Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-165

598 A Nemzetgyűlés 165. ülése 1921. évi március hó lé-én, hétfőn. nek a bolsevizmusban része volt, még egy napra sem fogházba juttatni, azonban arra természetesen súlyt fektetek, bogy most végrevalahára kezdődjék meg az országban az egész vonalon a rend uralma (Helyeslés.) Bárczy István : Helyes, mindenkivel szemben! Bernolák Nándor: ...és a rend uralma ellen vétők igenis bűnhődjenek. Ennek a törvénynek egyébként nem az a célja, hogy embereket büntessenek, hanem hogy meggátolja, — mint azt a képviselő urak közül többen nagyon bölcsen kifejezték — hogy még egyszer megkíséreljék ebben az országban a rend felforgatását. Ugyancsak egyszerű kilengés lehetett az is, amit Drozdy képviselő ur emiitett, hogyha nem elég a büntetőkódex arra, hogy minden bűncselekményt, amelyre mi itt gondolunk, meggátoljon, ám adjunk egy egyszakaszos felhatalmazást a bírónak, hogy ő állapítsa meg, mi ütközik az állam érdekébe, és azt büntesse. Azt hiszem, t. képviselő ur, ez az álláspont a közszabadságok szempontjából — mint ahogy én közbe is vetettem — a lehető legveszedelmesebb. T. i. én teljes bizalommal vagyok a birák iránt ; lehetetlennek tartom, hogy a magyar biró bárki szabadságát sérteni akarja ; de azok a szomorú tapasztalatok, amiket az emberiség ezen a téren évszázadokon keresztül tett, ezek a százados tapasztalatok vezetnek oda, hogy épen a francia forradalomban, amikor az emberi jogokat deklarálták, kodifikálták először azt a jogelvet, hogy bűntett csak az lehet, amit a törvény megállapít. Nekünk a büntetőtörvénykönyvnek ehhez az első szakaszához, amely az emberi jogokat védi, amely a legerőteljesebb garanciája annak, hogy a biró a maga jogaival vissza nem él, a legerőteljesebben ragaszkodnunk kell. (Helyeslés.) Ebből a szempontból is a leglelkiismeretesebben vizsgáltam, hogy vájjon az a javaslat, amelyet most a Nemzetgyűlés tárgyal, nem hagy-e meg némi bizonytalanságot, amilyenre több képviselő ur — legutóbb Bárczy István t. képviselőtársunk — utalt; nem hagy-e fenn olyan lehetőségeket, hogy a biró elé olyan embert fognak állítani, akit mi büntetni nem akarunk. Ebből a szempontból nagyon meg kell vizsgálni, milyen az egyes tónyálladékok megállapítása és vájjon nem lehet-e a törvényben hézagot találni, amellyel bárki visszaélhetne. Már a bevezető beszédemben utaltam arra, hogy én a javaslatot ebből a szempontból megnyugtatónak tartom. Most csak egész röviden leszek bátor rámutatni arra, hogy azok az aggályok, amelyek a vita során felhangzottak, már abban a szövegezésben sem voltak ugyan aggályosak, ahogyan a törvényjavaslat eredetileg szólt, de legkevésbé lehetnek aggályos olyan módosításokkal, amelyekhez az igazságügyminister ur már hozzájárult s amelyekhez a hozzájárulást a t. Nemzetgyűlésnek a magam részéről is javasolni fogom. Minthogy az idő, amely rendelkezésemre áll, csak néhány perc, lehetőleg óvakodni fogok minden felesleges szótól és szárazon, szigorúan ragaszkodni fogok azon fejtegetésekhez, amelyek szükségesek a felállított tétel bizonyítására. Az első szakasszal szemben kifogásolták a t. képviselő urak a jogvédelem tárgyának fogalommeghatározását. Ismételten felhangzott kifogás, hogy »az állam és társadalom törvényes rendje« egy laza fogalom. Rassay tisztelt barátom, akinek a felszólalása a javaslat jogászi bírálatához különösen gazdag anyagot nyújtott, ugy állapította meg az államot és annak a törvényes rendjét, hogy ez azoknak az életviszonyoknak az összessége, amelyeket a törvények szabályoznak, amivel szemben a társadalmi rend azoknak az életviszonyoknak az összessége volna, amelyeket törvények nem szabályoznak. A törvényjavaslat nem erre a megkülönböztetésre gondolt. Elismerem, hogy az a definíció, amelyet Rassay t. barátom nyújtott, bölcseleti szempontból helyes. Azonban méltóztassanak megengedni, ha egy törvény használja azt a kifejezést, hogy »törvényes rend«, ugy nem gondolhat másra, mint a magyar államnak alkotmányos utón meghozott törvényei által szabályozott rendre. Ha tehát az állam törvényes rendjére nézve megállapodhatunk abban, hogy az az állam alkotmánya és államformája, a társadalomra nézve meg kell állapitanunk, hogy ennek alkotmányos törvényekkel szabályozott rendje azokat a szorosan az alkotmányhoz nem tartozó életviszonyokat foglalja össze, amelyek a mi alkotmányos törvényeinken nyugszanak. Hogy a legfontosabbakat említsem, a társadalom törvényes rendjének alappillére a házasság lesz a tulajdona, amelynek védelme a mi törvényeinkben benne is van. Már most, azt lehetne kérdezni, hogy ha védjük az alkotmányt, védjük a tulajdont, védjük a házasságot, miért szükséges akkor az állam és társadalom törvényes rendjét külön védeni ? Erre az én feleletem az, (Halljuk ! Halljuk I a szélsőbaloldalon.) hogy e javaslatban — mint kitűnik e szövegből — az állam és társadalom egész rendjét védjük és pedig a teljes felforgatás, a teljes megsemmisítés ellen. Nem egyes institúciókat akarunk a védelmünkbe venni, nem is speciálisan magát az alkotmányt, hanem védelmünkbe vesszük az állam és társadalom egész rendszerét ugy, amint az egyes alapintézményeken mint alappilléreken felépül. Ha azt látjuk, hogy az egész épület valamelyik pillérjét azért akarják rombadönteni, hogy összeomolj ék az egész épület, akkor van helye annak, hogy e törvényt alkalmazzák. Nem szükséges közvetlenül az alkotmány ellen támadni, teljesen elegendő az, hogyha valaki kommunizálni kezdi minden törvényes alap nélkül az egész vonalon a gyárakat, — méltóztassanak csak visszaemlékezni 1918 őszére ! — egyszerre kezdi elfoglalni a különböző földbirtokokat és ott berendezni a maga uralmát, földbirtokokat parcel-