Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-161
A Nemzetgyűlés 161, ülése 1921, évi márezius hó 7-én, hétfőn. 443 Én a puccs-tervezetről annak idején a ministerelnök urnák jelentést tettem és nagy megdöbbenéssel hallottam, hogy a ministerelnök ur erről már más forrásból tudott, intézkedéseket azonban az ő részéről nem látok. (Mozgás,) Szeretném tudni, hogy ilyen kísérletek után miként lehetséges az, hogy Prónay alezredes és Ranzenberger százados még ma is a szegedi vadászzászlóalj élén állanak ? Bizonyára ugy, hogy a hatalom az ő kezükben van. A parlamenti pártok az ilyen szervek, különítmény ellen, amilyen Prónay megett is áll, már hónapok óta küzdenek sőt a kezemben lévő egyik irás szerint 1920 év elején a kisgazdapárt, amelyhez akkor még szerencsém volt tartozni, több pontban fodrozta katonai programmját és ezeket a pontokat Rubinek Gyula akkori pártvezérünk március 3-án a kormányzó ur őfőméltóságának átadta. Ennek a programúinak idevonatkozó része igy szól (olvassa) : »A hadügyministernek 1919 augusztus 9-én kelt 14416/eln. 5. számú rendelete kérlelhetetlen szigorral végrehajtandó. Tényleges katonák semmiféle címen és semmiféle módon ne politizáljanak. Katonatisztek politikai pártkörökbe vagy politikai napilapok szerkesztőségébe ne járjanak, (Zaj a szélsőbaloldalon.) politikai gyűlésekre ne járjanak, politikiai nyilat kozatoktól tartózkodjanak. De különösen tartózkodjanak beleavatkozni a nemzetgyűlési választásokba.« Később láttuk, hogy ennek a tiltakozásnak eredménye nem volt, mert sok helyen, különösen a nemzetvédelmi azervek a nemzetgyűlési választásokon igenis résztvettek. Ez az eljárás szükségszerül eg antimilitárizmushoz vezet. így tehát azt mondom, hogy ha az antimilitárizmus ellen akarnak védekezni, akkor ebben a tekintetben kell preventiv intézkedéseket tenni és az itteni állapotokon kell segíteni. Ebből a szempontból kívánok a törvényjavaslat katonai vonatkozású részével is a mai napon foglalkozni. Mielőtt azonban ezt tenném, először is egy nyilatkozatot óhejtok tenni. Én mély elismeréssel hajlok meg a tulaj dónképeni nemzeti hadsereg, a sorhad előtt. Mindnyájan büszke örömmel látjuk annak fokozatos fejlődését, látjuk, hogy a kiképzés intenzív módon folyik s a csapatokban máris mintaszerű a fegyelem. Bizalommal tekinthetünk erre az intézményre és azt tartjuk . . . Elnök : T. Nemzetgyűlés ! A gyorsírói jegyzetekből utólag megállapítottam, hogy Szilágyi Lajos képviselő ur a következőket mondotta : » . . . de nem kell a katonai diktatúra akár Horthy Miklóssal sem.« Ez a kijelentés magában involválná azt, hogy a kormányzó ur őfőméltósága ilyen tettre képes lehetne. Ez az ő esküjével és az alkotmánynyal ellentétben állana és ezért a kijelentéseért Szilágyi Lajos képviselő urat utólag rendreutasítom. (Élénk helyeslés és taps.) Meskó Zoltán : Éljen a kormányzó ! Szilágyi Lajos : Kötelességemnek tartom a t. Ház előtt kijelenteni, hogy a legtávolabbról sem volt szándékom ezzel a mondattal azt kifejezni, amit az elnök ur mond, ellenben mivel ismertettem itt egy tervezetet, amelynek épen az volt a célja, gy a katonai diktatúrát megteremtse, s amely bevonta a kormányzó ur őfőlméltóoágának magas személyét is a tárgyalások anyagába, azért jött ki ilyen ferde beállításban az én megjegyzésem. Folytatom beszédemet. Mi bizalommal tekintünk a nemzeti hadsereg intézményére és ugy tartjuk, hogy — amint azt a kormányzó ur őfőméltósága is mondotta — Magyarország a nemzeti hadsereggel áll vagy bukik. Mindebből következik, hogy a sorhadat, a tulaj donképeni nemzeti hadsereget igenis kiváltságos tiszteletben akarjuk tartani, hajlandók vagyunk a számára minden anyagi áldozatot megszavazni, hajlandók vagyunk a számára kiváltságos büntetőjogi védelmet is nyújtani, de csakis a hivatásának élő, csakis az ország katonai védelmére hivatott sorhadnak, ezen sorhadparancsnokságainak és csapatainak. (Helyeslés half elől.) A nemzeti hadseregnek jelenleg is még illegális szervei, politizáló szervei is vannak, amelyeket . . ". Balla Aladár : Magyarul sem tudnak ! : l Szilágyi Lajos : . . . feleslegeseknek és ártalmasoknak is tartunk és amelyeknek megszüntetését kérem. Továbbá a kiválóan derék és a világháborúban példásan hős tisztikarnak az oda nem való elemektől való megszabadít ásat követelem. Az illegális szervek iránt semmi kímélettel sem viseltetem és előre kijelentem, hogy ezek miatt nem vagyok hajlandó egy fillér terhet sem az adófizető polgárságra hárítani. Ugy hiszem, elég világosan beszélek. Előre visszautasítok tehát minden esetleges gyanúsítást, amely szavaimba más szándékot vagy valami a nemzeti hadsereg ellen irányuló szándékot magyaráz bele. Szól ez különösen azoknak, akik valósággal sportot űznek az utóbbi időben abból, hogy mindig a nemzeti hadsereget védik, még akkor is, amikor azt senki sem támadja, s minden kritikába és megjegyzésbe olyan tendenciát magyaráznak bele, amely azt mutatná, hogy nem birank elég érzékkel aziránt, hogy a nemzeti hadsereg milyen életbevágó fontosságú a magyar államra nézve. A hadsereg bomlasztását célzó törekvések ellen azonban igen jó hatással volna az, ha az 1918. évi idevonatkozó bűncselekményeket is példásan megtorolná a törvényhozás. En már 1920 január 1-én a »Virradat« hasábjain külön büntetőeljárást követeltem azok ellen, akik a hadsereget 1918 őszén felbomlasztották és felhoztam egy konkrét példát a Budapesten állomásozó 29. honvéd pótzászlóalj felbomlasztását, névleg megneveztem, hogy kik vettek abban részt és sajnálattal kell konstatálnom, hogy a mai napig semmiféle megtorló eljárás ebben a tekintetben nem intéztetett ellenük. Pedig hogy milyen alávaló módon vezették félre a kötelességtudó tisztikart, erre ez mindent megmagyarázó példa. 1918 október 31-én a 29. pótzászlóaljnál megjelent dr. Müller Vilmos budapesti lakos, tartalékos ezredorvos és előadta, hogy a n.V
