Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-148
40 A Nemzetgyűlés 148. ülése 1921. amikor őt támadják keresztény munkájában, a konservativ gondolat felépítési munkájában, a túloldalon egyetlenegy tiltakozó hang jem hallatszik. Mikor azt mondták, hogy bolseviki módon foglalták el a szabadkőművesek helyiségét, a túlsó oldalon, amely mindig a szabadkőművesek ellen ágált és harcolt, egy szót sem szóltak. Fangler Béla : Mert örülünk neki, hogy el van foglalva, akármilyen módon is ! Balla Aladár : Nem azt mondtam 1 Tessék engem követni, tisztelt képviselőtársam. (Derültség a jobboldalon.) így lesz beállítva Gömbös Gyula mint destruktiv ember, mert bátorsága volt november elején, mialatt a Nemzeti Tanácsnál százan tolakodtak, akik most kritizálnak bennünket, hogy az esküt letegyék Bokányi Dezső kezébe, bátorsága volt velem útra kelni a zöld káderek sortüze alatt. Méltóztatnak emlékezni, megírták, hogy Zákány és Novoszelló között hogy ment vonatunk és mennyire veszélyeztették közbiztonságunkat. Neki bátorsága volt arra, hogy ott megjelenjék és két hétig volt ott, hogy azt a nehéz feladatot teljesítsük, s hogy együtt lehetővé tegyük az Olaszország felől jövő magyar hadtesteket, ezredeket, municióstól, mindenestől együtt hazaszállítani, hogy az engedélyt kikérjük az S. H. S. kormánytól. Hogy ez nekünk nem sikerült, erről mi nem tehetünk. Erről azok tehetnek, akik ölhetett kézzel nézték, hogy a szélsőséges, ekkor már nemzetellenes elemek felülkerekedjenek, amint azt Czernin nagyon jól mondta utolsó beszédében, hogy abban az összeomlásban, amely nálunk Magyarországon beállott, nem utolsó helyen hibás az u. n. intelligencia, a vezetőosztály, amely nem mert kijönni a szeles szabad térre, az utcára, a hol kellemetlenségekkel találkozhatott. Benkő Gábor : A munkapárt ! Balla Aladár : Amikor mi azt láttuk, hogy munkánk hiábavaló, mert Diner-Dénes József azt bizonyos tekintetben megakadályozni tudta, visszajöttünk 14 napi munkálkodás után, odadobtuk az állásunkat, rendelkezésre bocsátottuk. És hol voltak azok az urak akkor, akik most megkritizálják Gömbös Gyulát ezidőbeli viselkedéséért, amikor ő egyedül mert kimenni a balkonra Pogány József 500 vörös embere ellen, akik á gyuval vonultak fel. Ö a balkonról tiltakozott az ellen, hogy a magyar nemzeti hadsereg ellen felvonuljanak és a hazafiasán érző Bartha hadügyminister fejét követeljék. Erről persze nem beszélnek. De arról sem irnak, hogy már nevember vége felé Gömbös barátommal összejártuk az összes sportegyleteket, hogy a fiatalságot sorakoztassuk nemzeti ellenállásra, ellenforradalmi tényre. Erről megfeledkeznek. Hát ki tett különbet abban az időben Gömbösnél, hogy őt ily módon próbálják pellengére állítani. Mindez azért, mert Gömbös Gyula szabadkirályválasztó. Fangler Béla : Gömbösnek nehéz lesz a feladata önről annyi sok jót összeállítani. évi február hó 19-én, szombaton. Orbók Attila: Hát még, ha rólad kellene beszélni ? Balla Aladár : Hogy hogyan kezelték a cenzúrát akkor, amikor már meg volt tiltva a királyság kérdéséről irai, erre nézve,csak röviden meg akarom említeni, hogy a 8 Órai Újság február 1-i számában gróf Apponyi Albertnek a királykérdésről szóló, Amerikába küldött cikke szószerint megjelent. A cikk a többek közt a következőket tartalmazza. (Olvassa) : »Legyünk tisztában azzal az alternatívával, amely nem más, mint jogfolytonosság vagy forradalom. Az élő és le nem mondott koronás király mellőzése forradalmi tény.« 108 képviselő tehát forradalmi tényt követett el akkor, amikor azt az ivet aláirta. Meskó Zoltán: Többen leszünk egy év múlva ! Balla Aladár (tovább olvassa) : »A helyébe választott uj királynak hatalma tehát nem az ősi magyar jogon« — tehát a Habsburgok ősi magyar jogán — »és annak folytonosságán, hanem ellenkezőleg, annak megszakításán és uj forradalmi jogon alapulnak.« Amikor erre a cikkre a Virradat közölni akarta az amerikai magyar köröknek a felfogását, természetesen ezt már törölték, mert egyenlő mértékkel mér a cenzúra. Ebben a cikkben — csak néhány rövid mondatot olvasok fel belőle — kitanították a legitimistákat arra, hogy az amerikai magyarság tagjai, akik a szabadság földjén élnek, független magyarországi állampolgárok. Azt mondja (olvassa) : »Kár volt a kérdést megbolygatni Apponyinak, mert ezzel csak ártott annak a kétségkívül nagy népszerűségnek és tiszteletnek, amellyel az amerikai magyarság vele szemben viseltetik. Ezzel a magyarsággal, amely a jogi magyarázatokra nem kíváncsi, még Apponyi Albertnek sem sikerül elhitetni azt, hogy a magyar trón csakis Habsburg Károlyé lehet. Ez a magyarság épugy, mint az otthoni, nem abból a szempontból dönti el a kórdóst, hogy vannak-e bizonyos formaságok, amelyeknek értelmében Habsburg Károlynak joga volna a magyar trónhoz, hanem abból, mi lenne nagyobb hasznára Magyarországnak : az-e, ha visszahívja a volt királyt és vele együtt az egész Habsburg-családot, vagy pedig ha olyan embert választ, akire nyugodtan meri bizni az ország vezetését. (Felkiáltások jobb felöl: Csak ez a fontos!) Az egész magyar nemzet nem azt kérdezi, hogy kinek van u. n. joga a magyar trónhoz, hanem azt, hogy kinek a kiválasztása lenne a legszerencsésebb dolog az ország számára. A magyar nemzetnek ugyanis van kényszerítő oka arra a lépésre, hogy örökre szakítson a Habsburgokkal. Ez a kényszerítő oka az a 400 esztendős küzdelem, amit a nemzet a Habsburgokkal folytatott. 400 esztendő alatt állandóan a maga jogaiért kellett küzdenie a Habsburgokkal szemben. Jogi szőrszálhasogatásoknak ebben a
