Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-163
A Nemzetgyűlés 163. ülése 1921. évi marczius hó 11-én, pénteken. 507 vagyok bátor a szakasznak ily értelemben való fentartását indítványozni. Nem ide tartozik, hogy Apponyi Albert grófnak épen ezen szakasz kapcsán a szabadságról a nyugati liberalizmus értelmében mondott felfogásáról itt megemlékezzem, csak egyet akarok leszögezni : azt, hogy abban a kivételes helyzetben, amelyben a magyar nemzet van, nem lehet egészen általános szabályokkal élni. (TJgy van! a középen.) Széchenyi István, aki elég nagy magyar, a legnagyobb magyar volt, a negyvenes években hirdette nemzetének, hogy a nyugati elveknek egyszerű átültetése nem panacea, nem gyógyszer a nemzet bajaira és nem is fejlődik minden nemzet egyforma körülmények között és egyforma elvek szerint. Mi — ezt is nyíltan bevallom — mi visszavonulunk most mint keresztény magyarság a numerus clausus védőbástyái közé olyan értelemben minden térre, hogy azt mondjuk, hogy ezt a magyar állami és társadalmi életet... Pető Sándor: Adót fizetni mindenkinek kell. Katona is mindenki. (Nagy zaj a középen.) Túri Béla: . . . ugy kell átalakítani, hogy a keresztény, magyarság a maga erejével érvényesüljön. (Elénk helyeslés a, középen.) Méltóztassanak elhinni, ez semmi egyéb, mint visszatérés Széchenyi István politikájához, (Ugy van ! Ugy van! a középen.) akiről hiába állapították meg azt, hogy kevésre becsülte nemzetének életképességét. Széchenyi nem általában becsülte kevésre a nemzet életképességét, hanem igenis, neki volt igaza, mikor a nemzet életképességét uem tartotta akkorának, hogy ezt az életképességet akkor is meg tudja őrizni, ha akármilyen nagy ekek utján rászabaditunk mindent és mindenkit. (Ugy van ! Ugy van ! balfelöl,) Én tisztelettel vagyok gróf Apponyi Albert hasonlatai iránt, amelyeket itt tegnap, elmondott, hogy nyitogassuk ki az ablakokat. En azonban azt látom, hogy azokon az ablakokon, amelyeket a liberalizmus nyittat ki, galíciaiak jöttek be. (Ugy van ! Ugy van ! Taps a baloldalon.) Pető Sándor: Végre a rendes mederben vagyunk. (Nagy zaj a középen.) Azoknak csinálják ezt a törvényt. (Zaj. Elnök csenget.) Usetty Ferenc: Miért? Csak a galíciai zsidókról volt szó. Túri Béla: Én nem látom, hogy a liberalizmus lovagjai követelnék a bevándorlást megtiltó törvényt, pedig aki ismeri a liberalizmus történetét és főleg a zsidóságra vonatkozó törvények hisztorikumát... Pető Sándor: Ez is a zsidókról szól. Túri Béla : ... nem erre mondom, azt tudja, hogy még Deák Ferenc is az emancipációt a bevándorlás megtiltásával kapcsolatban követelte, sőt még Kossuth Lajos is. Amikor én a statisztikából azt látom, hogy Magyarországon 1860 óta megnégyszereződött a zsidóság száma, hogy 1785-ben 75.000 zsidó volt Magyarországon, 1800-ban 127.000, 1840-ben 241.000,1871-ben 541.000, 1900-ban 850.000 és most bizonyosan volna 1,000.000, tehát hogy voltaképen megnégyszereződött a számuk, és hogy ebből az egy millióból 500.000, 20—30 év óta vándorolt be. Méltóztassék nekem megmondani, nincs-e itt kivételes védekezésre szükség egy olyan társadalomban, ahol a polgári elem, a burzsoázia, amely a nyugati államokban a politikai hatalmat is megkapta, de ott saját fajából szaporodott és nőtt ki, itt pedig, különösen a városokban — nem akarom a statisztikát felolvasni — ezek közül 500.000 ember 20, 30 vagy legfeljebb 40 év óta lakik vagy honos Magyarországon ? Akkor gróf Apponyi Albert általában hiába hivatkozik még oly szépen is az általam szintén oly nagyon tisztelt nagy nyugati elvekre. A magyar nemzet nem az a csecsemő, amelyről azt mondta Apponyi, hogy pólyába van burkulva és csak le kell szedni róla a pólyát s akkor nem lesz tüdővész. A csecsemő, a gyermek csenevész, de azért csenevész, mert élősködők élnek rajta, (Ugy van ! Ugy van ! Taps a jobb- és a baloldalon.) először tehát azokat kell róla leszedni (Élénk helyeslés.) és akkor azután jöhet a szabad levegő és a mindenben való egyenlőség és egyenlő elbánás. Ez igenis az ideálja minden embernek. Bármilyen tisztelettel viseltetem Apponyi Albert gróf iránt, tegnapi felszólalása után el akartam ezt mondani, mert nekünk vallomást kell tennünk nyíltan (Élénk helyeslés a középen.) és meg kell mondanunk, hogy minket semmiféle tekintély semmiféle szép szavakkal ettől a magyar nemzetmentő politikától, amely Széchenyi István politikája, eltéríteni nem tud. (Elénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon és a középen.) Pető Sándor: Internálás, bot büntetés! (Nagy zaj a középen.) Túri Béla: Ezek után, miután a törvényjavaslatban nem látok semmiféle uj sérelmét a közszabadságoknak és miután azokkal a módosításokkal, amelyeket beterjesztek, elérve látom azt a célt, amely cél érdekében erre a törvényre szükség van, azt általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Bemutatom, t. Nemzetgyűlés, Vas vármegye közönségének feliratát aziránt, hogy a Nemzetgyűlés a kicsinyes személyeskedésekkel, az erők szétforgácsolására vezető pártoskodássai felhagyva, lépjen az alkotó munka terére. Meskó Zoltán: Tanácsokkal el vagyunk látva ! Elnök : Kérem, t. képviselő ur, én kötelességet teljesítek a Ház irányában, mikor a kérvényeket kötelességszerűen bejelentem. (Éljenzés.) ívj *
