Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-162

A Nemzetgyűlés 162. ülése 1921. ennek a Nemzetgyűlésnek és ennek a kormánynak nem adott csodatevő hatalmat, amellyel máról holnapra megváltoztathatnák ennek a földnek a szinét, amellyel 24 óra alatt jóvátehetnék évtizedek, sőt évszázadok mulasztásait, generációknak hunét, vétkét . . . Haypál István : Ez a törvény sem lesz olyan csodatevő hatalmú! Haller József: . . . akik a helyett, hogy embertársaikat okos kitartásra, lépésről-lépésre való térhódításra, nemes versenyre buzdítanák, maguk is odaállanak tüzelni, mondván, hogy bizony nem igy kellene ezt csinálni, hanem ad notam vagy törik vagy szakad, közébe kell vágni, egy füst alatt mindent megpróbálni, és aztán, ha nem sikerül, valahogy csak lesz, mert ugy még sohasem volt, hogy valahogy ne lett volna v Én nagyon szükségesnek tartom, hogy a hivatalos tényezők a rendelkezésükre álló egész apparátussal, minden egyes pedig saját egyéni erejéhez mérten törekedjék mindent megtenni a nép felvilágosítására. Haypál István : Ugy kellene S Haller József: A hivatalos tényezők az igazságos panaszoknak azonnali orvoslásával mutassák meg jószándékaikat, jelöljék meg a követendő utakat, mutassák meg az elérhető célokat, és figyelmeztessék és állítsák meg utjokban azokat, akik délibábokat kergetnek és bélyegezzék meg azokat, akik másokat hamis, csillogó szépségeknek mutogatásával túlzott reményekbe ringatnak és mohó vágyakra ingerelnek, hogy tudja meg a nép, ki után^ szabad mennie és ki után nem kell mennie. (Elénk helyeslés a haloldalon és a középen.) Tessék azután az illetékeseknek épen a társadalmi és állami rend védelme érdekében odahatni, hogy értse meg az állampolgárok mindegyike az érdekek között levő kölcsönhatást. Hogy ha pl. azt mondja hogy nem szabad a tőkét és a munkát egymás ellen lázítani és egymás ellen harcba állítani, akkor értsék meg a munkások és értsék meg a munkaadók, hogy r érdekeik kölcsönhatásban vannak egymással. Értsék meg a munkaadók, hogy bármilyen nagy az ő vagyoni erejük, a munkásságnak egyakaratu összetartásával szemben nem elég a hatalmuk ; de értsék meg a munkások is, hogy a tőke vállalkozása és a szellemi munkások irányító tevékenysége nélkül izmaiknak ereje és munkakészségük hiábavaló, passzivitásra lesznek kárhoztatva, mert a fennálló törvényes rend keretein belül csak passzív rezisztenciához van — és ehhez sem minden körülmények között és feltétlenül — joguk, más választás már forradalmi aktus volna, melytől — meg vagyok győződve — nekik is annyira elment a kedvük a multak tanulságai után, hogy ezt az utat ném akarják választani. (Helyeslés a középen.) Méltóztassék ne csak törvényt hozni az állami és társadalmi rend védelme érdekében, évi márcz. hó 10-én, csütörtökön. 471 hanem méltóztassék odahatni, hogy épen ennek érdekében is értse meg az iparos, értse meg a mezőgazdasági termelő, értse meg a kereskedő, a gyáros, a munkás, hogy minden drágítás, amelyet kezdeményez egy osztály, másik drágítást von maga után egy másik osztály részéről és a másik osztály drágítása egy harmadik részerői, és igy tovább, közbe mig az emelkedő hullám visszaér ahhoz, aki megkezdte, hogy az elé a feladata elé állítsa, hogy megint drágítson és ennek a drágításnak azután vége-hossza ne legyen. Minden eszközt fel kell használni, hogy értse meg mindenki, hogy ha az iparos többet kér a ködmönért, a kalapért, akkor a gazda többet kér a búzájáért ; ha a munkás drágábban fizeti a kenyeret, kénytelen többet kérni a keze munkájáért ; ha a munkabért nagyobb arányban kell fizetnie a gyárosnak, többet kell számláznia a kereskedőnek ; általában az áru előállítójának, a termelőnek, akkor viszont az áru elosztója vastagabban kénytelen számítani az áru fogyasztójának. Es miután van a társadalomnak egy nagy rétege, hogy többet ne mondjak, a tisztviselői kar és a katonaság, amely mindent készpénzért kénytelen beszerezni, és miután az állam a maga kasszájából nem fizethet ki többet, mint amennyi oda befolyt, ha nem folyik bele elegendő, kénytelen a drágasággal lépést tartva mindig több és uj adókat kivetni az állampolgárokra. Végeredményében az általános drágítás tehát oda zsugorodik össze, hogy lesz belőle általános adóemelés. Csak egy nagy veszedelem van és ez az, hogy mig a társadalom sok rétege ezt a drágítást átháríthatja másik rétegekre, addig vannak azonban emberek, és sajnos, épen ezek vannak tömegével, akik az áthárítást nem tudják követni, akik tehát az általános drágulással lépést tartani nem tudnak és igy minél tovább megy a drágitási őrület, ők annál inkább lemaradnak az áthárításból, annál inkább kizsákmányoltaknak fogják magukat érezni, annál inkább elégedetlenek lesznek, annál inkább nyugtalankodni fognak, annál inkább izgathatok lesznek és annál inkább kaphatók arra, hogy a jogos, az állam törvényes rendje szerint őket megillető segély helyett az önsegély eszközéhez forduljanak: a forradalomhoz, az erőszakhoz. Már pedig, ha egyszer bekövetkezett a tömegnek ez az állapota, hogy akkor a tömegek előtt nem megálló gát a törvény, erre elég közel van a multaknak tapasztalata, más bizonyítékra nem szükséges e tekintetben hivatkoznom. Legyen szabad végül a t. Nemzetgyűlés szives figyelmét felhívnom arra, hogy a társadalmi és állami rendet annál kevésbé kell félteni, minél inkább hűek az állampolgárok vallásukhoz, minél erősebb bennük az élő hit egy mindent látó, mindent tudó, mindent számontartó, mindent kiegyenlítő és mindenek felett itélő legfelsőbb lényben — arra, hogy az