Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-149

54 A Nemzetgyűlés 149. ülése 1921. évi február hó 21-én, hétfőn. bői, amely valamikor a Baílhausplatzon az osztrák-magyar monarchia közös diplomáciáját eltöltötte és vezette, és amely szellemet nekünk le kell vetnünk, ha azt akarjuk, hogy itt önálló, aktiv életképes magyar külpolitika inauguráltassék. (Ugy van! a jobboldalon.) Tisztába vagyok vele, t. Nemzetgyűlés, hogy a diplomáciának vannak bizonyos megszokott eljárásai. Megvan az eljárásoknak bizonyos rutinja, megvannak bizonyos eszközei és külsőségei, bizonyos szabályai és hagyományai, amelyeket egyetlen külpolitikai képviselet, egyetlen diplomácia sem nélkülözhet. Nem nélkülözheti ezeket és alkalmazkodik hozzájuk a balkáni diplomácia épugy, mint a nagyhatalmak diplomáciája. Amitől én óvni szeretném a kormányzatot és aminek jelenségeit látom a mi diplomáciánk működésében, az egyrészt a túlzott bürokratikus szellem, másrészt pedig annak az arisztokratikus kabinet-diplomáciának a szelleme, amely nem tart közvetlen kapcsolatot az életnek nagy gazdasági és politikai faktoraival... Balla Aladár: Született diplomaták! Már a gyermekszobában diplomaták. (Zaj.) Milotay István : ... amely hajlandó arra neveltetésénél és hagyományainál fogva, hogy zárt ajtók mögött, íróasztalok mellett dolgozzék akkor, amikor ellenfeleink kint az élettel keresik a kapcsolatot, az élettel viaskodnak és közvetlenül keresik az összeköttetést azokkal a nagy erőfaktorokkal, amelyek ma a nemzetek életét irányítják. Somogyi István : Schwimmer Eóza nem volt született diplomata ! ilotay István: T. Nemzetgyűlés! Azt szeretném, ha a mi diplomáciánk szabadulna ezektől a bürokratikus hagyományoktól... Balla Aladár : Vagy pedig mi a diplomatáinktól ! (Derültség.) Milotay István : . . . és rátérne az önálló nemzeti diplomáciának arra az útjára, amit körülöttünk ellenségeink képviselnek és megvalósítanak. Ezek az ellenséges fiatal nemzeti államok, a maguk külpolitikai életükben is kijárták, iszonyú megpróbáltatások árán, az önálló nemzeti orientációnak iskoláját. Megtanultak a maguk fejével gondolkozni, a maguk szemével látni és a maguk lábán járni. A mi diplomáciánknak, sajnos, ugy látszik az a hibája, hogy az a szellem, amely, ismétlem, valamikor a Ballhausplatz diplomáciáját jellemezte, ma is túlságosan lenyűgözi őket és nem tudnak felszabadulni ennek szellemi iskolája, drámái alól. T. Nemzetgyűlés! A mi viszonylataink között nem végezheti el azt a nehéz külpolitikai munkát, amire szükségünk van, egy oly diplomácia, mely a Balkánon, nem tudom, Tailleyrand vagy Metternich eszközeivel dolgozik, nem végezheti el, amint nem is végezhette el ezt a munkát,"ezt a feladatot oly diplomácia sem, mely a Károlyi-forrad alom alatt a Diner-Dénesék eszközeivel, teóriáival dolgozott, (ügy van!) Gaal Gaszton: Mint Bédy-Schwimmer Eóza ! (Felkiáltások: Es társai! Zaj.) Milotay István: Nekünk oly diplomáciára van szükségünk, amely Parisban vagy Londonban az ott kívántató eszközökkel dolgozik, a Balkánon azonban, Albániában, albán eszközökkel dolgozik, mert ez a diplomácia az életképes. Ezt mutatja, t. Nemzetgyűlés, a szomszédállamok példája. Én megvallom egész őszintén, (Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) hogyha nem is lelkesedem azért a diplomáciai típusért, amelyet az ellenséges balkán államok diplomatái megszemélyesítenek, — mégis meg kell vallanom, hogy bizonyos elismerést érzek ennek a diplomáciának friss szelleme iránt... Gaal Gaszton: Sikere iránt! Milotay István : ... amely tele van életösztönnel, tele van nyerserőkkel és tele van a nemzet életéből elvont azzal a vitalitással, azzal a közvetlen kapcsolattal, amely nélkül a mai viszonyok között semmiféle diplomata nem állhat meg. (Elénk helyeslés és taps jobbfelöl.) Ezekkel a diplomatákkal szemben, t. Nemzetgyűlés, én a kormányzat részéről azt a szellemet kívánom, amelyet valamikor, hasonló nehéz körülmények között az erdélyi diplomácia valósított meg; (Ugy van! jobbfelöl.) amely magában hordozta a balkáni vagy más környező vetélytársakkal szemben egy évszázadok politikai műveltségének és neveltségének finom ösztöneit, és ezeket vetette latba — a diplomáciai formaságok és eszközök simaságán kivül — azon nagy nemzeti érdekekért, amelyek védelme reája bízatott. (Ugy van! Ugy van! jobb felöl. Egy hang jobbfelöl : Például Teleki Mihály !) I. Nemzetgyűlés ! Én azt szeretném, hogyha ezek a szempontok a mi külpolitikánkban, különösen a külügyministeriumnak személyi vezetésében és összetételében az eddiginél nagyobb mértékben honoráltatnának, és hogy a kormányzatnak egyéb gondjai között gondja volna arra is, hogy egy ily szellem alatt, ily iskola mellett létrejöjjön, felnevelkedjék egy oly külpolitikai, oly diplomata nemzedék, amely a mi magyar önállóságunk gondolatát, a magyarság uj külpolitikai elhelyezkedésének gondolatát az adott nehéz feltételek között az önállóság, a nemzeti önállóság szellemében tudná betölteni. T. Nemzetgyűlés ! Még csak egy kérdésről akarok röviden szólni. (Halljuk ! balfelöl.) Ez pedig az ország gazdasági és pénzügyi konszolidációjának kérdésével, továbbá azzal a programmal kapcsolatos, amelyet Hegedüs Lóránt pénzügyminister ur itt a Nemzetgyűlés előtt kifejtett. Én a magam részéről, azok mellett az elvi ellentétek mellett,- amelyek tőle elválasztanak, örömmel üdvözöltem őt a kormány tagjai között; mert a múltnak pénzügyi politikájával szemben magával hozta a frisseségnek és az önbizalomnak, az aktivitásnak azt a szellemét, amelyre a mi pénzügyi politikánknak a mostani