Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-163

A Nemzetgyűlés 163. ülése 1921. évi márczius hó 11-én, pénteken. 505 mája. (Ugy van! ügy van! a középen.) En ezért nem is megyek bele abba, hogy a bolsevista álláspont mennyire teljesen államellenes már tartalmában is. Nem megyek bele abba sem, bár nagyon érdekes volna, . . . Bródy Ernő: Halljuk! Halljuk! Túri Béla : . . . hogy Marxnak az államról való felfogása is nemcsak hogy Leninével volt azonos, de még azokkal az anarchistákéval is, akikről épen a szociáldemokráciának egyik igen jeles képviselője Magyarországon, aki ugyan már meghalt, Szabó Ervin megírta egyik munkájában, hogy tévedés Marxot és Bakunint ugy állítani egymással szembe, mintha Marx az anarchistákkal az államellenes felfogás szempontjából volnának ellentétes. Én ezekre nem fecsérlek több időt, bár szerettem volna bebizonyítani annak, aki nem akarja azt elhinni, de nem látom, hogy volnának, akik tagadják, hogy a bolsevista álláspont maga a lázadás maga, a felforgatás, az erőszakosság követelése és elég ezt az álláspontot vallani, ezzel már voltaképen tömegeket, ezreket, milliókat erőszakos felforgatásra hivnak fel. . Ezen tanok feszegetése helyett engedjék meg, hogy utólagosan, miután megtapasztaltuk a proletárdiktatúrát, hivatkozzak még arra, hogy mennyire jogosult ez ellen a legszélsőségesebb álláspont ellen a fellépés. Bródy Ernő: Pestis! Usetty Ferenc: Annál is rosszabb! Túri Béla : Mert a priori, mikor még nem tudta a világ, hogy milyen a proletárdiktatúra, nem tudták, mert hiszen még a párisi kommün sem volt a proletárdiktatúrának az a formája, mint az orosz vagy a mienk, ott az átalános választójog alapján lehetett úgynevezett bizalmiférfiakat választani . . . Usetty Ferenc: Nem voltak pesti zsidógyerekek ! Túri Béla :... akiket vissza lehetett hivni megbízatásuktól, tehát ennek is volt még valamelyes demokratikus alapja. Mi azonban láttuk, a bolsevizmusról, hogy mi ez, hogy ez voltaképen az egész civilizáció tönkretétele, hogy a nyers tömegnek, a legbrutálisabb erőknek az emberi szenvedélyeknek felszabadítása, ugy hogy én azt hiszem, hogy az európai civilizáció érdekében becsületére válik egy nemzetnek, ha az ellen most, amikor már tudjuk, hogy mi ez, ezt a törvényt meghozzuk. Azok a körülmények, amelyek között nálunk a proletárdiktatúra kitört, szintén arra indíthatnak minket, hogy rendkívül messzire menjünk a védekezésben és legyünk óvatosak. Előbb már utaltam az orosz példára, hogy milyen kevesen vannak még most is a kommunista pártokban, de most méltóztassék visszaemlékezni, bár szomorú emlék, hogy hogyan is tudott ez nálunk kiütni, jóformán minden nagyobb mozgalom, előkészület és szervezkedés nélkül. Tény az, hogy a háború rendkívül megNEMZETGYÜLESI NAPLÖ. 1920—1921. — VIII. KÖTI viselte a nemzet pszihéjét, lelkét is, nemcsak a fizikumát és hogy az egész nemzeten erőt vett egy, olyan hangulat, amelyhez foghatót csak a történelem jellemzése után ismerek; t. i. a középkorban olvassuk, hogy mikor igen nagyok voltak a csapások, földi bajok, akkor az úgynevezett szekuláris hangulatban a világ végét várták.-. A középkori intenzív vallásos felfogás mellett ilyen formában jelentkezett az emberekben a bajoktól való szabadulás vágya, most pedig, mikor a kapitalizmusnak igen nagy része volt — bár közel sem állítom, hogy egyedül — a háború előidósében és mivel a háború ideje alatt voltaképen az államszocializmus felé kezdtünk közeledni, olyan volt az állami élet, a termelés és az elosztás is, bár nagyon jól tudom, hogy az államszocializmus nem kommunizmus, de a hangulat, az érzés olyan volt, hogy itt csak egy uj társadalmi rend lehet az, amely e bajoktól is megszabadít s amely a haladást lehetővé teszi. Nemcsak gazdaságilag, nemcsak szociális utón lopódzott be a lelkekbe egy ilyen hangulat, hanem tudományos munkák is terjesztették és most is terjesztik még az egész európai civilizáció hanyatlásának gondolatát azt, hogy a dekadencia utján vagyunk. Mindezek a ható tényezők az értelmesen gondolkozó és érző emberekre nézve is hozzájárult ahhoz, hogy valamit vártak az emberek, valami nagy változást. A munkásság lelkébe pedig, valljuk be, a kommunizmust — most már nem a proletárdiktatúrát értem ez alatt — mint eszmét belecsepegtették. Es bármennyire tiltakozik Marx az eszmék behatása ellen és a történelmi materializmus bármennyire állítja, hogy csak a gazdasági rugók vezetik az egész társadalmi rend gépezetét, itt a munkásság lelkéből jön a leghathatósabb cáfolat arra nézve, hogy voltaképen azon eszmék, amelyeket közöttük terjesztettek, behatása alatt álltak. T. Nemzetgyűlés! En nem tartom a Lenineket és Trockijokat — talán nem is kell mondanom — Prometheusoknak, akik valamely eszmének a tüzét lopták el, de elismerem azt, hogy igenis a munkásság és a szociális társadalom kínjaiban a Prometheusok kínjaiból volt valami. Miért mondom mindezt, t. Nemzetgyűlés? Azért, hogy jellemzem, hogy hogyan tud kiütni egy országban a bolsevizmus. Még nem is szólok arról, hogy az integritás jelszava alatt milyen csalást űztek mindannyiunkkal és amikor az első lethargiába estünk, ennek voltaképen a legnagyobb oka az volt, hogy nem tudtuk, hogy mi az, másodszor pedig az integritás gondolata valahogy bennük csillogott, — ha ez ilyen körülmények között törhet ki és olyan veszedelmet rejthet magában, mint amilyen veszedelem, akkor én igenis, ennek a tannak propagálását, eszmékben való elhintését, az erőszakos felforgatás vágyát is olyannak tartom, amely ellen a társadalomnak védekeznie kell. 64