Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-160

408 A Nemzetgyűlés 160. ülése 1921 gekkel kapcsolatban. De azok a jelek és tünetek, amelyek a magyar Nemzetgyűlésre nézve úgyszólván sürgetővé teszik azt, hogy ez a törvényjavaslat mennél előbb törvényerőre emelkedjék, egészen más természetűek s egy egészen más forradalmi mozgalommal függnek össze; nem olyan tünetek, amelyeket keletkezésük, származásuk szempontjából érthetőknek, sőt menthetőknek lehetne minősiteni. (Igaz! Ugy van!) Ez a forradalmi mozgalom, tisztelt Nemzetgyűlés, először is nem kizárólag Magyarországon és nem is kizárólag a legyőzött országokban nyilvánul meg, hanem a győztes és semleges országokban is egyaránt. Másodszor pedig ez a forradalmi mozgalom nem a világháborúnak, — hogy ugy mondjam — természetes folyománya, mert hiszen igazán nem érdemes hosszasan bizonyitani, hogy az a forradalmi mozgalom, amelynek tüneteivel ma szemben állunk, már évtizedekkel a világháború előtt meg volt szervezve. (Igaz! Ugy van!) Tisztelt Nemzetgyűlés ! Érthetőnek, megmagyarázhatnak és menthetőnek tartja a józan gondolkodás az olyan forradalmi mozgalmat, amely abból ered, hogy valamely országban, amely gazdasági és társadalmi szempontból, mondjuk, rosszul, mondjuk, embertelenül kormányoztatik, annak a jogfosztott, szenvedő, éhező népessége azért, hogy a jogtalanokat, az éhezőket joghoz, kenyérhez juttassa, a forradalom fegyveréhez folyamodik. Ez emberileg és történelmileg érthető, megmagyarázható. (Igaz! Ugy van !) Ellenben méltóztassék csak arra gondolni, hogy a jelenleg szemeink előtt folyó forradalmi mozgalomnak f már jelszavai is: — »Éljen az osztályharc! Éljen a világmegváltó forradalmi demokrácia!« — arra utalnak, hogy itt nem egy természetes utón keletkezett forradalmi mozgalomról van szó, (Igaz ! Ugy van !) hanem olyanról, amit talán ugy nevezhetnénk, hogy »forradalom a forradalomért«, ha időközben a cioni bölcsek titkairól le nem hullott volna a lepel. (Igaz! Ugy van! a Ház minden oldalán.) Abban a forradalmi mozgalomban, amely évtizedekkel a világháború előtt — tehát nem a világháború után, nem a közben és nem annak következményeképen — lépett fel, mindenekelőtt szigorú különbséget kell tennünk az értelmi szerzők, az intézők, vezetők és mozgatók s az általuk mozgatott tömegek között, másrészt ugy származás, foglalkozás, mint érdek szempontjából is. (Ralijuk! Halljuk!) A mozgatott tömegek országonként franciák, angolok, magyarok, olaszok és igy tovább, s munkások, vagy ahogyan nevezni szokták őket: proletárok. Ellenben bizonyos, a napnál világosabb, hogy a mozgatók, a tervezők sem nem magyarok, sem nem olaszok, sem nem franciák, sem nem munkások, hanem született nópboldogitók, (Igaz ! Ugy van ! Felkiáltások : Népbolondiíók !) munkásvédők, azaz munkás-izgatók, született forradalmárok, akiket egyenesen erre évi már ez. hó 5-én, szombaton. az életpályára neveltek ki, még pedig „nem a munkások, hanem egy, a munkások előtt egészen rejtett, létezésében és céljaiban is ismeretlen intézmény. {Igaz! Ugy van!) A forradalmi mozgalomnak a munkásság részéről célja lehetne a jobb megélhetés, a különb erkölcsi és anyagi helyzet, a jog és a vagyon kevésbé kirivó, egyenlőtlen megoszlásának megszüntetése. Ezzel szemben a forradalmi szociáldemokrácia vezetői azt hirdetik, hogy a forradalom célja maga a forradalom, s hogy az egész világ proletársága förradalmositható legyen : a tömegnyomort nem enyhiteni, hanem súlyosbítani és terjeszteni kell. (Felkiáltások a Ház minden oldalán : Ez a céljuk !) Nyilvánvaló ebből, hogy a forradalmi mozgalom vezetői s az általuk vezetett tömegek érdekei is ellentétesek egymással, (Ugy van!) Ha ehhez még hozzávesszük azt a feltűnő jelenséget, hogy az u. n. szabadgondolkozók tábora — a művészet, a tudomány és a sajtó szabadságának címén — a munkásság forradalmasító beszervezésével egyidejűleg, látszólag azonban attól függetlenül és különállóan, de tényleg az avatatlan szemek előtt gondosan eltakart szervek alapján azzal mégis összefüggésben dolgozott a proletárság forradalmositó munkáján, akkor meg kell döbbennünk az előtt az óriási veszedelem előtt, amely nemcsak a magyar nemzetet, de a világ minden keresztény nemzetét fenyegeti. E kérdés körül, t. Nemzetgyűlés, magának a magyar nemzetnek is eldől a sorsa az élet és a halál közti mesgyén és lelkiismeretlenség volna e kérdésről, csak a képzelet szárnyaira bizva magunkat, felületesen nyilatkozni. Halálos bűnt követne el a magyar nemzet ellen mindenki, aki e kérdés körül a magyar nemzetet vagy annak akár csak egyetlenegy tagját is megtéveszteni lenne hajlandó. Nem is képzelemből, hanem évtizedekre kiterjedő figyelmeztetésből, tanulmányokból és tapasztalatokból vontam le azt a konzekvenciát, hogy itt egy, az egész keresztény társadalom és minden keresztény állam létalapjának megingatására törő forradalmi irányzatról van szó, amely irányzat például azáltal, hogy Oroszországban uralomra jutott, magában Oroszországban több emberéletet oltott ki, mint amennyi a világháború összes harcterein elpusztult. Idevezetett a Trockij-Braunsteinok és Zinovjev-Apfelbaumok uralma Oroszországban. Ha ez az uralom még egyszer előkerülne, sajnos, de azt kell mondanunk, hogy alig hihetjük, hogy a magyar nemzet még egy olyan rázkódtatást adott erőviszonyai mellett ki tudna birni. Azt hiszem, mindnyájan emlékszünk még a világháborúra. Tudjuk azt, hogy az aránylag csekély számú magyar nemzet katonai dicsősége abban az időben túlragyogta még a sokszor költők által emlegetett ősi dicsőséget is, hogy