministerelnök úrra hárul, hogy itt a Nemzetgyűlés szine előtt jelentse ki, hogy ennek semminemű közjogi konzekvenciája nincs. Annál inkább kell felvetnem ezt a kérdést, mert hiszen — amint a t. képviselőtársaim előtt is bizonyára köztudomású — egyes helyeken, pl. Fehér megyében hivatalosan is kiplakatirózták ezt a manifesztációi is azzal az aláirással, amelyet a ministerelnök ur alkalmazott arra a kéziratra, ami még inkább hivatalos színezetet adott e nyilatkozatnak. T. Nemzetgyűlés ! A jövőben előfordulható félreértések szempontjából ki kell j elentenie a ministerelnök urnák, hogy ez egy magánegyén tett je, melynek semmiféle közjogi jelentősége nincs és a kormányelnök ur elődjének aláirása semminemű tekintetben sem ellenjegyzést, sem más értelemben vett közjogi felelősség vállalást nem jelent. T< Nemzetgyűlés ! Ami a ministerelnök ur részletes programmját illeti, e tekintetben kijelenthetem, hogy a hármas főirányt : a keresztény, agrár és nemzeti irányzatot nem hiszem, hogy volna valaki ebben a Házban, aki magáévá ne tenné. Én csak örülök neki, hogy hosszú, egy és negyedévi kormányzás után végre a ministerelnöki székből megpróbálták ezeknek a jelszavaknak konkrét tartalmát is a nemzet elé állitani. Ezt mi a magunk részéről csak örömmel üdvözölhetjük, mert meg vagyok győződve róla, hogy sok félreértésnek, sok önkénykedésnek fogja az elejét venni az, ha ezeket a jelszavakat komoly kormányzati programm részévé téve, egyúttal azoknak gyakorlati megvalósulásuk is megjelöltetik a nemzet előtt. A magam részéről azonban mégis kénytelen vagyok megjegyezni, hogy noha a ministerelnök ur a realitások emberének kivánt itt bemutatkozni, az ő programmja nem nagyon viseli magán a realitás színezetét. Én azt hiszem, hogy az a programm nem a ministerelnök urnák, hanem még öt utódjának is sok volna. (Igaz I Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) De nemcsak ebből a szempontból nem tartom reálisnak, hanem azért sem, mert olyan programmpontok vannak benne felvéve, mint pl. az aggkori ellátás kérdése, amely bármennyire közel áll is a szivünkhöz, meg vagyok győződve, hogy nem jelenthet többet egy divatos jelszónál, egy demagóg jelszónál, — hogy evvel a kifejezéssel éljek — mert hiszen az tisztán pénzügyi kérdés, amelynek megvalósítására Magyarország még hosszú ideig nem gondolhat. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Nekem az a benyomásom volt, amikor a ministerelnök ur programmját végighallgattam, hogy ez tulajdonképen egy választási agitációs programm. És ha látom a kormány összetételét és azokat az előzményeket, amelyekből a kormány megszületett, akkor még inkább megerősödöm ebben a felfogásban. Mégis ugy érzem, hogy egy-két kérdéssel foglalkoznom kell, mert ezek megoldását a ministerelnök ur sem kerülheti el, bármilyen választási szándékok legyenek is a szivében. (Halljuk !) Nagyon jól tudjuk, hogy fennálló alkotmányunk értelmében, amennyiben a Nemzetgyűlés uj választójogi törvényt nem alkot, a jelenleg érvényben levő választójogi törvény alapján kell a nemzetnek választania. Kétség sem merülhet fel és én igazán felháborodással utasitom el még a gondolatát is annak, hogy akadjon Magyarországon politikus, aki vállalja a felelősséget azért, hogy egy oktrojált választójoggal próbál uj törvényhozó testületet összehozni. A Nemzetgyűlés legelső feladata kell hogy legyen tehát azokon a pénzügyi kérdéseken és problémákon kivül, amelyeket a Nemzetgyűlésnek a pénzügyi programm folyamatosságának biztosítása érdekében feltétlenül meg kell oldania, a választójog kérdésének a rendezése. Mert bár nem osztom a ministerelnök urnák azt a jogi felfogását, hogy az 1920 : 1. te. kötelezővé tette volna a Nemzetgyűlés számára az uj választójog megalkotását, — mert hiszen ilyen rendelkezés a törvényben nincs — mégis kétségtelen, hogy a válsaztójog, ha már semmi egyéb szempontból is, mint a választási agitáció kérdésének bizonyos garanciái szempontjából, reformra szorul. De épen azért, mert tudom, hogy a Nemzetgyűlésnek kell hogy ez legyen az első feladata, a magam részéről meg kell jegyeznem, hogy a ministerelnök urnák a demokráciáról általában vallott kissé arisztokratikus felfogása, továbbá a választójog tekintetében is tett homályos kijelentései nem sok bizalmat keltenek bennünk aziránt, hogy az a választójog az igazi demokratikus gondolkozás jegyében fog megalkottatni. A ministerelnök ur a választójog megszükitéséről beszélt. Nem mondotta meg, hogy meddig kivan ebben elmenni, azonban a ministerelnök urnák a múltban e kérdésben elfoglalt rendkivül konzervatív álláspontja és azóta is legutóbb egy társas összejövetelen elmondott beszéde azt a benyomást és gondolatot kell hogy felébressze bennünk, hogy a ministerelnök ur az 1918-as legutolsó választójogi törvény alapjára kivan helyezkedni. (Mozgás.) Ha a ministerelnök ur óva int a demagógiától, akkor engedje meg, hogy én is őva
