Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-162

474 A Nemzetgyűlés 162. ülése 1921 Gr. Apponyi Albert : ... ismétlem, kiegészítve azoknak a korlátoknak törvényben való megállapításával, amelyeken túl nincs szabadság, amelyeken túl a társadalom magát megvédelmezni jogosult és köteles. (Helyeslés jobb felöl) Mert, mélyen t. Nemzetgyűlés, korlátlan szabadság soha, sehol, egyetlen rendezett államban, egyetlen rendezett társadalomban sem volt és nem lehet. Minden társadalom és minden állam megalkotta a maga törvényeit és megjelölte ezekben a törvényekben — ha másutt nem, a büntetőtörvényekben — azt, hogy mi az, ami az általa védett szabadságoknak korlátain túl van, amit nem véd, hanem sújt. Ezek a korlátok nem állapithatók meg egyszer s mindenkorra, minden időre, minden nemzetre, minden helyzetre nézve egyaránt, és a társadalomnak a rendesnél nagyobb mértékben fenyegetett volta igenis igazolhatja, hogy ideig-óráig, ideiglenes hatállyal ezek a korlátok szűkebbre szabassanak, de — ismétlem — azzal, hogy ezen korlátokon belül azután a közszabadságok az egész vonalon biztosíttassanak. Ami már most a törvényjavaslatnak legfőbb fejezeteit, legfőbb részeit illeti, nem akarok konkrét indítványokat tenni ; lehet, hogy a részletes tárgyalás során erre is elhatározom magam, de — amint mondám — én az első szakasznak fogalom-meghatározását tágítanám és egyenesen bevenném az osztálydiktaturára, vagy bármely közéleti tényezőnek diktatúrájára irányuló minden cselekvést. (Helyeslés jobbfelöl.) Itt csak egy szóval akarok célozni Szilágyi Lajos t. képviselőtársam minapi beszédére, és kifejezést kell adnom annak, hogy mélyen sajnálom, hogy ő bizonyos olyan dolgokat hozott fel, amelyeken hála Istennek már túl vagyunk. (Ugy van! balfelöl) Azért reflektálok rá, nehogy hamis perspektívát nyerjenek az olvasók az ő beállításaiból, mintha azok a jelenségek, melyekkel szemben talán senki sem lépett fel nagyobb eréllyel, mint én, még ma is fennállanának. Ezek, hál' Istennek a múlté. Ezt konstatálnom kell ós azoknak minden megismétlődése ellen garanciákat kell keresnünk és találnunk. De ismételve megállapítom, hogy azoknak nagyobb része, amiket elmondott, olyan múltra vonatkozott, amely ma már nincs meg. (ügy van ! a baloldalon.) Amit ő egy puccskísérletről mondott, az — őszintén szólva — tartalmilag annyira naiv és kezdetleges, ami azonban nem zárja ki, hogy abban valami valóság legyen, erre nézve a honvédelmi minister ur megígérte a tényeknek feltétlen felderítését és én nyíltan megmondom, hogy az én koncepcióm szerint az ilyen kezdeményezések is a társadalmi és állami rend védelme alá helyezendők a törvényjavaslatban és ilyen irányú módosítást tartanék szükségesnek. (Helyeslés a jobb- és a szélsőbaloldalon.) évi már ez. hó 10-én, csütörtökön. Ezzel kapcsolatosan a törvényjavaslat 6. §-ára nézve bátor vagyok megjegyezni, hogy én annak a jelenlegi formulázásban való intézkedéseit szintén olyanoknak tartom, amelyek esetleg alkalmasak lehetnek a jogos kritika szavának elnémitására is. (Halljuk ! Halljuk !) Különösen azt a kitételt (olvassa) : »a katonaság intézménye, a magyar fegyveres erő és a magyar királyi csendőrség vagy államrendőrség, ezeknek szolgálati fegyelme, vagy törvényes rendelkezései ellen irányul, izgat,« ezt, mélyen t. Nemzetgyűlés, így amint van, aggályosnak tartom két szempontból, (ügy van! jobbfelöl.) Az első szempont az, hogy nagyon nehéz az izgatás tényálladékát megállapítani és a határvonalat megvonni a megengedett kritika ós az izgatás közt, ugy hogy ez mindenesetre preciziót igényelne és az igen t. igazságügyminister urnák előadónak, ha erre a rendelkezésre súlyt fektetnek, az ő jogászi eszüket meg kellene erőltetni a tekintetben, hogy a tényálladékot oly módon állapítsák meg, amely nem szolgálhat azután arra, hogy a jogos kritika is kijátszható legyen. A különleges védelemnek kiterjesztése a 6. §-ban emiitett tényezőknek »nemcsak szolgálati fegyelme, hanem törvényes rendelkezése elleni« izgatása, ez is aggodalmat vált ki belőlem. Mélyen t. Nemzetgyűlés! Ma valóban olyan helyzetben vagyunk, hogy igen nehéz megállapítani, mi a törvényes és mi nem. Még mindig ilyen zavaros helyzetben vagyunk és ebből kellene mentül előbb kijutnunk. (Igaz! Ugy van!) Amig a háborús kivételes felhatalmazások érvényben vannak, nagyon nehéz megállapítani, hogy ezek alapján minő kormányrendeletek hozhatók, minők törvényesek, minők lépik át azoknak határait. Vannak olyan kormányrendeletek és ezek alapján eljáró tényezők, amelyekről tudomást csak akkor nyerünk, amidőn valamely feltűnő eset adta elő magát. (Igaz! Ugy van!) Már pedig ami jogszabály akar lenni, legyen az törvény vagy rendelet, annak első kelléke az, hogy publikálva legyen. (Élénk helyeslés.) Mélyen t. Nemzetgyűlés! Azon az állásponton állok, hogy biztosított törvényes rend, a modern ember lelkiismeretének megfelelő állami állapot csak akkor van, ha az államnak minden tényezője kizárólag a maga feladatát teljesiti, (Ugy van ! Ugy van !) és tőle idegen feladatok, amelyeket helyesen nem teljesithet a legjobb akarat mellett sem, mert nincs meg hozzá az előkészülete, nincs meg a lelkivilága, ilyen idegen feladatok reá nem ruháztatnak. (Helyeslés.) A rendnek fentartása, az összes rendészeti teendőknek elvégzése, a közrendészetnek, az állami rendőri hatalomnak a feladata, és ha ma, midőn a törvényes rend már másfél esztendő óta helyre van állítva, nem sikerült volna a rendőrséget, a polgári rendőrséget akként szervezni, hogy az feladatának megfeleljen, ez rettentő szegénységi bizonyítvány volna arra a