Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-149

À Nemzetgyűlés 149. üíése 1921. évi február hó 21-én, hétfőn. 4$ maradt ország területén a konszolidációnak ezt a munkáját megakassza és helyébe újra a bomlásnak és szétesésnek jelenségeit iktassa. Ezek az ellenségek, t. uraim, tisztában vannak vele, hogy ez a gondolat képviseli és tartja fenn azt a nemzeti törekvést, amely soha lemondani nem fog arról, hogy Szent István koronájának határai újra visszaállíttassanak és hogy mindazok a részek, amelyeket ellenséges hdditás, erőszak s a trianoni béke tőlünk elszakitott, hozzánk visszakerüljenek. T. Nemzetgyűlés ! Ha látjuk azt, hogy ezek az ellenségek odakint, határainkon kivül körös körül az u. n. megszálló államokban milyen számítással végzik munkájukat ; látjuk azt, hogy micsoda munka folyik ellenünk, nemcsak az ő részükről, hanem azoknak az ellenséges politikai tényezőknek részéről is, melyek a kommunizmus bukása után kénytelenek voltak a csonka Magyarország területéről elmenekülni és amelyek számításaikat összekötik ellenségeiknek számításaival, s amelyek erőiket és eszközeiket összeadják és párosítják azokkal az erőkkel és eszközökkel, melyeket ellenségeink ezzel a megmaradt országgal szemben felhasználni törekszenek, ennek a megmaradt országnak további rontására és kárhozatára. Ezekkel a veszedelmekkel szemben csak olyan kormányzat óvhat meg bennünket s csak olyan kormányzat biztosithatja a további sikert a nemzeti és keresztény gondolat számára, amely fel tud emelkedni annak a feladatnak s annak a történelmi hivatásnak magaslatára, amelyet ennek az irányzatnak az adott helyzetben be kell töltenie. Túri Béla : És ahonnan Simonyi-Semadam lecsúsztatta ! Rassay Károly: Miért támogatta? Túri Béla: Ebben igaza van! Rassay Károly : En meg akartam buktatni. Ti támogattátok! Meskó Zoltán: Hagyjuk a kulissza-titkokat ! (Zaj. Elnök csenget.) Milotay István : Nem akarom azt mondani, hogy bizalmatlansággal, de mégis bizonyos skepsissel, nyugtalansággal és aggodalommal nézem a kormánynak helyzetét. Azért teszem ezt, mert érzem, hogy a kormányban nincsenek meg azok az adott feltételek, azok a személyi képességek, amelyek alkalmassá és hivatottá tennék arra, hogy ilyen nehéz külső és belső viszonyok között ezt a nemzeti és keresztény gondolatot azon az utón vezesse, amely a számára sikereket biztosithat, a bizalmat továbbra is fenntarthatja, sőt, miután a nehézségek szaporodnak, és a helyzet, különösen a tavasszal ujabb és ujabb külső válságokkal is fenyegethet bennünket, amelyekre belső válság lehet a felelet, hogy ezekkel a nehézségekkel szemben nem tud hivatásának és feladatának magaslatán állani. (Zaj. Elnök csenget.) T. Nemzetgyűlés ! Sokan azt mondják, hogy az adott körülmények között és az adott felNEMZETGYÜLESI NAPLÓ. 1920—1921. — VIII. KÖTET tételek mellett a kormánynak tulajdonképen nem is lehet más dolga, más hivatása, mint az, hogy napról-napra éljen, és elégedjünk meg vele s nyugodjunk meg benne, ha igy, napról-napra való éléssel tudja tovább folytatni életét és tudja biztosítani a Nemzetgyűlésnek és & kormányzatnak is normális életműködését. Én ezzel nem tudok megelégedni. Nem tudok ennyivel megelégedni, mert ugy érZem, hogy a kormánynak ez a passzivitása, ez a szintelensége, a képességeinek ez a fogyatékossága nagyon nagy mértékig visszahat annak a gondolatnak sörsára, amelyet mi szivünkön viselünk. En azt érzem, t. Nemzetgyűlés, hogy nekem, aki nem tartozom pártokhoz és akit pártkeretek nem feszélyeznek, akinek nincsenek hatalmi törekvéseim, nincsenek személyi igényeim sem, amelyek egyegy válságnak mikénti kimeneteléhez kapcsolódnának, teljes okom és jogom van megmondani, hogy ezt igy érzem, és ha a kormány abban a hiszemben ringatja magát, hogy ezekkel a napról-napra történő megoldásokkal sikerűi — nem tudom — ad G-raecas Kalendas vinni az ország dolgait, ez nagy csalódás és súlyos következményeket vonhat maga után, amelyek nemcsak a kormány helyzetére, hanem az egész Nemzetgyűlés sorsára és az egész ország sorsára, a magyarságnak egész jövendőjére nagyon veszedelmes kihatással lehetne. Hiszen mi már egyszer tanúi voltunk annak, épen a forradalom előtt, hogy olyan kormányzat vitte hónapokon át az ügyeket, amelynek tendenciája, színezete és egyénisége — hogy fiigy fejezzem ki magamat — kísértetiesen hasonlított a mostani kormányzat munkájához. Az u. n. Esterházy- és Wekerle-féle kormányalakulás is, ezek a kormányok is azt hitték, hogy ha nem látják meg ezeket a mély veszedelmeket, lia napról-napra fenn tudják tartani magukat és az ügyeket tovább tudjuk vinni, ezzel elkerülik azokat a nagy veszélyeket, amelyek ebből a napról-napra való élésből az országra hárulnak. A tanulságok azt mutatták, hogy ez a tendencia, ez a szisztéma, amely nem nyúlt akkor a dolgoknak a mélyére, amely a veszedelmek elől a szemét behunyta, amely nem kereste a gyökeres orvoslást és a tiszta és nyilt helyzetet ezekkel a veszedelmekkel szemben, ennek meg lettek a maga borzasztó káros következményei, amelyeket akkor, mikor már jöttek, nem volt módjában semmiféle kermánynak megakadályozni. Meskó Zoltán : Éjszaka volt, mikor az Esterházi kormány született a Bitzben ! Milotay István : Említettem azt, hogy a nemzeti és keresztény gondolat ós igy a kormányzat is nem oldotta meg még azokat a nagy feladatokat, amelyekre tulajdonképen elküldetett és amelyeket soha egy pillanatra sem volna szabad szem elől téveszteni. Ezek között a célok között emiitettem az ország integritásának kérdését.