Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.
Ülésnapok - 1920-170
A Nemzetgyűlés 170. ülése 1921. évi március hó 21-én, hétfőn. 127 exisztenciát kívánják elvenni. (TJgy van! balfelöl.) Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni. Annak a rendeletnek, — amelyet itt ismertettem, és amelyre a minister ur hivatkozik, hogy jogában van megtagadni az uj engedély kiadását, — az intézkedéseiből rámutattam arra, hogy az engedély kiadásának megtagadása nem függ a minister tetszésétől, hanem hogy azt csakis azokban az esetekben tagadhatja meg, ha az ott felsorolt bizonyos rendészeti szempontok és kifogások fenforognak. Annyira szigorúan vették ezt a rendeletet 1901-ben, hogy kétfoku felebbezést engedtek a megtagadó vagy elvonó intézkedés ellen. T. Nemzetgyűlés ! A helyiségre vonatkozólag világosan rendelkezik maga az alaprendelet is, még világosabban rendelkezik azonban ennek az alaprendeletnek a végrehajtási utasitása, amelynek a 6. §-a a következőképen szól (olvassa) : »Az engedély megújításának megtagadása esetén köteles a régi engedélyes üzemét a belügyministeri határozatban megjelölt napon beszüntetni és ettől számított 8 napon belül az üzemhez tartozó helyiségeket, amennyiben a berendezés átadása tekintetében az uj engedélyes birtokosával meg nem egyezett, kiüríteni és az uj engedélyesnek korlátlan rendelkezése alá bocsátani.« (Egy hang jobb felől: A saját házában?) A saját házában. (Olvassa). »A helyiség átengedéseért semmiféle nevezendő kártérítés, vagy kártalanítás nem jár.« Orbók Attila : Ez bolsevizmus ! Sándor Pál : Hol van az igazság ? (Zaj.) Rassay Károly: A végrehajtási utasítás 7. §-a pedig megmagyarázza azon bizonyos alaprendeleti intézkedést, amely, ha méltóztatnak emlékezni, egy lakásrendeletre utal, amikor azt mondja, hogy (olvassa) : »A mozgófényképvállalat engedélyesének személyében bármely okból bekövetkező változás esetén az emiitett helyiségekre nézve hatósági igénybevételnek van helye, amelynek alapján a lakásügyi hatóság uj bérlőül csak azt a személyt jelölheti ki, akit a mozgófényképvállalat engedélyeseként a belügyminister az engedélyokiratban megjelölt.« (Zaj a baloldalon.) Sándor Pál : Ez nem botrány ? Ez jogállam ? Szilágyi Lajos : Mit szól ehhez az igazságügyminister ? Rassay Károly: T. Nemzetgyűlés! Ebből a rendelkezésből világosan áll előttünk a rendelet tendenciája. Nem arról van szó, hogy revízió alá vegyük az engedélyeket, s ha valaki megbízhatatlan, adjuk oda egy másiknak, aki megbízható, hanem arról van szó, hogyha valaki 10—20 évi nagy munkával nagy, millós üzleti tőkét szerzett, azt hatósági intézkedés formájába belebújva az egyik egyéntől elvegyük, ós másoknak odaadjuk. (Igaz! TJgy van! balfelöl.) Bródy Ernő : Ezt csinálta a tanácsköztársaság ! (Zaj.) Rubinek István : Ha megbízhatatlan, el kell venni tőle, de hol van az igazolva, hogy ezek megbízhatatlanok ? Rassay Károly: A lapokból ugy értesültem, — és az igazságügyminister ur ezt nem cáfolta meg, — hogy körülbelül 57 engedélyt vontak igy el. Ellenben az igazságügyminister ur szíves volt kilátásba helyezni — és méltóztassék erre vigyázni, mert őszintén megmondom, ennél nagyobb cinizmust én még nem hallottam, — hogy ha majd újból fognak az érdekeltek engedélyért jelentkezni, nincs kizárva, hogy uj engedélyt fognak kapni. (Derültség half elől.) Hát lehet igy beszélni ministeri székből, hogy valakitől elveszem a vagyonát csak azért, — mert hiszen más indokot nem tudnak felhozni — hogy odaadjam egy másik egyénnek ós akkor azt mondom, hogy az, akitől elvettem az engedélyt, jelentkezzék újból és talán megint fog engedélyt kapni? (Zaj és közbeszólások a Ház minden oldalán.) Bocsánatot kérek, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy amikor egyének vagyonát kártérítés nélkül elveszik, ez, akármilyen hatósági intézkedés formájába bujtatják is és akármilyen politikai mázt kennek is rá, végeredményben bolsevizmus. (TJgy van! a szélsöbaloldalon. Zaj a középen és jobbfelöl.) Bródy Ernő: Sőt rosszabb, mint a kommunizmus ! Rassay Károly: Igen, rosszabb, mint a kommunizmus, mert az a köz részére vette el, amit elvett. (Nagy zaj és felkiáltások a középen : Szépen ! Derültség.) Avarffy Elek : Hallatlan ! Hogy lehet ilyeneket mondani ! Le az álarccal ! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Mit dicséri itt a kommunizmust, hogy az jobb volt ! (Zaj a Ház minden oldalán. Elnök csenget.) Rassay Károly: Tessék ezt rábízni, t. képviselőtársam, azokra az egyes sajtóorgánumokra, amelyek ma délután ugy is vastag betűkkel fogják hozni, hogy Rassay védelmébe vette a kommunizmust. (Zaj.) En nyugodtan rábízom mindenkinek ítéletére azt, amit mondtam és nem lehet ezt a kérdést ilyen müfelháborodással elintézni. (Zaj és közbeszólások a középen.) Igenis, a kommunizmus legalább a látszatot akarta megmenteni, akkor, amikor azt mondotta, hogy közcélra veszi igénybe a különböző üzemeket, mi pedig itt most nyiltan akként rendelkezünk, hogy mágánegyéneknek adjuk oda ezeket a mozikat. (Zaj.) Gunda Jenő: Ötven zsidó feje fáj a képviselő urnák! A köztisztviselők feje fájjon, az éhező köztisztviselőké, ne a zsidóké! (Igaz! TJgy van! a középen. Zaj a szélsőbaloldalon.) Sándor Pál: A zsidót sem szabad megrabolni ! Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben lenni. Rassay Károly: Nekem nem annak az ötven zsidónak a feje fáj és ha t. képviselőtársam