Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-173

180 A Nemzetgyűlés 173. ülése 1921. évi április hó 6-án, szerdán. tik a íöldmivelésügyi ministerhez, a földmivelésügyi ministernek megvan a joga a törvény szerint, hogy a három jelentés közül azt hagyja helyben, amelyet helyesebbnek talál és ez azonnal végrehajtásra kerül. Ugy elméletben ez az eljárás elég jónak látszik, de a gyakorlatban nem vált be, mert ezek a bizottsági kiküldetések oly nagyon gyéren és késedelmesen történnek és a felterjesztések a legritkább esetben érnek fel a földmivelésügyi ministerhez. Nagyon sokat lehetne erről a témáról beszélni, azonban sok interpelláció vár itt még ma elintézésre, én tehát nem terjeszkedhetem ki ezekre a részletekre. Nagyon köszönöm a t. képviselő urnák, hogy elismerte, hogy nem rajtam múlt az, ami nem történt meg. Én is azt mondom, hogy nem rajtam múlt. Ha nekem, mint földmivelésügyi ministernek a pénzügyminister ur rendelkezésemre adhatna költséget ennek a földreformnak végrehajtására, akkor meg kellene szerveznem egy több száz tagból álló bizottságot, amely mindenhova, ahonnan panasz érkezik, már másnap kiküldhető lenne teljes felhatalmazással, ameiy jogot adna neki, hogy a helybeli hatóságok döntése nélküí, teljesen önállóan, a minister megbizásából járjon el és közvetlenül, minden közbenső fórum elkerülésével a ministernek tegye meg az előterjesztését. Akkor gyorsan menne a dolog. De ez nem áll a íöldmivelésügyi minister rendelkezésére. Először is a pénzügyminister urak — még az előbbeni sem — nem voltak hajlandók a földbirtokrefom céljaira megfelelő összeget szánni ; azt mondták, hogy nincs. Orbók Attila : De a Gokra van pénz ! Kidobják csavargókra ! Szabó István (nagyatádi) földmiveiésügyi minister : Sok részlet van még, amelynek nem igy kellene lennie. Egyet jelentek most ki válaszképen erre az interpellációra. Én azt látom, hogy amint nem megy a kellő gyorsasággal és eréllyel a házhelyek, kisbérletek kiadása és rendezése, ha a birtokrendező biróság fel is állíttatik, — aminek nincsen akadálya s ami a legközelebbi jövőben megtörténik — az az aggodalmam, hogy annak a bíróságnak a működése is ugyanilyen lassú tempóban fog lefolyni. (Ugy van! bálfelöl.) Nem a bíróságnak az intézkedésére vonatkozik ez, hanem ugy látom, hogy a bíróságnak sem fog rendelkezésére állani az a végrehajtó erő, amellyel gyorsan végrehajthatná rendelkezéseit. Az a biróság talán hosszú éveken keresztül sem lesz abban a helyzetben, hogy a földbirtokreformot lassankint megvalósítsa, pedig azt gyorsan kellene megvalósítani, épen azokból az érdekekből is kifolyólag, amelyeket a t. képviselő ur emiitett. Maga a biróság sem tudja azt gyorsan lebonyolítani, ugy hogy arra határoztam el magamat, — a pénzügyminister urrál egy keveset már beszéltem a dologról, neki is az a terve — hogy a vagyondézsrrára nézve a törvényben megköveteljük azt, hogy ahol a kormány helyesnek találja és ahol arra szükség van, a birvokos íöidben legyen köteles leadni a vagyondézsmát. (Helyeslés és taps.) Ezt azonban még a pénzügyminister úrral meg kell tárgyalnom. Ha ez soká húzódnék, ha esetleg a pénzügyminister ur nem volna készen, vagy nem tudna készen lenni ezzel a törvényjavaslattal, akkor arra gondoltam, hogy egy külön rövid törvényjavaslatot kellene a Ház elé terjeszteni, (Helyeslés.) amely épen a vagyonváltságra hivatkozva meghatározná, hogy bizonyos mennyiségű földbirtok után hány percentet kellene az illető birtokosnak rögtön leadni az államnak, amneki a vagyon váltságba számítódnék be. Azt hii szem, hogy ha ezt az intézkedést némelyek radikálisnak tartják is, ezzel nagyon sok panasznak lehetne elejét venni. Mert a panasz kettős. Az egyik az, hogy nem jutnak földhöz, a másik az, hogy a vételárak megfizethetetlenek. (Felkiáltások a jobboldalon : Ez a baj !) DrOZdy Győző: Négyszögcentiméterre mérik már a földet ! Szabó István (nagyatádi) íöldmivelésügyi minister : Ha azonban az államnak adják le a földet vagyondézsma fejében, akkor az állam határozza meg a föld árát és elesnék az.árdifferencia is. Ha ez meg nem történik, kénytelen leszek egy más törvényjavaslattal jönni, mely bizonyos mértékben szabályozza a házhelyek és bérletek árát. Mert most az történik, hogy az egyik helyen öt koronával kezdik megállapítani a házhelyek, valamint a földek és bérletek árát és felverik 500 koronáig. Néhol megkövetelik, hogy aki kukoricát vet, az búzával fizessen és hasonló lehetetlen kívánságokat állítanak fel. Meg kell menteni ettől népünket és sürgősen intézkedni kell ebben a tekintetben. Ebben teljesen egyet értek a t. interpelláló képviselő úrral. Annak bejelentésével tehát, hogy a legkomolyabban foglalkozom ezzel a kérdéssel és hogy — amint már legutóbb jeleztem — gyorsan akarok intézkedni ebben az irányban, a t, interpelláló képviselő urnák is csak azt válaszolhatom, hogy az itt nagy részletekben előterjesztett interpellációját mindenesetre meg fogom vizsgálni, illetőleg vizsgáltatni — mert magamnak sajnos, nincs mindenre időm — és lehetőleg abban a szellemben fogok eljárni, amelyet a földreform törvény, a házhelyeket szabályozótörvény és népünk érdeke megkíván. Kérem válaszomat tudomásul venni. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Tasnádi Kovács József: T. Nemzetgyűlés! Talán felesleges is mondanom, hogy a minister urnák erről a válaszáról előre meg voltam győződve, mivel tudom, hogy össze van vele forrva a magyar nép érdeke (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) és hogy nagyarádi Szabó minister ur tisztában van azzal, hogy Magyarország jövő felvirágzásának egyetlenegy kulcsa van, az, ha a magyar paraszt a maga földjen dolgozik. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Sajnálattal értesülök arról, hogy ezen kérdés gyors megoldásának még egy harmadik akadálya