Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-169

A Nemzetgyűlés 169. ülése 1921. különös díjazást, semmi külön elismerést nem kapnak. Ha csak ezekre tekintek, a t. Nemzetgyűlés, büszke vagyok arra, hogy a magyar államnak ilyen közalkalmazottai vannak, akik ezek alatt a nehéz viszonyok alatt, ilyen nehéz kereszt cipelése mellett minden tekintetben ilyen becsületesen^ és ilyen megbízhatóan megállják helyüket. (Éljenzés.) T. Nemzetgyűlés! Igen örülök ennek a segítségnek is, melyben a pénzügyminister ur a közalkalmazottakat részesiti, mert hiszen ez is alkalmas lesz talán arra, hogy egy-két könnycseppet felszáritson és egy családnak egy hónapban egy-két ebéddel többet biztositson. De nem tartom ezt a segítséget sem elegendőnek. Mivel pedig tudom, hogy pénzzel segíteni nem lehet, arra kérem a t. kormányt, hogy természetben segítsen rajtuk annyira, amennyire lehet, és a természetben való segítséget terjessze ki, még pedig különösen abban a tekintetben, hogy a közalkalmazottaknak és családjaiknak betegség esetére orvost és patikát biztosítson, ahogy ezt pártunk szociálpolitikai bizottsága is kívánja. Mert szivettépő jelenség azt látni, hogy ha egy közalkalmazott vagy annak valamelyik családtagja megbetegszik, azt vagy a természet gyógyítja meg, vagy meghal anélkül, hogy orvost látott volna. (Mozgás.) Nem idegenkedem, t. Nemzetgyűlés, a halál fogalmától, sem akkor, amikor nemzet érdeke követeli, mert mindegy az, hogy valaki kint hal-e meg, golyótól találva, vagy itthon, a nélkülözésben és éhezésben, ha a nemzet érdeke azt követeli, de én tudom, hogy a nemzet érdeke most azt _követeli, hogy ezek éljenek és élhessenek. (Elénk helyeslés.) Igen kérem a t. kormányt, tegye is lehetővé, hogy ezek tényleg élhessenek és dolgozhassanak. Ebben a feltevésben a szakaszt elfogadom. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Kontra Aladár jegyző: Budaváry László! Budaváry László : Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Az elmúlt év október 27-én interpellációt mondtam el itt a Házban, amely arra vonatkozott, hogy a közszolgálati alkalmazottak részére 7041. számú kormányrendelettel kiutalt és 400 K-ról 800 K-ra felemelt drágasági segély érvényét a nem állami tanítókra is kiterjesszék. Interpellációm akkor a Nemzetgyűlés minden tagjának osztatlan elismerésével találkozott és akik jelen voltak az ülésen, mindnyájan annak a meggyőződésüknek adtak kifejezést, hogy a nem állami tanítók részére is teljesen jogosult ennek a felemelt drágasági segélynek a kifizetése. Nem akarok most bővebb indokolásába bocsátkozni ennek a kérdésnek, csupán azt említem meg, hogy a nem állami tanítóknak ezt a felemelt drágasági segélyt azért nem adták meg, mert a kormányrendelet arra hivatkozott, hogy a nem állami tanítók természetbeni járandóságot is élveznek. A nem állami tanítóknak nagy évi március hó 19-én, szombaton. 99 része valóban élvez természetbeni járandóságot, azonban es bele van számítva a törzsfizetésbe, tehát ez a természetbeni járandóság nem mint fizetés-pótlék szerepel, hanem mint a törzsfizetésbe beleszámított fizetésrész. Azonkívül a legtöbb nem állami tanitó nem is a tanítói munkájáért kapja ezt a járandóságot, hanem kántori illetmény címén. (Igaz ! TJgy van !) Ezt nem számítják be neki a tanítói fizetésébe, de még a nyugdíjába sem. A sérelem tehát kétszeres : a természetbeni járandóság miatt elesik a felemelt drágasági segélytől, ha pedig nyugdíjaztatja magát, a természetbeni járandóságnak értékét nyugdíj-illetményeibe sem számítják be neki. Határozottan sérelmes ez a nem állami tanítókra nézve, annál is inkább, merb vannak esetek ós egész garmadával tudnék felmutatni leveleket, — sőt azt hiszem, t. képviselőtársaimnak mindegyike, —• amelyekben felpanaszolják a tanítók, hogy egyik-másik kap pl. egész évre egy öl tűzifa természetbeni járandóságot és minthogy ez a természetbeni járandósága megvan, elesik a drágasági segély havi 400 K-ás különbözetétől. Igen kérem a pénzügyminister urat és a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék végre orvosolni ezt a kérdést. Annak idején, mikor erre vonatkozó interpellációmat elmondottam, nemsokára rá bekövetkezett a kormány átalakítása. így interpellációmat törölték és feleletet nem kaphattam rá. Azóta állandóan ostromolnak bennünket a nem állami tanítók. Hiszem, hogy a pénzügyminister ur be tudja állítani ezt a tételt a költségvetésbe, hiszen nem olyan óriási összeg az, ami ebből előáll. Erre vonatkozólag a következőket vagyok bátor indítványozni (olvassa) : »A Nemzetgyűlés felhatalmazza a pénzügyministert arra, hogy a közszolgálati alkalmazottak felemelt drágasági segélyét a nem állami tanítóknak is visszamenőleg kifizethesse.« Azt hiszem, mélyen t. Nemzetgyűlés és pénzügyminister ur, hogy a nem állami tanítók, akik nehéz munkát végeznek és előőrsei a nemzeti keresztény gondolatnak, bőségesen meg fogják szolgálni a nemzetnek, ha ebben a jogszerű illetményben részesülhetnek. (Helyeslés balfelöl és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Kontra Aladár jegyző : Hornyánszky Zoltán! Hornyánszky Zoltán : T. Nemzetgyűlés! A lapokban vezető cikkek jelennek meg, amelyek nagy hangon beharangozzák, hogy milyen messzemenő segítség lesz az, amit a t. kormány és a pénzügyminister ur a tisztviselői kar részére ad. Ez a hangulatkeltés azután mondhatnám egészen nevetségessé válik, amikor a lapok in concreto foglalkoznak ezzel a segéllyel és kimutatják, hogy egyes tisztviselők mennyit kapnak. A tisztviselőknek ily módon juttatott segély nem egyéb, mint uzsorapótlók. Ha méltóztatnak elővenni az egyes tisztviselői skálákat és végigmenni azon, 13*