Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-165
A Nemzetgyűlés 165. ülése 1921. évi március hó 14-én, hétfőn. 589 utunkról visszafelé jövet betértünk a biharmegyei Sárrétudvari községbe, az egyik képviselőtársam beszámolójára. A község népe rendkivül izgatott hangulatban volt, épen akkor mentek el a rekvirálók, a Gr. 0. K.-nak 9 tisztviselője, akik 40 csendőrrel voltak ott . . . (Zaj.) Benkő Gábor: Halljuk, mert érdekes! Drozdy Győző :... akik elvitték a legszegényebb embereknek, a napszámosoknak — akik egy és fél métermázsa, vagy két métermázsa búzát szereztek munkájukkal — elvitték a kenyerét, elvitték a községből a vetőmagot, még a kocsiról is levették azt, amit a gazda vetni vitt. Mikor pedig a nép zokogott, sirt, hogy elvitték a vetőmagját, akkor ezek a tisztviselők muzsikaszóval, részegen járták végig a falut. (Zaj jobbfelöl.) Ezzel az esettel nem akarok itt foglalkozni ; mert hiszen a közélelmezési ministeriumban kellő garanciákat kaptunk, hogy itt a nép sérelmeit feltétlenül és haladéktalanul orvosolni fogják. Ellenben amikor az izgatott nép közé érkeztünk, eszembe jutott egy ötlet. Felhivtam képviselőtársaim figyelmét arra, hogy ügy beszéljünk, mintha már ez a javaslat életbelépett volna, (Derültség a szélsőbaloldalon.) és hogy ha valamelyikünk észreveszi, hogy a másik talán olyan dolgot mond, amelynek alapján e törvényjavaslat törvényerőre emelkedése esetén bíróság elé állithatják, akkor rántsa meg a másik kabátját. (Derültség jobbfelöl.) Meskó Zoltán: Letépték a kabátot! Drozdy Győző : Ugy van, az egész beszéd alatt csak egymás kabátját rángattuk. Pl. amikor arról beszéltem, hogy ezt az országot milyen csapás sújtotta és a népnek milyen türelemmel kell a terheket, meg a rekvirálás terheit is viselni, és midőn arról beszéltem, hogy 100 milliárd adóssága van az országnak, amelyből minden dolgozóra 30 ezer K adósság esik, akkor természetesen élénken ráncigálták a kabátomat. Mert történetesen, ha 31 ezer korona esett volna, akkor én egy való tényt olyan beállítással adtam volna elő, amely az ország hitelét rontja, igy engem ezért, amikor ebből törvény lesz, bátran a biróság elé állithatnak. T. Nemzetgyűlés! Tele van az egész törvény rendkivül nehezen definiálható fogalmakkal. Pl. igy kezdi a legtöbb szakaszt : »Aki az állam és társadalom törvényes rendje . . .« (Halljuk! jobbfelöl) Hát fogadok arra, hogy száz szociológus közül mind a száz másképen definiál minden egyes fogalmat. Ez a javaslat is anélkül használja ezeket a fogalmakat és ezeket a szavakat, hogy az állam és a társadalom közötti viszonyt megállapítaná. Nézzük, mi az állam? »Meghatározott területen egy főhatalom alatt szervezett nép.« Ugyebár, tehát egy olyan jogi struktúra, amelyről mindig lehet beszélgetni, sőt, amit kritizálni az állampolgároknak kötelessége is. Mi azonban a társadalom? »Egy bizonyos cél szolgálatában együttműködő egyének összessége.« (Zaj és közbeszólások középen.) Tehát társadalmak: az emberiség, az állam, a család, a község, az egyház, a munkásosztály, a tisztviselők, a földmívelők ; de a gonosztevőknek és a naplopóknak is van külön társadalma. Patacsi Dénes: Azoknak nem a kabátját kell rángatni, hanem a nadrágját kell kiporolni. (Derültség.) Drozdy Győző : Ha tehát alaptörvény az, hogy különféle társadalmak vannak, akkor bizonyos, hogy társadalmi alaptörvénynek el kell fogadnunk azt is, hogy különféle társadalmakat pedig egységes törvények alá vonni nem lehet. Mert mindegyik társadalmi körnél, minden társadalmi osztálynál más és más az a szankció, amely benne a rendet irányítja, amely annak az irányát megszabja. Példának okáért az egyik körnél a vallás ez a szankció, amely irányit, a másiknál a jog, a harmadiknál a hasznosság, a negyediknél a célszerűség. Patacsi Dénes: A bomlasztás! Drozdy Győző: Pompás közbeszólás, el vagyok ragadtatva! (Derültség a szélsőbaloldalon.) Es ezek a társadalmi körök . . . Patacsi Dénes : A szabadkőműveseknek ez volt a céljuk ! Drozdy Győző : . . . mint az óramű kerekei, ugy kapcsolódnak egymással össze, s ezeknek az órakerekeknek a rugója a társadalom szociális ösztöne. Ki vét tehát a társadalom ellen? Haller István: Az a hajtóerő! Drozdy Győző: Igen, a rugó, a hajtóerő, a társadalom szociális ösztöne. Ki vét tehát a társadalom ellen ? Az, aki a társadalom szociális ösztönei ellen vétkezik. Patacsi Dénes : Aki a békéjét megzavarja ! Drozdy Győző : Az is. Nem érti meg ? (Zaj.) Nézzük csak, hogy melyik veszedelmes beavatkozás, amely a társadalmi rend szociális ösztöneit megzavarja! Megzavarja először is az, aki a magántulajdon szentsége ellen vétkezik ; megzavarja az, aki a vallásfelekezetek között izgat, aki a vallási békét háborgatja ; megzavarja az, aki a családnak a szentélyét tiporja össze ; megzavarja az, aki osztályuralomra törekszik. Mi ellenzék a legszélsőbb törvényjavaslatokat is hajlandók vagyunk magunkévá tenni, amelyek a társadalom rendjének ilyen megzavarását akarják megakadályozni. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Tessék törvényt hozni ezek ellen ! Ellenben nem zavarja ám meg a társadalom szociális ösztöneit és rendjét az, aki küzd bizonyos klikkautokraciák ellen. (Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Még az sem zavarja még, aki küzd pl. a mai politikai rendszer ellen, amelynek az áldásait bizony csaknem nyögi az egész ország. Gunda Jenő: Rángasd meg a kabátját, Kerekes ! (Derültség.)
