Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-160

396 A Nemzetgyűlés 160. ülése 1921. tásánál közreműködtek, én nemcsak a közelmúlt eseményéig megyek el, nemcsak a két forradalmat látom olyan oknak, mint amely kell hogy megszülje ezt a törvényt, hanem ugy látom, hogy az elmúlt időknek, az utolsó 20—25 évnek politikája is belejátszik abba, hogy ez a törvényjavaslat ennek a Háznak az asztalára került. Nemcsak, — és ezt hangsúlyozni kivánom t. Nemzetgyűlés — nemcsak az a két forradalom volt az, ami a nemzeti rombolást elkövette, ami az anyagiakban és a lelkekben az óriási nincstelenséget megcsinálta, hanem a forradalmakat megelőző idők politikája volt ÊLZ clZ tL££ y, amelyből ezek a robbantó, ezek a borzalmakat magukban hordozó eszmék ki tudtak kelni. (Igaz! Ugy van! half elöl.) Ha az elmúlt béke-idők magyar politikája azt a célt szolgálta volna, amelyet szolgálnia kellett volna, akkor talán nem állanánk itt, ahol ma vagyunk, akkor talán ki lehetett volna kerülni azt a nagy rombolást, amelynek áldozatául esett ez a megcsonkított Magyarország. (Ugy van! Ugy van! half elöl.) Az elmúlt időkben kétféle politika volt ebben az országban Az egyik a hivatalos politika, amely teljesen elszakadt magától a néptől, (Ugy van ! Ugy van! half elöl.) nem eresztette be, nem is akarta beereszteni a gyökerét a nagy tömegek érzelmi és lelki világába. A hivatalos politika vágya egészen más volt, mint a nép vágya, a hivatalos politika eszméi és tervei egészen mások voltak, mint azok, amelyeket a nép maga, mint eszméket és terveket termelt ós táplált. Usetty Ferenc; Bécs dirigált, a magyar nem volt semmi! Somogyi István: Ennek a következménye volt az, hogy a hivatalos magyar politika a levegőben lógott, hogy a hivatalos magyar politika teljesen elszakadt attól a földtől, amelyben az ő talajának, erejének rejlenie kellett volna ; tehát volt egy olyan hivatalos politikánk, amelynek nem volt visszhangja a népben, benn az országban, és volt egy másik politikánk, amelyet , az irányitás és vezetés nélkül hagyott nép maga igyekezett csinálni és amely részben a demagógia és részben az internacionalizmus alapjára helyezkedett. Akkor, amikor mi a multat felelőssé tesszük, akkor ne álljunk meg és ne zárjuk le a sorompókat a három esztendővel ezelőtt történteknél ; hanem menjünk vissza messzebbre is és mondjuk meg őszintén, hogy annak, hogy itt forradalmak üthettek tanyát, hogy a pusztítás hónapokon át akadály nélkül végezhette munkáját, nemcsak azok az emberek voltak az okai, akik a teljesen legyengült és magára hagyott nép vállaira ültek, hanem az a politika, amely évtizedeken keresztül nem törődött, abszolúte nem is akart törődni magával a néppel. {Élénk helyeslés bal felöl.) Egyetlen egy célnak kell minden politikaévi márcz. hó 5-én, szombaton. ban siem előtt lenni. Egyetlen egy célt kell minden politikában figyelembe venni és ez az, hogy a politika ne tudjon, „ne akarjon és ne merjen elszakadni attól a néptől, amelyből sarjadzik. Ha a hivatalos politika évtizedeken keresztül nem a maga extravagáns játékát csinálta volna ebben a teremben és a kormányzói székekben ; ha a hivatalos politika magát a magyar népet erősítette volna és intézményesen biztosította volna annak az izomzatában az erőt, koncentrálta volna az ellenállóképességet, akkor nem állott volna be az a helyzet, hogy 1918 novemberében a magyar nép elernyed ten, irányító nélkül, vezér nélkül nem tudta, hogy merre menjen, s ezt a pillanatnyi megszédülést, legyengülést használták fel ügyes iparlovagok (Felkiáltások balfelöl: Lázadók!) arra, hogy nagyra nőjenek. Viszont akkor, amidőn a régi magyar politikáról el kell mondanunk a kritikát, nem hallgathatjuk el, hogy igenis a törvényhozás termében hallatszottak hangok, voltak emberek, akik figyelmeztették a politikusokat arra a nagy veszélyre, amely ebből alkalomadtán, egy netalán bekövetkezendő szerencsétlenség esetén származhatik, de azoknak az embereknek és pártoknak, akik ezt állandóan hangoztatták itt a képviselőház üléstermében, nem volt visszhangjuk, mellőztetés, gúny, kicsúfolás és ideáiknak teljes semmibevevése volt osztályrészük. Ezek az emberek és pártok megmondották, hogy a magyar nép annyira magára van hagyatva, a nagy néptömeg annyira irányitás és vezetés nélkül éli le életét, hogy nagyobb akadályokkal megküzdeni nem lesz képes. Ezek megmondották és rámutattak azokra a veszedelmekre, amelyek esetleg — mint ahogy később be is igazolódott — erre a magyar népre bekövetkezhetnek. De süketek voltak a fülek, t. Nemzetgyűlés, folytatták tovább kis játékaikat az akkori vezéremberek, nem hallgatták meg ezeknek a Kasszandráknak jóslatát, amely jóslat pedig — sajnos — nagyon, de nagyon igazolta ezeket az embereket és ezeket a pártokat. A kommunizmus bukása után, t. Nemzetgyűlés, a magyar nép azt mondotta, hogy nem fogja tovább tűrni, hogy itt róla s nélküle csináljanak ezentúl politikát. Beigazolódott és beidegződött az, hogy itt a politikának igenis a nép széles rétegeire kell támaszkodnia, s ebben a teremben nem lehet más vágy, mint künn az országban, nem lehet, más terv, mint künn a nép között és nem lehetnek más célok, mint amelyek hevítik magát az ország népét is. (Igaz! Ugy van! Helyeslés balfelöl.) És itt kapcsolódik be, t. Nemzetgyűlés, ennek a törvényjavaslatnak megszületése a mai politikába. Tagadhatatlan, hogy vagy álmodozó, vagy egy mindenre kapható szerencsétlen ember az, aki ma más politikát akar, vagy a jövőben más politikát óhajt inaugurálni, mint amely a magyar nép lelkéből sarjadzik s a magyar nép erejéből