Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-159

392 A Nemzetgyűlés 159. ülése 1921 járjunk el szigorú rendszabályokkal, de semmi módot, semmi alkalmat ne adjunk arra, hogy ártatlan embereket, a látszat alapján, politikai okokból üldözhessenek. Nagyon kérem ez alkalomból az igazságügyminister urat, úgyis mint belügyminister, hogy ezt az internálási rendeletet dobja félre. Pető Sándor: Most újra kezdik! Akinek a lakására pályáznak, azt internálják ! (Zaj. Elnök csenget.) Bródy Ernő: Ott, ahol bűncselekményt követnek el, a büntetőbíróság a törvény rendes szabályai szerint, a bűnvádi perrendtartásban előirt nyilvánosság, közvetlenség, szóbeliség elve alapján mondja ki a bűnöst arra, aki megérdemli ; de hogy internálási rendeletek alapján, a levegőben lógó vádak alapján, rágalmazási hadjárat, bosszú, harag nemtelen indokaiból és alaptalan besugásokra szegény ártatlan embereket a börtönbe juttassanak, szabadságától megfosszanak: ezt én a magam részéről nem helyeselhetem. En szabadságot, jogot és igazságot kérek i (Éljenzés a szélsbbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Huszár Károly: A házszabályok 207. §-ához kérek szót. Elnök: A szó a képviselő urat megilleti. Huszár Károly: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, hogy mi el nem mulaszthatunk egy alkalmat, hogy az amerikai köztársasági elnököt a magyar Nemzetgyűlés hivatalbalépése alkalmából ne üdvözölje. (Halljuk ! Halljuk !) Azt az indítványt teszem, hogy a mai napon a Nemzetgyűlés elnöke az összes magyar pártok, tehát az egész magyar törvényhozás nevében üdvözölje az amerikai köztársaság elnökét. (Altalános helyeslés.) A nagy összeomlás után, amikor a bolsevizmus letörése után a legnagyobb nyomoruságban voltak az ország özvegyei, árvái, rokkantjai és szegényei, Amerikának jó szive, az amerikai nép áldozatkészsége, (TJgy van! TJgy van!) köztük az amerikai magyarság nagy áldozatkészsége is természetesen, de a magyarokon túl a többi amerikaiak áldozatkészsége, különösen az amerikai Vörös Kereszt áldozatkészsége olyan fényes példáit mutatta az emberszeretetnek, amelyért meghatva, hálás szívvel mond köszönetet az egész magyar nemzet. Nem áll jól nekünk, magyaroknak, ez a szerep, amelyben most vagyunk, hogy a háború és a forradalmak következtében igy lerongyolódván, jótékony adományokért kell köszönetet mondanunk a külföldnek ; mert mi egy büszke nemzet vagyunk, akik a saját munkánkból és a saját erőnkből akarunk élni, — de mégis érezzük, mivel tartozunk azoknak, akik a legnagyobb veszély, nyomor és inség idejében ételt adtak Budapest éhező gyermekeinek, ruhát adtak a ruhátlanoknak, a munka- ós keresetnólkülieket elhalmozták pénzbeli adományokkal, a középévi márczius hó 4-én, pénteken. osztály nyomorgó széles rétegeit az egész országban ellátták a legszükségesebb ruházati cikkekkel, kórházainkat, amelyek a háború következtében teljesen tönkrementek,felszerelték mindenféle kórházi cikkel és azonkívül orvosszerekkel, a legutolsó napokban a tél hidegében, amikor Budapesten sok ezer embernek nem volt fűteni való ja, nagymenynyiségü szenet bocsátottak ingyen Budapest népének rendelkezésére. (TJgy van! TJgy van!) Mindezek bizonyítják, hogy a háborús őrültségen és a háborús pszichózison tűi az emberies érzés nagy gondolata mélyen áthatja az amerikai társadalom szivét és ez a társadalom meglátta a legyőzöttben is a megbecsülni való emberi tulajdonságokat és igyekezett a nagy pusztulásban megmenteni mindent, amit meg lehetett menteni. (TJgy van! TJgy van!) Elsősorban, amikor az egész amerikai társadalomnak köszönetet mondunk, szól a mi köszönetünk az Amerikai Egyesült-Államok Budapesten lévő képviselőjének : az amerikai követnek, aki mindent elkövetett, hogy Magyarország állapotáról teljesen hűségesen informálja kormányát és nemzetét; másodsorban, személyesen köszönetet kell itt kifejeznünk Pedlow kapitány iránt, aki itt Budapesten ós az egész országban a jótékonyság terén olyan nevet szerzett magának, (Élénk éljenzés.) hogy tulajdonképen máris minden magyar ember lelkében és szivében áll az ő szobra kitörölhetetlenül és elmulhatatlanul. Indítványozom, hogy a Nemzetgyűlés ünnepélyes formában, a Nemzetgyűlés elnöke hivatalosan üdvözölje diplomáciai utón az amerikai köztársasági elnököt, (Általános helyeslés.) abban a jreményben, hogy az a jó sziv, amely meglátta a nyomort és az elesetteknek a baját, ezen túlmenőieg is meg fogja látni mindazt, amit az igazságnak meg kell látnia. Reméljük, hogy az amerikai nemzet, amely zászlóvivője volt mindenkor a népszabadságoknak, meg fogja érteni a magyar nemzetnek históriai helyzetét s mindazokban a kérdésekben, amelyekkel mi semmi egyebet nem kívánunk, mint a mi históriai igazságunkat, az egész amerikai népnek egészséges közvéleménye támogatni fog bennünket. Hisszük és reméljük, — mert látjuk a jelenségeket — íbogy a háborús őrület, amely egymással szembeállította a civilizált népeket, legelőször Amerika szivében vesztette el az ő romboló és pusztító hatását. Hisszük és reméljük, hogy az emberi szolidaritásnak az az ébredő gondolata, amely Harding megválasztásában egyik fényes bizonyítékát mutatta nekünk Amerikában, gyökeret fog verni az egész világon s hisszük, hogy a civilizáció megmentése érdekében, a magyar nemzet szenvedéseinek elmúlása érdekében^ az uj amerikai köztársasági elnök Eszakamerikai Egyesült-Államok egész társadalma mindent el fog követni. Kérem a t. Nemzetgyűléstől, hogy ehhez az indítványomhoz a legnagyobb szolidaritással,