Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-160

A Nemzetgyűlés 160, ülése 1927. a hivatalos kormányzati tényezők semmit sem tettek. (Ugy van! balfelől.) Balla Aladár : Ott van még most is Magyary Tóni! Berki Gyula: És én egész őszintén kijelentem, hogy a kommün bukása óta a mélyen t. külügyminister ur, akit most szerencsém van itt üdvözölhetni, volt az egyetlen, aki mindig megértéssel és legalább is egy kis jóakarattal kezelte ezt az ügyet, az első pillanattól kezdve. Amikor külügyi programmját kifejtette s vele a baranyai és bácskai dolgokról beszélgettem, rögtön elárulta, hogy teljesen átérzi, hogy ez a baranyai és bácskai kérdés nem lokális jelentőségű kérdés, hanem ügye az, egész magyar nemzetnek. {Igaz! Ugy van!) Én kérem is a külügyminister urat, hogy ilyen formában kezelje ezt a kérdést továbbra is. T. Nemzetgyűlés ! Mivel ez a mi vállalkozásunk meghiúsult — és talán nem egészen szerencsés formában hiúsult meg (Igaz! Ugy van! balfelől) — tovább nem történt ebben az irányban semmi a külügyi kormányzat részéről sem. Meskó Zoltán: Svájci háttere volt a dolognak ! Berki Gyula : Természetes dolog, hogy ilyen körülmények között mindenféle kalandos vállalkozásnak tere nyilott. Ekkor utazott le Linder ur Pécsre, ekkor kezdett hozzá az ő privát vállalkozásához, s miután ez a mi belgrádi utunk, amint mondtam, nem egészen szerencsés formában lett perhorreskálva, Lindernek az első időkben némi kis sikere is mutatkozott s néhány embert maga mellé véve, ott bizonyos egyéni akciót kezdett. Először az a lehetetlen gondolat vetődött fel Lind érék részéről, hogy egy baranyai köztársaságot létesítenek Pécs vagy Baja székhellyel, majd mikor ezt Belgrádban elutasították, az autonóm terület megalkotásának gondolatával foglalkoztak, s ehhez a szerencsétlen elhatározáshoz kapóra jött az épen lent tartózkodó Lovászy Márton is, aki nem ismerve talán a helyi viszonyokat, — bár mindenesetre meglehetős vakságra mutat, hogy ezt tette — részt vett ebben a vállalkozásban. Szóval megkísérelték, hogy egy autonóm területté foglalják össze a szerb királyi csapatok által megszállott azt a területet, amely a trianoni békeszerződés szerint minket illet s ezen a területen egy külön autonóm közigazgatási és kormányzati berendezkedést terveztek, mert azt gondolták, hogy majd innen kiindulva, Isten tudja micsoda nagy dolgokat fognak produkálni. Nem is kell hangsúlyoznom t. Nemzetgyűlés, hogy a megszállott területen lakó egész polgár-. ság fajra és felekezeti különbségre való tekintet nélkül az első pillanattól kezdve elutasította magától ezt a gondolatot. Az odakerült kommunisták s megtévesztett kisebb munkástömegek voltak azok, amelyek hajlandók voltak ezzel a gondolattal foglalkozni, Ugylátszik azonban, hogy NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — VIII. KÖTET évi már ez. hó 5~én, szombaton. 417 nagyon hamar rájöttek azok, akik ennek az autonómiának gondolatát felvetették, arra, hogy ez egy keresztülvihetetlen, halvaszületett gondolat s azért ennek megvalósításában mindössze addig mentek el, hogy Pécsett a városi igazgatást, hogy ugy fejezzem ki magamat, félig-meddig szocialista alapon rendezték be. Hangsúlyoznom kell, hogy itt megkönnyítette Linderék dolgát az a körülmény, hogy az a városi igazgatás és az a városi törvényhatóság, amely törvény szerint még ma is legális faktor Baranyában és Pécsett, tiz esztendővel ezelőtt választatott meg és nagyon természetes, — aki egy kissé figyelemmel kisérte a háborús igazgatást, az tudni fogja ezt — hogy mert a háború folyamán mindenféle kellemetlen rendeleteket és kellemetlen kormányzati intézkedéseket kellett végrehajtani ennek a régi városi igazgatásnak, háborús működése bizonyos antipatiát vont maga után a közönség körében, s különössen a kisebb műveltségű emberek előtt egészen szinpatikusnak tűnt fel az, hogy majd egy uj városi igazgatás lesz. Ezek az emberek tovább nem is gondoltak, Mi történt azonban? Ez az uj városi igazgatás is napról-napra haladt lefelé a lejtőn, ami egészen természetes volt, mert hiszen hozzá nem értő emberek vettek igen nagy horderejű pozíciókat kézbe és nem tudtak megfelelni a várakozásoknak. A város gazdasági életét teljesen lezüllesztették s ma már oda fejlődött a helyzet, hogy épen most, hogy legutóbb otthon voltam, azon vitatkoztak az emberek, hogy a 36 koronás kilogrammonkinti kenyérliszt árat 38 koronára kellene felemelni. Ez az egy tény elegendő a helyzet jellemzésére, de százat tudnék felső* rolni, amely igazolja azt, hogy ez a Linder-féle igazgatás a legrövidebb idő alatt el fog jutni oda, ahova megérdemli, hogy eljusson, a teljes megsemmisüléshez. Már a legutóbbi időben a szociáldemokratapárt Pécsett foglalkozott azzal a gondolattal, hogy a Linder-féle városi igazgatást menesztik és megkéri a szerb királyi csapatok parancsnokát, hogy vezesse be a régi magyar igazg a város területén. Interpellációm egyik része, mélyen t. külügyminister ur épen ezzel a kérdéssel áll kapcsolatban. Az az érzésem, szerzett tapasztalataim alapján, miután erre a szerb királyi csapatok parancsnoksága és a szerb királyi kormány már 1919 februárjában és márciusában, közvetlenül a magyarországi kommün előtt is hajlandónak mutatkozott, hogy célszerű volna, ha a külügyminister ur megfelelő illetékes tényezőkkel tárgyalásba bocsátkozna aziránt^ hogy addig is, amig katonailag Baranyát ki fogják üríteni, Baranya, Bácska, Somogy, Tolna, Torontál vármegyék szerb megszállás alatt álló azon részein, amelyek a trianoni békeszerződós szerint nekünk járnak, a magyar igazgatást vezessék be, (Helyeslés.) és gondoskodnának arról, hogy ezek a magyar területek a mostani Magyarországgal a vasúti forgalom tekintetében is valamilyen for53