Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.
Ülésnapok - 1920-172
A Nemzetgyűlés 172. ülése 1921. évi április hó. 5-én } kedden. 155 hez és egész, ez ügyben való ténykedésünkhöz hozzászólhasson. (Helyeslés a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Mielőtt holnap a vita megkezdődnék, ismétlem, még kiegészitő, hosszabb bejelentést fogok tenni. Addig kérem, méltóztassék mai nyilatkozataimat tudomásul venni és ezt a kérdést a holnapi ülés napirendjére kitűzni. (Helyeslés.) Elnök I Napirendi javaslatomat a ministerelnök ur kviánságához képest fogom megtenni. Napirend szerint következik Róbert Emil képviselő ur indítványának megokolása. (Felkiáltások jobbfelől : Halasszuk el ! Halljuk ! Halljuk ! bal felöl.) Róbert Emil : T. Nemzetgyűlés ! Az elmúlt esztendő június havában indítványt terjesztettem a Nemzetgyűlés elé, amelyben egy országos gazdasági tanács megszervezésére tettem javaslatot. Inditványomat a t. Nemzetgyűlés pártkülönbség nélkül egyhangúlag magáévá tette és ezzel utasitotta a kormányát, hogy az indítványom indokolásában körvonalazott gazdasági tanács megszervezésére a szükséges intézkedéseket tegye meg. Fél évvel inditványom elfogadása után, látva azt, hogy a kormány sürgősebbnek vélt teendői miatt az országos gazdasági tanács előkészitése iránt lépést nem tett, magam terjesztettem be egy törvénytervezetet, és ma abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy ennek a törvényjavaslatnak az elfogadását, illetőleg bizottsághoz való utalását kérhetem. Tekintettel arra, hogy inditványomat annak idején a t. Nemzetgyűlés egyhangúlag fogadta el és jelen indítványomat, illetőleg törvénytervezetemet maga a kormány is magáévá tette, azt hiszem szükségtelen, hogy inditványomat hosszabban indokoljam. Ha annak idején célszerűnek látszott, ma parancsoló szükségnek mutatkozik a gazdasági tanács létesítése. Épen ezért bátor leszek indokaimat egészen röviden előadni. Első indítványom megtételére az a meggondolás vezetett, hogy gazdasági szerveink mai összetételükben teljesen alkalmatlanok a jelen súlyos problémáinak megoldására. Ha véleményező és intéző gazdasági szerveink összetételét vizsgáljuk, azt látjuk, hogy egy nagyon gyarló szervezettel van dolgunk, amelyből hiányzik az egész gazdasági életet átfogó központi tervszeiüség. Az egyes szervek közt nincs meg a kellő összefüggés és ennélfogva az elhatározás teljessége és okszerűsége van veszélyeztetve. Pleonazmus volna erről a szervezetről, a hírhedt bürokratizmusról ma beszélni, és ennek folytán könnyelműség volna gazdasági életünket erre a gyarló szervezetre bízni. Ezt a feltevésemet a legújabb idők sivár eredménytelensége, balsikerü kísérletezése tökéletesen igazolták. Nem akarok gazdasági életünk részleteire kitérni, azonban rá kell mutatnom arra, hogy egy nagyvonalú, gazdasági élettervnek még csak a kontúrjait sem látjuk. Rá kell mutatnom arra, hogy súlyos jelentőségű gazdasági kérdésekről szó sem esett ; a többtermelésről alig beszélünk, a keresztény erkölcsi és nemzeti gondolatnak gazdasági életünkben való érvényesülésére egy lépés sem történt. A szemérmetlen plutokrácia hisztérikus éhsége, a középosztálynak már-már morális alapjait megrendítő, gazdasági leromlása és az egész szociális kérdés is mint óriási kérdőjel mered felénk. Meg kell. állapitan unk azt is, hogy gazdasági helyzetünket rendkívül súlyosítják a gazdasági élet megváltozott körülményei. A monarchia gazdasági területe szétesett, a termelés eszközeiben rendkívüli mérvű és súlyos jelentőségű eltolódások álltak be. De megváltoztak a gazdasági élet princípiumai is. Csalhatatlan dogmákról kiderült, hogy farizeus jelszavak csupán a termelési eszközökkel való visszaélés szolgálatában. Rá kell eszmélnünk és iudomasul kell vennünk, hogy a gazdasági élet trányításában az államnak jelentős szerepet kell elfoglalnia, máskülönben a szabadrablók és az osztályharcosok küzdelmeiben tönkremegy maga az állam és a társadalom is. Ebben a gazdasági káoszban uj orientálódásra és uj koncepciókra van szükség. Honnan vegyük azt ? Az alatt a három-négy hónap alatt meddig egy kormány átlagélete tart, maga is alig tud orientálódni. A pénzügy minister urnák, hog többet ne mondjak, rendkívüli gyakorlati érzékére vallott, hogy először az időt biztosította magának, hogy pénzügyi koncepcióját végre tudja hajtani, azután sietett magát hivatalos és nem hivatalos pénzügyi tanácsokkal körülvenni, egyrészről, hogy óriási felelősségének erkölcsi hátvédet szerezzen, másrészről hogy pénzügyi koncepcióinak realitása tekintetében megnyugvást találjon. Egészen természetes azonban, hogy a pénzügyminister urnák tevékenysége csak az államháztartás egy részére terjed ki, többi részével nem foglalkozi . De tisztában lehetünk avval, hogy a legzseniálisabb pénzügyi terv. bármily nagyszerű eredménnyel járjon is, csak átmeneti pénzügyi eredményt hozhat, ha azt nem támasztja alá megfelelő közgazdasági programm. Mindenesetre revízió alá kell hogy vegyük a gazdasági életünk irányítására hivatott törvényeket és kormányrendeleteket, amelyek lehetővé tették, hogy gazdasági viszonyaink idáig fejlődjenek. Ezeknek a teendőknek elvégzésére a Nemzetgyűlés más irányú súlyosabb feladatai miatt sem alkalmas. Ezek után nem zárkózhatunk el az elől a gondolat elől, hogy ezeknek a súlyos gazdasági problémáknak megoldására gazdasági életünknek elméleti és gyakorlati exponenseit szervezetbe egyesítsük. Szervezetbe, amely szaktudásával, gyakorlati ismereteivel, szociális érzékével hivatva lesz a közérdeket megállapítani és a keresztény világszemléleten alapuló erkölcs a faj védelmi szempont és szociális gondolat figyelembevételével elkészítse gazdasági életünk tervét, amely mint gazdasági életünk relative tökéletes központja, elfogulatlan, osztályérdekektől menten támogassa magát a törvényhozót. Ennek a szervezetnek, az országos gazdasági 20*
