Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-150

A Nemzetgyűlés J 50. ülése 1921 . évi február hó 22-én, kedden. 79 demokratikus szervek azok, amelyek a minket sújtó békeszerződésnek igazságtalanságát nyíltan is hirdetik, és amelyek progranmrjukba felvették az 1919-iki és 1920-iki békeszerződéseknek revízióját. T. Nemzetgyűlés ! En nagyon honorálom azt a szempontot, amit Milotayt. képviselőtársam tegnap itt emiitett, az integritás szempontját, és épen" ennek a territoriális integritásnak szempontjából kívánom azt, hogy minálunk az igazi, nemes, keresztény értelemben vett demokráciának a szabadsága semmi korlát alá ne essék, hogy a külföldnek megmutassuk, hogy ime, bár annyi sebből vérzünk, alkotmányos érzelmeinket csonkitatlanul megtartottuk. Mert, t. Nemzetgyűlés, mint minden jó magyar embernek, nekem is fáj az, hogy hazánk meg van csonkítva, de ennél sokkal jobban fáj nekem az, hogy a mi alkotmányunkat megcsonkítva látom. Mert ha mi szabadságunk, alkotmányunk sértetlenségét meg fogjuk őrizni, meg van a mód ahhoz, hogy a régi szabad Magyarországot visszaszerezzük, de ha azokról az alkotmányos vívmányokról, melyeket egy Széchenyi, egy Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Eötvös József és általában a mi nagyjaink, de nemcsak a nagyok, hanem a kicsinyek, a nép milliói is kivívtak, megszereztek, ha mi ezekről lemondunk, akkor elveszett a reményem is arra nézve, hogy valaha megint feltámadjon az egész sértetlen Magyarország. T. Nemzetgyűlés ! Engedjék meg, hogy néhány szóval megemlékezzem arról a szép, férfias expozéról is, amit a külügyminister ur terjesztett elénk. Azt hiszem, valamennyien osztatlanul együttérzünk vele, midőn ezekben a szomorú napokban is bátor kifejezést adott annak, hogy Magyarország az önrendelkezési jogáról soha lemondani nem fog. Ép azért azt hiszem, t. Nemzetgyűlés, hogy ezen a téren is rá kell térnünk a demokrácia útjára, mert, amint előbb emiitettem, nekünk a nemzetközi érintkezésben is szükségünk van annak a demokráciának segítségére, amely először Angolországban, de most már legutóbb Olaszországban is megmutatkozott, amikor Giolitti minister az olasz kamara elé hozta azt a javaslatot, hogy a külügyi politika a parlament ellenőrzése alá helyeztessék, hogy ne alkothassanak természetellenes szövetségeket, hogy a népeket ne olyan szövetségek kapcsolják egybe, amelyekről a nép fiai, gyermekei nem tudnak semmit sem. Mert, hogy mennyit érnek az ilyen szövetségek, látszik a mi régi olasz barátainkban. Az a szövetség, a hármasszövetség, a diplomácia spanyolfala mögött köttetett, de nem ment át a nép lelkébe és azért nem is ért semmit. Az igazi nemzetközi megértés, a népek szövetsége ne csak generálisok és diplomaták szövetsége legyen, hanem ölelje fel a népek millióit és akkor igen is számithatunk arra, hogy megkapjuk a világtól a mi megsebzett hazánk jogainak elismerését. Es amely jogokról mi nem mondunk le, azokhoz a jogokhoz a művelt népek szövetsége fog bennünket hozzásegíteni. T. Nemzetgyűlés ! Még csak néhány szót kívánok mondani a pénzügy minist er ur előterjesztésére. Az adókról nem akarok most részletesen nyilatkozni, hiszen lesz majd még alkalmunk a különféle adókhoz hozzászólni, csak egyet akarok most megjegyezni. Abban a körülményben, hogy a pénzügyminist er ur a gyufaadót behozta, igazán antiszociális dolgot látok, mert ez a progresszív adózásnak- a lehető legnagyobb ellentéte. Olyan adó ez, amely egyforma súllyal nehezedik ugy a szegényre, mint a gazdagra. Kerekes Mihály : Ezt csinálták a sóval is ! Giesswein Sándor: Engedje meg a t. pénzügyminister ur, hogy én a nagy német költőből, Schillerből citáljak egy-két sort (olvassa) : »Die sich vom Raube der vertriebenen Bürger mästen Die von der allgemeinen Eaulniss Wachsen, Allein im öffentlichen Unglück ernten, Mit königlichen Prunk dem Schmerz des Landes Hohn sprechen — die und ihresgleichen lasst Den Krieg bezahlen, den verderblichen, Den sie allein doch angezündet haben.« Usetty Ferenc : Hogy van magyarul ? Szijj Bálint : Jó ; csakhogy ez magyar képviselőház ! Giesswein Sándor : Igen. Nem tudom oly szép versritmusban magyarul elmondani, de az értelmét elmondom. Azt mondja : Azok, akik az elkergetett polgárok megrablásából meghíztak ; azok, akik az általános rothadás alkalmával növekednek ; azok, akik a köz szerencsétlenségében gyarapodnak ; azok, akik királyi pompával kigúnyolják az országnak gyászát, fájdalmát : •— ezek és a hozzájuk hasonlók fizessék meg a háborút, a borzalmas háborút, amelyet ők hoztak létre. (Ugy van ! jóbbfelől) Ez egy német klasszikusnak a mondása, amely nemcsak akkor volt igaz, — Wallenstein idejében — hanem amely minden időkben igaz s ehhez a klasszikus mondáshoz alkalmaztassanak a mi adóink, hogy azok viseljék az adók súlyát és azok fizessék meg egyszersmind a háború nagy számláját, akik a háború igazi okozói. (Helyeslés jóbbfelől). Patacsi Dénes; Es akik a háború alatt itthon gazdagodtak ! Giesswein Sándor : Ez is egy szociális igazság, amelynek teljesednie kell. Most abba foglalom össze beszédem lényegét, hogy a mostani kormány örökébe lépett előző kormányoknak, de ugy, hogy lényegileg különbség nélkül, csak néhány szerepcserével. És amint lehetett látni : ezek az előző kormányok nem feleltek meg a várakozásnak. Azért én itt fentartom az ítéletemet s bár minden olyan dologban, amely a haza javát, a közrendet érinti, én támogatni fogom, de megkövetelem mindenekelőtt, hogy vissza kell adnia a hazának az ő alkotmányos szabadságát és jogát. (Ugy van ! Ugy van ! jóbbfelől.) Ha ezt látom, tettekben látom megnyilvánulni akkor a kormány a támogatásomra számithat'