Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-163

A Nemzetgyűlés 163. ülése 1921. v.énykönyvek eme hiányát kívánja ezen javaslat pótolni. Nem tudom elképzelni, bogy micsoda törvényalkotás akar az lenni, amely olyan bűncselekményt akar pönalizálni, amelyre nézve indokolásában önmaga azt mondja, bogy nem lehet felismerni sem a cselekményt, sem annak a célzatát, irányát. Engedelmet kérek, hát ez nem a közszabadságok megfojtása, hogy ötévi fegyházat állapitok meg olyan cselekményekre, amelyekről magában az indokolásban megállapítom, hogy pótolni kívánja a büntetőtörvénykönyv hiányos rendelkezéseit, amelyekről még nem lehet felismerni ebben a stádiumban, — tudniillik ebben a stádiumban már ötévi fegyházat kap az illető — hogy tulajdonképen mit is akart elkövetni és hogy az az állam rendjének erőszakos felforgatására irányult-e? Szilágyi Lajos: A politikai üldözések melegágya! Rassay Károly: Ezek a rendelkezések.azok, amelyek kell hogy mindenkinek a szemét felnyissák, amikor e felett a javaslat felett szavazni kivan, amelyekkel öngyilkosságot követnek el a közszabadságok, és ki kell mondanom, végeredményben a politikai szabadság és a Nemzetgyűlés ellen is. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A törvényjavaslat 2. §-a ezt a nem determinált bűncselekményt még borzalmasabb beállításba helyezi elénk, amidőn egy megállapíthatatlan bűncselekménynek olyan tetteseit és részeseit is fogja büntetni, akik a bűncselekményről abszolúte tudomással sem birtak. Igen szimpatikus lehet sokak előtt utalni arra, hogy amikor kezdeményeznek egy mozgalmat — a »kezdeményezés« szóról ismét nagyon sokat lehetne beszélni, — és azután ez a mozgalom túlhaladna a kezdeményezők által gondolt határon és valahol messze, területileg semmi összefüggésben a kezdeményezőkkel, egy bűncselekményt követnek el — hogy akkor a kezdeményezők mégis büntettessenek. Én azonban azt hiszem, hogy akinek a jogi érzékét a politikai szempont nem tette teljesen tönkre, aki nem akar forradalmi igazságszolgáltatást, az egy ilyen javaslatot, ilyen rendelkezést meg nem szavazhat . . . Es talán még más véleményem lenne erről a rendelkezésről, ha csak a mozgalom vezetőinek büntetésére korlátoztatnék a törvénynek az a rendelkezése, hogy ezek akkor is büntettetnek, ha nem tudtak valamely cselekményről, amelyet a mozgalommal összefüggőleg, másutt, más körülmények között elkövettek. Lehetetlen azonban elfogadnom a rendelkezést akkor, mikor a kezdeményezőket, tehát azokat, akik talán csak egy gondolatot dobtak ki és semmi egyéb részt nem vettek a további mozgalomban, szintén ilyen súlyos, időbelileg és térbelileg messze kihatású felelőssség alá akarja helyezni. Hogy mennyire nem lehetséges ez, legyen évi márczius hó 11-én, pénteken. 495 szabad erre csak egy gyakorlati példát felhoznom. A törvényjavaslat nem ad nekem támpontot arra, hogy mi lesz azzal a kezdeményezővei, aki a törvényjavaslat 4. §-a alapján büntetlenséget szerzett magának azáltal, hogy elállt . . . Kerekes Mihály: Spitzli lett! Rassay Károly :. . . hogy az állam érdekében, igen helyesen jelentést tett a mozgalomról, látva, hogy az terjed, mint ahogy azt ők elgondolták. Mi lesz az ilyen büntetéssel, ha majd a törvény 2. §-a alapján felelősségre vonják egy későbbi stádiumban, térbelileg másutt elkövetett bűncselekményért, olyanért, amelyre a törvény halált vagy kisebb büntetést szab ki, de amelyért ő a törvény szerint a 2. § alapján felelős marad annak ellenére, hogy a mozgalom kezdeményezéseért a törvény 4. §-a alapján büntetlenséget szerzett magának. A törvényjavaslat valami csodálatos kedvét leli abban, hogy a büntetőtörvénykönyvből egyes fogalmakat ugy 50°/o-ra átültessen a maga szövegébe. Az 5. § rendelkezést tartalmaz azok ellen, akik állam és a társadalom törvényes rendjének erőszakos felforgatására, vagy megsemmisítésére irányuló bűncselekmény elkövetésére egyenes felhívást intéznek. A büntetőtörvénykönyv ismeri az egyenes felhívás fogalmát, de sajnos, nem látok egyetlenegy utaláson kívül, amely — ha jól tudom — az igazságügyi bizottság jelentésében van, sehol támpontot arra nézve, hogy itt az 5. §-ban említett egyenes felhívás alatt azt a felhívást kell értenem, amelyet a büntetőtörvénykönyv 134. vagy 171. §-a körülír. Ez alatt az egyenes felhívás alatt ugyanis büntető jogrendszerünk mindig olyan felhívást ért, amely nyilvánosan szóval, vagy irat, nyomtatvány, képes ábrázolat utján, tehát ismét a nyilvánosság utján követtetik el. A törvényjavaslat nem ad nekem támpontot arra nézve, hogy ez a felhívás ilyen értelemben magyarázandó-e vagy sem. Az igazságügyi bizottság jelentése ideadott indokolásában megemlíti ugyan zárjelben a büntetőtörvénykönyv 171. §-át, ez azonban homlokegyenest ellentétben áll az eredeti javaslatnak hasonlóképen idevágó indokolásával, és minthogy magát a szöveget, legalább ebben a vonatkozásban, az igazságügyi bizottság nem változtatta, kénytelen vagyok felvetni ismét a kérdést, hogy mi értendő az egyenes felhívás alatt ? Az eredeti javaslat ugyanis kijelenti, hogy »az ily felhívás megtorlására a büntetőtörvénykönyv 171. §-a nem tekinthető eléggé hatályosnak, mert a felhívásnak csak arra az esetére terjed ki, amely nemcsak nyilvánosan, hanem egyszersmind gyülekezeten is történt, holott kétségtelen, hogy az ilyen felhívás akkor is végzetes következményekkel járhat és elvileg épen olyan veszélyes, ha gyülekezeten kívül történt nyilvánosan«. Tudniillik az eredeti szövegben az egyenes