Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-148

À Nemzetgyűlés 148. ülése 1921. évi február hó 19-én, szombaton. 35 A Kacziány-ügyről én a sajtóból értesül­tem választókerületemben. Megállapítottam az első pillanatban azt, hogy a sajtó egy bizonyos része tendenciózusan állította be a Kacziány­ügyet. Nem voltam hajlandó Tisza István em­lékének nagyságára való tekintettel az ügyet a nyilvánosság előtt tárgyalni mindaddig, amig pontos felvilágosítást nem kaptam. Ma abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy mivel épen az elnöki tanács ülésén voltam, amely határo­zatot is hozott, igy az igen t. Nemzetgyűlést konkrété fel tudom világosítani. Megállapítást nyert, hogy ezen előadás alatt a hallgatóság, amelyet kihallgattak — mert voltak ott ezre­destől kezdve sokan — nem nyerte azt az im­pressziót, hogy Tisza István emlékét valaki meg akarta volna sérteni. Csak az a négy ur, aki ott volt, mint a Tisza emlékbizottság tagja, érezte Tisza István emlékét megsértve. Miután gyorsírói jegyzőkönyv az egész előadásról nincs, az elnöki tanács arra az álláspontra helyezke­dett, hogy sem az egyik, sem a másik álláspont­nak nem adhat igazat, és csak azt kívánja le­szögezni, hogy a Moven belül Tisza emlékét mindenkinek kötelessége, mint mártírét, nagyra­becsülni. Benkő Gábor : De azért Lukács László panamista volt ! Gömbös Gyula : Ezek után azt kérdezi a t. képviselő ur, hogy volt-e ott a kormányható­ságnak képviselője. A Move 42. ilyen elő­adást tartott. Kacziányt ajánlották kívülről szakemberek, hogy ő szakember a szabadkő­művesség tárgyában. Negyvenkét elődást tartott és én kénytelen vagyok erről a 42 előadásról megemlíteni, hogy van egy pár köszönőleve­lünk ezekre vonatkozólag, amikor hivatalos helyről is megkértek, hogy tessék ezeket az előadásokat folytatni, mert tele vannak haza­fiassággal és nagyon érdekesek a szabadkőművesség dolgában. Ezen a 42 előadáson egyáltalán csak kétszer történt említés a munkapártról és Tisza Istvánról. Minden előadásról az összes hallgatók azzal az érzéssel távoztak, hogy haza­fias, izzó elődás volt. Felolvashatom a m. kir. Ludovika parancsnokságának átiratát. (Mozgás.) Elnök: Kérem igen t. képviselő ur, ez talán mégis túlmegy a személyes megtámadtatás keretén. Nagyon kérem, méltóztassék csupán ezzel a tárggyal foglalkozni. (Helyeslés.) Gömbös Gyula : Az elnök urnák igaza van, talán fontosabb dolgok is vannak. En egyszerűen rendelkezésére bocsátom bárkinek az összes nyilatkozatokat ós köszönőleveleket, továbbá kérvényeket, amelyeket külső egyesületek, inté­zetek és intézmények hozzánk intéztek s ame­lyekben felkértek bennünket ezen előadások tartására. Szilágyi Lajos : Majd a közoktatásügyi minister vizsgálatára leszek kíváncsi. Gömbös Gyula: A t. képviselő ur beszélt még a vasvármegyei főosztályról is. Nagyon jól tudja a képviselő ur, hogy bizonyos ántagoniz­mus van köztünk és kizártuk az egyesületből az illetőt. Ezt a kérdést ide nem akarom hozni (Helyeslés jobboldalon.) annál kevésbé, mert az Országos Elnöki Tanács vagy a Move orszá­gos gyűlése fog dönteni ebben a kérdésben, de ki kell jelentenem, hogy természetesen örülünk, amennyiben a kormány szükségesnek látja ezt a nagy egyesületet egyszer végignézni, de objek­tive, és összes ténykedéseinkről bírálatot mon­dani, készségesen állunk rendelkezésére, mert hiszen természetesnek tartjuk, hogy egy ilyen nagy egyesületet, amelynek a nemzet életére ekkora befolyása van, a kormány élénkebb figyelemmel kisérjen, mint eddig történt. Mi magunkat alárendeljük a kormányintézkedéseinek, mert kötelességünknek tartjuk, hogy a kormányt támogassuk a keresztény Magyarország felépí­tésében. Szila gyi képviselő urnák pedig azt mondom ­támogassa a Movét és ne igyekezzék aknákat el" helyezni, mert ugy látszik, nincs harctéri tapasz­talata, (Derültség a jobboldalon.) nem tud jól aknákat elhelyezni. Elnök : A következő interpelláló képviselő urat illeti a szó. Gerencsér István jegyző: Balla Aladár! Balla Aladár : T. Nemzetgyűlés. Mikor né' hány nappal ezelőtt a kormányzópártból kilép­tem, az elnökhöz irt levelemben megindokoltam ezen lépésemet többek között azzal, hogy köz­szabadságaink, elsősorban a sajtószabadság any­nyira el vannak nyomva a mostani kormányzat alatt, mint még soha Magyarországon. Valószínű­leg ennek tulaj donithatom, hogy százával min­denféle levél, adat és panasz jutott hozzám ezen négy nap alatt. Még tegnapelőtt ugy határoztam volt, hogy ezeket mind fel fogom "dolgozni, hogy egy egységes képet tudjak a Nemzetgyűlés el­vinni, de mert tegnapelőtt a kormányzópárt egyik kiváló orgánuma ugy emlékezett meg rólam és gondolom, ítassay barátomról : no csak jöjjenek ezek a turbulens elemek a Nemzetgyűlésbe, mer­jenek csak felszólalni, majd kellő fogadtatásról gondoskodunk, — ez utóbbi vastag, zsiros betű­vel volt nyomva. (DerüUség.) A mostani mérsékelt kormányzópárt hiva­talos lapja irigy a turbulens, petrolőr társaságról. Minthogy én már a bolsevizmus idejében is egy párszor ilyen megfenyegettetésnek voltam kitéve és szinte már megedződtem ezen a téren, ennek a fenyegetésnek is elébe állok és az interpellációm elmondását már csak azért sem halasztottam el, hogy ne mondhassák rólam azt, amit az én régi kedves politikai barátaimról irtak február 4-én, hogy megfutamodtak.' Harmadikán még meghoz­ták a szabad királyi választójog melletti gyönyörű állásfoglalást, másnap pedig csak tizenheten ma­radtak, akik ennek a gyönyörű állásfoglalásnak hatását megsemmisítő ministerelnöki bizalmi sza­vazásnál ellene mertek szavazni. (DerüUség a jobb­st

Next

/
Oldalképek
Tartalom