Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-158

A Nemzetgyűlés 158. ülése 1921. Sajnálatomra nem fogadhatom el azonban Somogyi István képviselő ur módosítását, mert az, ha valaki megvagyonosodik, nem képez büntetendő cselekményt. (Helyeslés. Mozgás jobbfelől.) Kérem tehát a szakaszt ilyen értelemben elfogadni. Rubinek István : A legnagyobb visszaéléseknek szolgálhatna alapul. (Zaj.) Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha senkisem kivan szólni, a vitát berekesztem. A kérdést akként kivánom feltenni, hogy a 17. § változatlan elfogadását szembeállitom az összes indítványokkal ; ha változatlanul el. méltóztatnak fogadni, akkor elesnek az indítványok, ha pedig nem méltóztatnak a szakaszt változatlanul elfogadni, akkor az indítványokat a beterjesztés sorrendjében fogom határozathozatal céljából szavazásra feltenni. (Helyeslés.) Felteszem tehát a kérdést : méltóztatnak-e a 17. §-t változatlanul elfogadni, szemben az összes indítványokkal, igen vagy nem? (Felhiáltásoh: Nem!) A 17. § tehát nem fogadtatott el változatlanul. Fölteszem már most a kérdést: méltóztatik-e elfogadni Haller József képviselő ur három rendbeli indítványát, igen vagy nem? (Felhiáltásoh : Igen !) Haller József képviselő ur három indítványa tehát elfogadtatott. Fölteszem a kérdést: méltóztatik-e elfogadni Nagy János képviselő ur indítványát a 4. ponthoz, igen vagy nem ? (Felhiáltásoh ; Igen !) A 4. pont tehát Nagy János képviselő ur indítványával fogadtatott el. Felteszem a kérdést : méltóztatik-e elfogadni Somogyi István képviselő ur módosítását, igen vagy nem ? (Felhiáltásoh : Igen ! Nem !) Kérem azokat, akik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. Somogyi István képviselő ur indítványa tehát mellőztetett, ennélfogva a 17. § Nagy János és Haller József képviselő urak módosít ványaival fogadtatott el. Következik a 18. §. Gerencsér István jegyző (olvassa a 18. §-t). Elnök: Szólásra van valaki feljegyezve? Gerencsér István jegyző : Haller József ! Haller József: T. Nemzetgyűlés! A 18. § második bekezdéséhez van egy módosításom. Ez a szakasz a revíziót tárgyalja, amelynek során szeretném, — és erre kérem a t. Nemzetgyűlés határozatát — ha a pénzügyigazgatóság kiterjeszkednék annak vizsgálatára is, vájjon az eddigi engedélyesek magyar állampolgárok-e vagy sem. Az 1888. évi XXXV. te. 5. §-a ebben a tekintetben ugy intézkedett, hogy italmérési engedélyt kaphat mindkét nemű magyar állampolgár, vagy olyan is, akinek csak az 1886. évi XXII. te. 15. §-a értelmében a magyar szent korona országai valamely községében letelepülési engedélye van. T. Nemzetgyűlés! Tudjuk, hogy ehhez a letelepülési engedélyhez nem sok kellett. Az 1886. évi XXII. tcikknek hivatkozott §-a évi márcsius 3-án, csütörtökön. 359 ebben a tekintetben csak azt irja elő, hogy a letelepülési engedélyért folyamodónak két évi állandó ittlakást és kifogástalan erkölcsi magaviseletet kell igazolnia. Én abban a véleményben vagyok, hogy aki még csak két esztendeje lakik hazánk területén, az nem tudott még annyira megbarátkozni a magyar gondolattal, nem tudta még magát a magyar nemzet minden érdekével annyira azonosítani, hogy a magyar állam szempontjából teljesen megbízható és a régi magyar állampolgárokkal teljesen egy elbírálás alá eső polgárnak legyen tekinthető. Es itt -— egy 20 esztendős spácicumot véve fel — két eset lehetséges. Az az italmérő, aki eredetileg nem volt magyar állampolgár, vagy megszerezte a magyar állampolgárságot 20 esztendővel ezelőtt, vagy nem szerezte azt meg. Ha nem szerezte meg; ha 20 esztendő nem volt neki elég idő arra, hogy a magyar állampolgárságot megszerezze, s ha erre egyáltalában nem is törekedett, akkor nyilvánvaló, hogy ő a magyar állampolgárságot olyan kevésre becsüli, hogy a magyar államtól ilyen kivételes támogatást, egy hasznot hajtó jog adományozását egyáltalán meg sem érdemli. (Elénh helyeslés a jobboldalon és bal felől.) Ha pedig megszerezte ugyan az állampolgárságot, de az még nagyon is friss keletű, akkor vonatkoznak reá azok az észrevételeim, amelyeknek az imént adtam kifejezést s amelyek szerint egy ilyen friss keletű állampolgárt nem lehet a magyar állam régi polgáraival egyenlő mérték alá venni, (Igaz ! Ugy van ! jobbfelöl.) ós nem lehet azt várni tőle, hogy ő a nemzetnek erkölcsi, vagyoni és általában állami érdekeit ugy viselje szivén, mint az a régi, akár magyarnak született, akár húsz esztendőnél régebbi időben állampolgárságot szerzett polgára e hazának. (Helyeslés jobbfelöl.) T. Nemzetgyűlés! Már csak azért is kérem, hogy méltóztassék ebben a tekintetben binyos cinozurát felállítani, mert hiszen nyilvánvaló, hogy minden államhoz legközelebb kell hogy álljanak saját fiai. Ha tehát az államnak módja van valakinek különös állami támogatással a hóna alá nyúlni, valakinek boldogulását az átlagon felül elősegíteni : elsősorban saját fiaival szemben kell ezt az államnak tennie. (Igaz ! Ugy van ! jobb felől és a baloldalon.) Ezen kivánságom ellen, t. Nemzetgyűlés, sem felekezeti, sem faji szempontokból kifogást tenni nem lehet, mert az ón indítványom* sem felekezetek, sem fajok ellen nem irányul, hanem általában mindazon italmérők ellen, akik a magyar állampolgárságot vagy egyáltalában nem, vagy csak igen rövid idővel ezelőtt szerezték meg. Indítványom tehát egyformán vonatkozik bármilyen származású és bármilyen vallású nem magyar állampolgárokra. (Igaz! Ugy van! Helyeslés és felhiáltásoh jobbfelöl: Ahár a hinaiahra is!) T. Nemzetgyűlés! Ez a módosításom a t.