Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-149

A Nemzetgyűlés 149. ülése 1921. évi fehruár hó 21-én, hétfőn. 51 Most látjuk — és én nem tudom — hogy ez az, átalakulási folyamat megindult magában a szociáldemokratapárt vezetőségében is, meg­indult a vezetőség komolyabb tényezőiben, olyan értelemben, bogy ők is érzik és látják az elkö­vetett hibák rettentő következményeit, mert látniok kell, hogy azok a tömegek szenvedtek legtöbbet az ország feldaraboltsága következté­ben, amelyeknek az erejére pártszempontból nekik volna a legnagyobb szükségük. Azt kell látniok, hogy ezek a munkástömegek az ország feldarabolása következtében, amely elvonja a nyersanyagot, a tüzelőt a magyar gyáripartól, amely itt Budapesten hatalmas központját teremtette meg és a munkásság számára is a politikai és a gazdasági előbbrejutásnak fel­tételeit jelenti, azáltal, hogy ezek a gazdasági előfeltételek hiányoznak és a magyar gyáripar nem tud lábrakapni, elveszitik a megélhetésnek azokat a feltételeit, amelyeket nyújtana az, ha ma itt egy erős, egységes Magyarország állana, birtokában azoknak a nyersanyagoknak, amelyek ezt a budapesti nagy gyáripart táplálták, amely tulajdonképen létrehozta azt a proletár munkás­ságot, amely a szociáldemokrata pártvezetőség mögött áll. (Igaz! TJgy van!) T. Nemzetgyűlés! Én azt hiszem, hogy ezeknek a tanulságoknak láttára megvan ott a józanságnak, a belátásnak az a folyamata, amely lehetővé tenné, hogy ezeket az óriási energiákat, amelyek a szociális munkástömegekben, az ő értelmiségükben, szellemi erejükben, öntudatuk­ban az integrális Magyarország javára adva vannak, a kormányzat igenis bele tudja kap­csolni ennek a nagy közös munkának sorsába és ezt a közös célt az energiák felhasználásával előbbre tudják vinni. Patacsi Dénes : Csak méregkeverők ne vol­nának ! Milotay István: Engem az a körülmény, hogy most polgárok és munkások szövetsége alatt voltaképen újjáalakultak és pártszövet­séget, koaliciót kötnek mindazok a tényezők, amelyek valamikor az októberi forradalomban résztvettek . . . (Mozgás és zaj. Felkiáltások : Nem azok!) Giesswein Sándor: Soha forradalomban részt nem vettem ! (Igaz ! TJgy van ! Zaj !) Milotay István : Én nem akarom Griesswein Sándor t. képviselőtársamat megtámadni, mikor meg vagyok róla győződve, hogy ő jóhiszeműen, legjobb meggyőződése szerint járul hozzá ehhez az alakuláshoz. Én jól tudom, hogy őneki a forradalomban való szereplés mit jelent és hogy ő sohasem azonositotta magát azokkal a ten­denciákkal és törekvésekkel, amelyek a forra­dalom pusztításait ránk hozták. Amikor ón ezt az újjá alakulást látom, tulajdonképen csak azért teszem szóvá, hogy rámutassak arra, hogy ha maga a kormányzat nem veszi a kezébe ezeket a kérdéseket és nem törekszik ezeknek az érdekkapcsolatoknak rendezésére, megfelelő módon,, megfelelő politikával, megfelelő kor­mányzati eszközökkel, akkor ezek a munkás­tömegek és a párt is kénytelen ott elhelyez­kedni és ott keresni az érvényesülést és olyan erőkkel szövetkezni, amelyek számára adva vannak. Egy körülményre kívánok még figyelmez­tetni ; arra t. i., hogy ha a kormányban nincs meg az a készség, hogy ezeknek a nehézségek­nek szemébe nézzen, akármennyire feszélyezve legyen is, ehhez a munkához lásson hozzá, mert ha nem teszi meg, a szociáldemokrata párt­vezetőségben is napról-napra gyengíti és alá­ássa a józanabb és szolidabb elemek pozícióját, (Igaz! TJgy van!) mert azok, ha nem tudnak semmit sem produkálni, ha nem tudnak bizo­nyos javulást elérni, akár a politikai szabadság­jogok, akár a gazdasági érvényesülés s a szo­ciális életfeltételek dolgában, velük szemben a szélsőségek fognak felülkerekedni és ezek taszít­ják majd őket esetleg ujabb végzetes útra is. (Zaj.) T. képviselőtársaim közül bizonyára töb­ben megkapták már azt a memorandumot, amelyet a szociáldemokrata pártvezetőség meg­küldött a Nemzetgyűlés tagjainak azzal a cél­zattal, hogy mivel a sajtó utján a mostani cenzúra mellett nem áll módjukban tájékoztatni őket politikai sérelmeikről, ezt ily m ódon tegyék meg. (Mozgás és zaj.) Gaal Gaszton : A cenzúra nemcsak őket, hanem az egész országot sújtja! Milotay István: A cenzura sújtja a polgári lapokat is, ugy hogy e tekintetben csak árnya­lati különbségek lehetnek a polgári pártok és a szociáldemokrata párt között. Szóval ők meg­küldötték politikai sérelmeiknek ezt a jegyzékét és én azt szeretném, ha a kormány ezekkel a kérelmekkel csakugyan avval a komolysággal és lelkiismeretességgel foglalkoznék, amelyet ez a kérdés megkíván, azt is szeretném, ha félretenne mindenféle elfogultságot és igy oda jutnánk, hogy közöttünk egy - nagy gondolat jegyében, az in­teger Magyarország jegyében létrejönne nem egy közös pártban való munkásság, hanem külön­külön területeken a pártegyéniség fentartásával ebben az egyetlen célban az összeműködésnek a lehetősége. Én azt szeretném, ha a kormány egy jelentést terjesztene a Nemzetgyűlés elé arról, hogy mit végzett e tekintetben eddig és hogy mik a tervei. (Mozgás.) Azt szeretném, ha teljes mértékben feltárná előttünk a munkás­tömegekhez való viszonyát és itt a Háznak mód­jában volna, hogy ezekkel a kérdésekkel foglal­kozzék és a nemzeti érdekek sérelme nélkül, sőt ezeknek a legmesszebbmenő óvatossággal való biztosítása mellett mindent megtenne, ami ezeknek a politikai igényeknek kielégítésére és a sérelmek eliminálására szükséges volna. Gaal Gaszton: Mikor uralmon voltak, mit valósítottak meg belőle? r

Next

/
Oldalképek
Tartalom