Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-150

74 A Nemzetgyűlés 150. ülése 1921. évi február hó 22-én, kedden. A közszabadságok elseje, hogy meglegyen ismét a sajtószabadság, — és hogy semmi félre­értés ne legyen — ki kell emelnem, hogy mikor én a sajtó szabadságáról beszélek és azt köve­telem, ezen nem azt értem, hogy a pornográfiá­nak, a durvaságnak, a gorombáskodásnak, a becsületsértésnek és a rágalmazásnak nyissunk szabad utat. (ügy van! jobb felől.) Orbók Attila : Az szabad ! Gaal Gaszton : Azzal a keresztény sajtó is él! (Zaj half elől.) Giesswein Sándor : Ezt én is sajnosán ta­pasztaltam. (TJgy van! jobbfelöl.) Tény az, t. Nemzetgyűlés, hogy a mi tör­vényhozásunk, például a becsület megvédésében hiányos, amely hiányait tehát pótolnunk kell. Amig ez meg nem történik, nem lehet hatályo­san eltiltani magát a párbajt sem, amelynek pedig a keresztény politika annyira ellene van. Mikor azonban azt mondják, hogy nincs védelme a becsületnek, akkor mi még olyan hátramara­dottságban vagyunk, hogy Magyarországon egyik párbaj a másikat éri s mig odakint az úgyne­vezett liberális országokban, szigoru törvények vannak a párbaj ellen, nálunk — ugyanakkor amikor dicsekszünk a keresztény kurzussal — ezt a dolgot még említeni sem merik. Drozdy Győző : Naponként 8—10 párbaj van ! Haller István: Nekünk is van törvényünk a párbaj ellen! Giesswein Sándor: A cenzúrának módja pedig, amelyet nálunk érvényesülni lá­tunk, egyenesen a nevetségességig megy. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelöl.) Pedig ez nem az a ridicule, amelyre a francia azt mondja, hogy csak egy lépés választja el a sublime-tó'l. Ez egy olyan ridicule, ami nyilvános életünknek szégyenfoltja. Méltóztassék megengedni, hogy mindjárt hivat­kozhassam egy példára. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) A napokban irtam egy cikket az egyik lapba és először történt meg velem, hogy a cenzúra törölt cikkemből. Eddig mindig dicse­kedtem vele, hogy bár én elég bátran szoktam nemcsak beszélni, hanem irni is, a cenzúra még nem talált törölnivalót cikkemben, most azonban velem is megesett ez. Azt irtam ebben a cikkemben, hogy a nemzetek kölcsönös meg­értéséhez a kereszténységben megvan a képes­ség, az erő és a hivatottság, csakhogy mi ezeket az erőket parlagon hagyjuk heverni. »Különösen a katholikus egyházról mondhatjuk, — folytató­dot cikkem — hogy a nemzeti gondolatot a legszebb módon tudta összhangba hozni a nemzet­közi testvériség eszméjével.« És a cenzornak ez a »nemzetközi« szó nem tetszett, azt törölte. (Derültség jobb felöl.) Orbók Attila: Szent butaság! Giesswein Sándor: Ezek után nem tudom, mi lesz szegény Csarada János egyetemi ta­nárral ... Haller István: Már nem az! Giesswein Sándor: ...aki a nemzetközi jog tanára a budapesti egyetemen. Vájjon a jövő évi egyetemi almanachba szabad lesz-e majd belenyomtatni, hogy ő a nemzetközi jogról tart előadásokat, miután bizonyos körökben ilyen különös védelem van a nemzetközi szó ellen. (Derültség jobb felől.) Az embernek igazán azt kell kérdeznie, hogy analfabéták-e ezek a cen­zorok? (Közbeszólások a középen: Zsidók!) Elég rossz dolog, hogy akárhányszor nekik en­gedik át ezt a terrénumot. T. Nemzetgyűlés! így igazán nem számit­hatunk arra, hogy minket a müveit népek közé sorozzanak. (Zaj és élénk ellenmondások a bal­oldalon.) Kószó István : Ha egy főpap is igy beszél, akkor csakugyan megérdemeljük a sorsunkat! Giesswein Sándor: Igen, az ilyen közbe­szólások arravalók, de én remélem, hogy eze­ket Európában nem fogják meghallani, az én beszédemből pedig talán meghallanak valamit. (Zaj a baloldalon.) Szmrecsányi György: Hogyne, hiszen ez a tendencia ! (Felkiáltások a baloldalon : Ez a baj !) Giesswein Sándor: Igenis, legyen az a ten­dencia, hogy azt, amit itt beszélnek, meghall­hassák Európában. (Zaj a baloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Giesswein Sándor : Azt gondolják, t. uraim, hogy ha idegenek jönnek ide, — most elegen vannak itt — és látják a mi lapjainkat, ame­lyekben fehér lapok vannak és látják a minden­féle ikszeket, akkor arról fognak meggyőződni, hogy Magyarországon igazán szabad parlamen­táris élet van. Nem. Azok a fehérségek és azok az ikszek beszélnek . . . Hornyánszky Zoltán: Azért fehérek, mert a cikkek feketék! Giesswein Sándor : ... és azok az ikszek nem válnak a mi dicsőségünkre. (Mozgás.) Mi tanulhattunk volna valamit a bolseviz­mustól. (Zaj és ellenmondások.) Igenis, én páter Bangha könyvében egy igazán emlékeze­tes mondatot olvastam, csak csodálom, hogy a cenzúra nem törölte. Azt mondja ő, hogy a tőzsde és a bankok reformja sürgető dolog és e téren, — azt teszi hozzá — ugy mint más sok téren nekünk tanulni kell a bolsevizmustól. (Mozgás.) En is azt mondom, de azt látjuk, hogy a bolsevizmustól a rossz dolgokat tanul­tuk el, azt pedig ami jó volt benne, nem akar­tuk megtanulni. (Zaj és ellenmondások.) Birtha József: Nem volt abban semmi jó! Orbók Attila: Eltanultuk a terrorizmust! Drozdy Győző: A megfélemlítést! (Zaj. Elnök csenget.) Haller István: Mi volt a jó benne? Dinich Vidor: A gerstli! (Zaj.) Giesswein Sándor: Épen, mivel vannak itt a Nemzetgyűlésen egyes tagok, akik nem tudják belátni, pedig nem kisebb ember, mint a mi

Next

/
Oldalképek
Tartalom