Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-154

A Nemzetgyűlés 154. illése 1921. évi febr. hó 26-án, szombaton. 217 az összeget nem költöttem el, mert hiszen ezenkivül nem állott nagy összeg rendelkezésemre, nagyon jól meg kellett néznem, hogy mik azok a feltétlenül szükséges kiadások, amelyeket a cél érdekében fedezni kellett. Amikor aztán a Tisza-kormány összetört és amikor — ugy emlékszem •— őrgróf Pallavicini ur is szerepet vállalt az uj kormányban, a kormány első intézkedése az volt, hogy ezt az ezer forintot elvonta az emiitett egyesülettől, mert bizonyos körök ugy informálták a kormányt, hogy ez az egyesület a Ferdinandy egyesülete és ha esetleg közcélokat szolgál is, azt támogatni nem szabad, mert azzal Ferdinandyt támogatnák. Én ennek ellenére is tovább dolgoztam ebben az értelemben és 1917-ben több alkalommal kifejtettem politikámat a megyei urak körében, és épen annak a Patay Tibornak, aki most olyan élesen támad a vármegyei politikám és a közigazgatási reform dolgában elfoglalt álláspontom miatt, épen ennek a Patay Tibornak az öccse teljesen egyetértett velem abban, hogy igenis elérkezett a 12-ik óra, hogy a gazdatársadalmat magunk köré vonjuk, az érdekazonosság együttérzésében összeolvadjunk, megerősödjünk és az ő elnöklete alatt tartott megyei értekezlet kért fel, hogy én ezt a gondolatot tegyem papirra és dolgozzam ki, hogy a kiáltványokat, amelyeket széjjel fogunk küldeni, elsősorban Abauj-Torna megyében, később az egész országban, szerkesszem meg és hogy a vonatkozó szervezeti szabályokat is vessem papirra. Én mindezzel elkészültem, e munkálatokat Patay Simon t. barátomnak elküldtem azzal, hogy a továbbiakban nem kívánok részt venni, nehogy esetleg bizonyos vármegyei urak előtt veszélyeztessem az ügyet azzal, hogy én állok az élén, csinálja ezt ő, de itt az ideje, hogy csinálja, és ne mulasszon egy napot sem, mert különben könnyen késő lehet. Bizonyos megyei urak azonban ismét elgáncsolták ezt a dolgot, mondván, hogy ez a Ferdinandy gondolata, aminek kapcsán ő esetleg erőre kaphatna, ezt az ideát, ezt a gondolatot tehát terjeszteni nem szabad. S mikor aztán 1918-ban — sajnos —• megtörtént az összeomlás és mi megyebeliek összejöttünk a városházán, ugyanaz a Patay Simon, akiről az előbb beszéltem, volt az, aki hozzám jött és azt mondta, hogy végzetes szerencsétlenség volt meg nem hallgatni téged és engedni, hogy elgáncsoljanak, mert mi most, akik kint élünk a falun, igen nyughatatlan éjszakákat szenvedünk át, féltjük az életünket. Igen tisztelt uraim ! Én tehát már abban az időben, 1917-ben irodalmi munkáimban, a társadalomban, a vármegyei életben elfoglalt álláspontommal kidomborítottam azt a politikát, amelyet itt, mint belügyminist er és igazságügyminister tizenegy hónapon keresztül képviseltem, amelynek megvalósításáért ezen párt, a kisgazdapárt keretében ezentúl is a ház padjain küzdeni fogok. T. Nemzetgyűlés \ Látva azt, hogy a megélhetés napról-napra nehezebb, hogy a középJíBMZBTGTÜLBSI NAPLÓ. 1920—1921. — VIII. KÖTET, osztály-sorban lévő emberek kénytelenek mindig több és több nélkülözést átszenvedni, egyre több és több kulturigényről lemondani ; látva, hogy én magam is, mint e középosztálynak tagja, sajnos, nem vagyok képes magamat rentartani főiskolai tanári fizetésemből és egy 1907-ben szerzett kassai házam jövedelméből, arra az eredményre jutottam, hogy ha én ahhoz a kis tőkéhez, amely a kassai házban rendelkezésemre áll, hozzáteszem a magam munkáját és kimen ve a falura, megkezdem a kisgazdaéletet, akkor még sikerülhet nekem és családomnak is anyagilag jobb viszonyok közé kerülni s ezért eladtam házamat és vettem egy 31 holdas kis gazdaságot Abaujváron, amely községhez női ágon Ferdinandy-hagyományok fűztek s ott családommal együtt megkezdtem a kisgazdaéletet. Velük együtt dolgoztam kora reggeltől késő estig és nem féltem, nem ijedtem meg semmiféle munkától, sőt mikor a napszámosviszonyok olyan rosszakká váltak, hogy napszámost egyáltalában nem lehetett kapni, amikor a vörös tévtanok hatása alatt munkás egyáltalában nem volt kapható, én magam, családom tagjaival, leánygyermekeimmel együtt dolgoztam és nem restellem és nem pirultam sem akkor, sem most amiatt, hogy végeztem a legkeményebb fizikai munkát. Igen tisztelt uraim ! Én átéreztem a kisgazdák összes keserveit a falusi életben, átéreztem a kisgazdák összes örömeit is. Láttam azt az óriási nagy anyaghiányt, amelyben vagyunk és szenvedtem a rekvirálásokat, mert az idén is, mint kisgazda, öt métermázsa búzát kellett beadnom, viszont nyolc métermázsa búzát kellett vetőmagnak vennem. A búzámat elvitték 500 koronáért s a vetőmagért fizettem 650 koronát. Azonkívül keresztülmentem a cseh megszálláson, a vörös világon és közben nem utaztam el sehova külföldre, ott vártam be együtt, az engem megértő népemmel a ránk következett súlyos megpróbáltatásokat és veszedelmeket. Én a románok idejében és azután is éreztem, hogy micsoda teher az, amely a népre a katonai megszállás folytán rászakad. Az én házamban is laktak románok, az én házamban is laktak magyar csendőrök nyolc hónapon át, az én egy-két igámat is használták s mikor fordult a világ és a vörös uralom teljesen összeomlott, nekem is kellett szállítanom különböző célokra a többi kisgazdával együtt, télviz idején kellett fát fuvarozni, ingyen szállítani bizonyos nemzetvédelmi tiszt uraknak olyan anyagot, amely nem szükségleti, hanem élvezeti cikk, szóval teljesen beékelődtem a kisgazdák közé, beleilleszkedtem életviszonyaim folytán a kisgazdapárti keretbe s amikor 1919 november 17-én kiírták a választásokat, ezen az alapon — én nem kértem •— kaptam mandátumot. így kerültem a kisgazdapártba, amelynek keretében iparkodtam a már évekkel ezelőtt, öt éven át bennem kifejlődött politikai meggyőződést érvényesíteni. De hogyan került a kisgazdapártba Pallavicini György igen tisztelt képviselőtársam ? (Zaj jóbbfélől.) 28