Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-160

A Nemzetgyűlés 160. ülése 1921. kimondhatjuk —• még abban a kényszerhelyzetben is, amelyben voltunk, tulaj donképen az alapmotívum és inditó ok volt, hogy a békeszerződés ratifikáltatott. (Igaz ! ügy van !) A magyar kormány válaszában rámutatott arra, hogy ő az egész nyugatmagyarországi kérdést, jobban mondva az Ausztriára vonatkozó összes kérdéseket egy komplexumnak tekinti és ezen álláspontját kifejezésre is juttatja. Erre a január 13-án elküldött válaszunkra érkezett azután a nagykövetek tanácsának az a második jegyzéke, amelyről a mostani külügyminister ur expozéjában, mikor székét itt elfoglalta, itt a Nemzetgyűlésnek azt a kijelentést tette, hogy a magyar kormánynak a jegyzékben kifejtett álláspontját a nagykövetek tanácsa honorálta s hogy a válasz jegyzékben kijelenti, hogy az entente rendelkezései csak az előrelátott feltételeknek akartak megfelelni, de nem zárják ki a közvetlen megbeszélést a magyar és az osztrák kormány között, amelynek sikerét az entente óhajtja. Még egy okmány van a kezünkben a nagykövetek tanácsa részéről, amely az osztrák párisi követnek nyújtatott át, még pedig a magyar kormánynak ezen válasz jegyzéke után, ami szerintem igen fontos. A nagykövetek tanácsának ebben a jegyzékében, az osztrák követhez intézett ebben az iratban a következők foglaltatnak (olvassa) ; »Abban a meggyőződésben, hogy Ausztria és Magyarország között a barátságos viszony kezdeményezése csak akkor lehetséges, ha a két ország teljes megegyezésre jut azoknak a kérdéseknek tekintetében, amelyeket a békeszerződésnek a nyugatmagyarországi megyékre vonatkozó rendelkezései vetettek felszínre.« És mind a két jegyzék, ugy a magyar kormányhoz, mint az osztrák követhez küldött jegyzék is, kifejezetten hangsúlyozza, hogy a nagykövetek tanácsának az az óhaja, hogy a trianoni szerződés életbelépése előtt fejezzék be ezeket a tárgyalásokat, amelyekre vonatkozólag az entente kifejezi azt a kívánságát, hogy azok sikerre vezessenek. T. Nemzetgyűlés ! Ezek után méltán meglephetett bennünket Mayr kancellárnak expozéjában tett az a kijelentése, hogy a magyar kormány az entente jegyzékéből olyan dolgot kísérelt meg kiolvasni, amit meggyőződésünk szerint — mondja szószerint a kancellár — az nem tartalmazott, és kijelenti, hogy voltaképen a tárgyalások nem is vonatkozhatnak másra, mint hogy azt a jogi helyzetet, mely szerintük a ratifikálással beállt, összhangba hozzák a tényleges helyzettel ; vagyis, hogy itt nincs egyébről szó, mint tisztán az átadás mikéntjének technikai kérdéséről, hozzászámítva ehhez még némi kis határkiigazitásokat. Kérdezem, t. Nemzetgyűlés, hogy ha ez a felfogás volna az, amely konformis a nagykövetek tanácsának felfogásával, nem hiusitaná-e ez meg már most és nem tenné-e lehetetlenné azt a célt, amelyért a tárgyalások megindultak, amely cél pedig nem egyéb, mint hogy Ausztria és Magyares márcz. hó 5-én, szombaton. 429 ország, ha barátságosan meg tudnak egyezni, barátságos szomszédi viszonyban élhessenek s ennek az amúgy is vulkánikus Középeurópának szilárd pontjai legyenek. (Igaz! Ugy van!) Ez a cél, t. Nemzetgyűlés, nemcsak az entente célja. Ki merem mondani, hogy Magyarország még most sem mondott le arról a reményről, hogy ilyen barátságos megegyezés révén a barátságos szomszédi viszony nem lesz megzavarva, ami érdeke és voltaképen elsősorban érdeke Ausztriának is, (Igaz ! ügy van!) az ő saját jövője szempontjából, a középeurópai konszolidáció szempontjából pedig szerintem érdeke egész Európának is. (Igaz! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha a nagykövetek tanácsának jegyzéke csak azt intendálta volna, amit itt az osztrák kancellár emlit, akkor azt ssm értem, miért hangsúlyozta oly erősen a nagykövetek tanácsa, hogy a békeszerződés életbeléptetése előtt jöjjön létre a megegyezés, s ha csak egészen apró kis határkiigazitásról van szó, akkor ezeknek a közvetlen tárgyalásoknak sincs meg a tulaj donképe ni nagy jelentőségük, mert hiszen a határbizottságoknak ipso facto megvan a joguk, hogy kisebb hat árkiigazi tásokat csinálhassanak. (Igaz ! Ugy van !) Mivel tehát én ezt az ellentétet látom/s mivel ez a nyilatkozat a célt is veszélyezteti, mivel érzem, de nemcsak én érzem, hanem azt hiszem, érzi mondenki Nyugat-Magyarországon és csonka Magyarország egész területén is, hogy ez egy ujabb méreg, amely kiélezheti a közhangulatot és újból felkorbácsolhatja ennek az amúgy is megcsonkított és felzaklatott nemzetnek hangulatát és fájdalmát, (Igaz / Ugy van !) ami épen ezekben a veszedelmes időkben, amikor még nem tudhatjuk, vájjon elmultak-e már egész Európára nézve a fenyegető veszélyek, Európa szempontjából is igen fontos, mindezen okoknál fogva a következő interpellációt terjesztem elő a külügyminister úrhoz : (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa.) »Tekintettel Mayr osztrák kancellárnak az osztrák külügyi bizottságban elmondott expozéjára, az abban kifejezésre juttatott álláspontra a nyugatmagyarországi kérdéssel szemben és a folyamatban lévő tárgyalásokról tett kijelentéseire, kérdezem a külügyminister urat, hogy hajlandó-e a Nemzetgyűlést és a magyar közvéleményt arról tájékoztatni, hogy ; 1. milyen alapon folynak a tárgyalások ? 2. milyen eredményre vezettek eddig, illetőleg miiyen eredménnyel kecsegtetnek ?« (Elénk helyeslés.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a külügyminister urnák. A külügyminister ur kivan szólni. (Halljuk ! Halljuk !) Gratz Gusztáv külügyminister: T. Nemzetgyűlés S Köszönettel veszem, hogy Túri Béla igen t. nemzetgyűlési képviselő ur alkalmat adott nekem arra, hogy a nyugatmagyarországi kérdésben megindult tárgyalásokról a Nemzetgyűlést tájékoztassam. Eredetileg nem volt ugyan szándékomban a tárgyalások részleteit a nyilvánosság előtt közölni, mert azt hiszem, hogy kényes kérdésekről, folya-