Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-161

J Nemzetgyűlés 161. illése 1921. évi márczius hó 7-én, hétfőn. 453 rozmányainak ellenére a népköztársaság és a proletáruralmi nyugdíjazásokat a maga részéről is érvényeseknek deklarálta, (Mozgás.) sőt további nyugdíjazásokat rendelt el, mikor pedig emiatt Tasnádi Kovács József képviselőtársam interpellált, az akkori honvédelmi minister ur még további nyugdíjazásokkal fenyegetőzött. Nem akarok most újból rámutatni arra, hogy mit jelent javakorban levő, dolgozni akaró és dolgozni tudó harcos katonáknak tétlenségbe kergetése nemzetgazdasági szempontból. Arra sem akarok most rátérni, mit jelent az államháztartás terhére az a sok millió korona nyugdíj, amelynek ellenében nem folyik termelő munka. Hiszen mindenki tudja, hogy ez munkaerő-pocsékolás, pénz- és szakértelem-pocsékolás. Eámutatok ellenben arra a körülményre, amely a jelen törvényjavaslattal igenis összefügg, a katonai fegyelemre és annak büntetőjogi vedel« mére. Véleményem szerint nem lehet tekintélye annak a honvédelmi ministernek, aki törvénytelenséget követ el 3 nem lehet egészséges közszellem és tökéletes fegyelem abban a hadseregben, amelyben a tisztek tudják a ministerről, hogy egymásután, törvény ellenére küldi őket a nyugállományba. Nincs mentsége az eddigi honvédelmi minister uraknak. Kedukált létszám mellett a fiatal tiszteket kellett volna elbocsátani, illetőleg a fiatalabb tiszteket kellett volna más pályára terelni. 1866-ban is vesztett háború volt, azután is hasonló volt a helyzet és mégsem zavarták el akkor a haderőnek szine-javát, hanem egyszerűen az előléptetéseket akasztották meg. Itt pedig fordítva van : épen a vesztett háború és a redukált létszám után olyan tömeges előléptetéseket eszközöltek a tisztikarban, (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) hogy a nagy közös hadseregnek nem volt annyi törzstisztje, mint amennyi az erősen redukált létszámú nemzeti hadseregnek van. (Zaj.) A Nemzetgyűlés átsiklott Tasnádi Kovács József képviselőtársam interpellációján s az arra adott ministeri válaszon. Hasonlóképen átsiklott a Nemzetgyűlés azon, amikor én a házhelyek és haszonbérletek törvényjavaslatának tárgyalásánál a nyugdíjas katonatisztek számára előnyösebb megkülönböztetést követeltem. A Nemzetgyűlés tehát már több izben mostohán bánt ezekkel a hős katonatisztekkel, s megtagadta tőlük azt az elismerést, amellyel pedig, minden képviselőtársam a szive mélyén egész biztosan ugy érzi, hogy — tartozik. Ez nem helyes. Ebben a kérdésben adott esetben akár meg is kellett volna buktatni a kormányt. Az idősebb tisztek általában azt mondják, hogy ők azért szenvedik a kálváriát, mert nem voltak kaphatók a népköztársaságért való lelkesedésre. Szemükre hányják azt, hogy az urak nem vettek részt a forradalomban, tehát az uraknak nem lehet érzékük a mai nagy idők iránt. (Mozgás.) Ez nem igazság, mert a fegyelmet a sió legteljesebb értelmében veszélyezteti és ez szóval és Írásban mindenütt, de különösen itt a Nemzetgyűlésen ostorozandó. Amig ilyen lesz a mindenkori felelős honvédelmi minister magatartása, azt én természetszerűleg mindig támadni fogom, s addig nem vagyok abba«, a helyzetben, hogy a hadsereg számára, a hadsereg fegyelmének megvédésére, amelynek épen az ilyen intézkedések ártanak legjobban, ezt a törvényjavaslatot megszavazzam. T. Nemzetgyűlés ! Beszédemet befejezem. A Nemzetgyűlés szokatlanul szélesre szabta meg a kormányzói jogkört, szélesebbre, mint ahogy ígértük a választópolgároknak a királyi hatalom jogkörét. A bizalomnak ezt a bőkezűségét teljes meggondolással adjuk, azt meg nem bántuk és meg vagyok győzőnve róla, hogy ezzel is a konszolidációt mozdítottuk elő. A t. kormánynak azonban nem szabad engedni, hogy a Nemzetgyűlés ebben a reményében csalatkozzék ; a szélesebb jogkörnél és szélesebb hatalomnál fogva még inkább meg van adva a lehetőség arra, hogy minden téren rendet teremtsenek. Ha itt nem lesz jogrend és nem áll helyre tökéletesen, minden vonatkozásában az élet- és vagyonbiztonság, és nem töretneki e a kiskirályok, akkor Magyarország történelmének ezt a részét a csalódások szomorú korszakának fogják nevezni. A kormánynak kötelessége, hogy védje meg ezt a korszakot. Ne beszéljen senki kilengésekről. Nem kilengéoek ezek. Maguk a hadviselt katonák tiltakoznak az ellen, hogy ezek kilengések, amelyek a "harctéren megszokott magatartásból erednek. Visszatérve oda, ahonnan kiindultam : a bolsevizmus, nihilizmus és anarchizmus ellen sokkal hathatósabb védelemnek tartom a jobb szociális politikát, (Ugy van ! a jóhb- és a szélsőbaloldalon.) az antimilitárizmust pedig sokkal eredményesebbnek tartom, ha a katonai túlkapásokat s a politizáló szerveket megszünteti a honvédelmi minister ur (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) s a hadseregből egyszer s mindenkorra kiküszöböli a politikát. A törvényjavaslatot általánosságban sem fogadom el. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök ; Sréter István képviselő ur a házszabályok 215. §-a értelmében szót kér. A sző őt megilleti. Sréter István : Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Igen rövid leszek. Amidőn az előttem szólott képviselő ur szükségesnek tartotta, - hogy a káposztát felmelegítse, megtámadott. (Zaj.) Én a támadásokra válaszolni nem fogok, de egy kérdést intézek nyíltan és őszintén a Nemzetgyűlés minden egyes tagjához, hagy vájjon, amidőn a képviselő ur ezt a beszédet elmondotta, az ország érdekét szolgálta-e, vagy pedig nem? (Nagy zaj és mozgás a szélsőbaloldalon.) Rassay Károly : Ez nem személyes kérdés ! Sréter István : Engem nem lehet lehurrogni, az én hangom erősebb. Nyíltan Kijelentem és a képviselő ur nem fogja megcáfolhatni, hogy ezzel csak a Göndör Ferenceknek és a »Bécsi Magyar Ujság«-nak tett szolgála-