Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-173

160 A Nemzetgyűlés 173. ülése 1921. évi április hó 6-án, szerdán. hirtelen lépéseket e tekintetben nem szabad tenni, nem szabad a nemzetnek e fokozatos előhaladását semmiféle váratlan fordulattal vagy váratlan ese­ménnyel megzavarni. Ez volt az, amit a királynak is megmagyaráz­tunk, amikor eléje tártuk az egész helyzetet, s e helyzetképből és egyes tényekből, amelyek tör­téntek, s amelyeket eléje tártunk, a külső helyzet mérlegelése alatt elhatározta a távozását. Távozására döntő hatással a nagykövetek tanácsának állásfoglalása volt. A nagykövetek állásfoglalása megjelent a lapokban is, de bátor vagyok azt itt is felolvasni. (Olvassa.) >>A Magyar­országon lejátszódott események a szövetséges fő­hatalmakat arra kényszeritik, hogy a magyar kor­mánynak és a magyar népnek emlékezetébe idéz­zék az 1920 február 4-én tett nyilatkozatuk ren­delkezéseit. Az ebben a nyilatkozatban lefektetett elvek alapján a szövetségesek kötelességüknek tartják megismételni azt, hogy a Habsburgok visszahelyezése a békét alapjában renditené meg, tehát ezt a restaurációt a szövetségesek el nem ismerhetik, sem pedig meg nem tűrhetik. A szö­vetséges hatalmak tehát arra számitanak, hogy a magyar kormány tisztában van a helyzet komoly­ságával (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! Elnök csenget.) és felismerve azokat a veszélyeket, amelyek a volt uralkodónak a magyar trónra való visszatérésével járnának, megtesz minden erélyes intézkedést arra, hogy meghiusitsa azt a kísérletet, amely azonnal a legvégzetesebb következményekkel járna Ma­gyarországra.« (Zaj.) Fangler Béla : Görögország ! Meskó Zoltán : A nemzet maga kivánta és akarta a kérdést népszavazás utján elintézni. Fangler Béla : Mi is kívánjuk ! B. Szterényi József: Tapsoljanak, mert a külföld beavatkozik. Weiss Konrád : Mi lesz Péccsel és Baranyával ? Ez a kérdés. Nem ilyennel kell foglalkozni ! (Zaj.) Gr. Teleki Pál ministerelnök : Ezt annak illusz­trálására mondom el, hogy ennek a nyilatkozat­nak az utolsó sorai voltak azok, amelyek a királyt arra birták rá, hogy magában azt az elhatározást érlelje meg, hogy az országot elhagyja, őfelsége tehát saját jószántából ment el, külső nyomás behatása alatt ugyan, (Egy hang jobbfelől : Somogyi mást mondott tegnap !) de kijelentem, hogy mi jogosulatlannak tartjuk a külső nyomást . . . (Élénk helyeslés és taps.) B. Szterényi József: Semmi külföldi beavat­kozást el nem ismerünk. Ez ellen tiltakozunk ! Tűrni kell a megaláztatást, de ne tapsoljunk neki. Meskó Zoltán : Elintézi a magyar nemzet maga is ! (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! Elnök csenget.) Gr. Teleki Pál ministerelnök : ... mert ez sem a békeszerződésnek, sem a népek szövetsége szabá­lyainak meg nem felel és belügyeinkbe való be­avatkozást jelent, mely ellen tiltakoztunk is az első perctől kezdve. (Elénk helyeslés és taps.) A kormánynak az első pillanattól kezdve el­foglalt álláspontja különben igazolja, hogy a kor­mány nem ezen akut befolyásolások alapján csele­kedett, hanem egyszerűen annak a tényleges hely­zetnek mérlegelése alapján, amelyben az ország van. (ügy van!) Ez azonban mindenesetre meg­mutatta a külföldnek is, a belföldnek is azt, hogy először ugy a magyar kormány is a maga elszántá­ból cselekszik, mint a király is a maga elszántából cselekedett, s mutatja másrészt azt,— s ez a leg­nagyobb fontossága ennek az egész eseménynek — hogy ezt a teherpróbát is, amelytől talán sokan azt remélték és remélhették a külföldön, hogy ez majd Magyarországot meg fogja az ő konszolidáció­jában ingatni... Patacsi Dénes : Számítottak is rá ! Gr. Teleki Pál ministerelnök : ... hogy széjjel fogja választani a magyart a magyartól, hogy éket fog a magyarság közé verni, hogy ezt a teherpóbát is kiállotta Magyarország és kiállották mind­azok a tényezők, akik Magyarországért felelősek, és kiállotta az egész közvélemény teljes nyuga­lommal, teljes határozottsággal, nem változtatva semmit . . . Hornyánszky Zoltán : Erről lehet csevegni ! Gr. Teleki Pál ministerelnök : ... nem vál­toztatva semmit a jogi helyzeten, nem változ­tatva semmit a felfogásokon, hanem egyszerűen a tényekkel számolva cselekedett ugy, ahogy ezt a helyzet és a tények megkivánták, s ebből min­denki a maga részéről levonta a helyes konzek­venciákat. Azért is játszódott le ez egész esemény ugy, hogy nyugodtabban, komolyabban és he­lyesebben nem játszódhatott volna le. (Mozgás.) Én a magam részéről ebben a tekintetben köszönettel is tartozom a Nemzetgyűlésnek, kö­szönettel abban a z irányban, hogy dacára annak, hogy a lelkeket itt izgalom korbácsolta fel, dacára a meglepetésnek, amely a Nemzetgyűlést érte, da­cára az ellentétes érzületeknek, amelyek a Nem­zetgyűlésnek különböző tagjait egymással szembe­állítják : a Nemzetgyűlés módot adott nekem arra és annyi bizalommal volt a kormány iránt, hogy .a kormány cselekvését lehetővé tette azzal, hogy nem vitte a kérdések részleteit idő előtt nyilvá­nosság elé. Ezért a kormány nevében köszönetet kell mondanom a Ház összes tagjainak, akármilyen nézeten és akármilyen érzelmekkel is legyenek különben. Mert ez könnyitette meg a mi munkán­kat. Egyúttal megmutatta a külföldnek azt, hogy az ország a konszolidációnak egy olyan fokát érte el, amelyben azon az utón, amelyen nyugod­tan haladhat előre, nem fogja megingatni semmi, és minden tényező minden pillanatban meg fogja találni azt a megoldást, amely a leghelyesebb. A király maga is megtalálta ezt a megoldást. S ezzel szemben kénytelen vagyok itt most egy, habár csak hirként megjelent dologról röviden említést tenni, arról, hogy a kiutazásra nézve az osztrák kormány vállalta annak a kötelezettségét, hogy ez minden zavar nélkül meg fog történni. . . Ugron Gábor : Nem teljesítette !

Next

/
Oldalképek
Tartalom