Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-157
A Nemzetgyűlés 157. ülése 1921. évi márczius hó 2-án, szerdán. 343 Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó, Szalánczy József: T. Nemzetgyűlés ! A kereskedelemügyi minister ur válaszát ugyan tudomásul kell vennem, . . . Kerekes Mihály : Fájó szívvel ! Szalánczy József : ... de méltóztassanak megengedni, hogy kérdezzem, melyik község épített már várótermet a saját költségén, rendelkezésre bocsátva minden szükséges nyersanyagot. (Felkiáltások a haloldalon: Esetleg hozzáján-lhat !) A mai időkben, mikor az emberek saját házukat sem tudják felepiteni, (Egy hang a haloldalon : Az állam sem hirja !) hogy építsenek fel egy várótermet. Ez lehetetlenség. Én tisztán csak arra hivatkoztam, hogy a vármegyei törvényhatóság rosszindulata folytán hiúsult meg ez, mert az a mérnök, aki ott járt, megállapította, hogy ott igenis szükség van állomásra, mert Szikszó négy, Halmi pedig öt kilométer távolságra van a községtől. Ha öt kilométerre bemennek, közben elmegy a vonat, ha meg négy-öt órát kell várakozniok, hova menjenek be az emberek. Csak azt akartam kifejteni, hogy az egész a közigazgatási bizottságon múlott, azon a pár emberen, akik a dologhoz nem járultak hozzá. E helyről azt üzenem nekik, hogy mené tekéi ufarein, azaz : megmérettek és könnyüknek találtattak. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister : Csak azt akarom, még megjegyezni, hogy Szalánczy t. barátom téved, amikor azt állítja, hogy nem történt meg a múltban az, hogy valamely község, vagy érdekeltség a saját költségén váróhelyiséget épített volna. Én régóta ismerem ezeket a dolgokat, hisz a kereskedelemügyi ministerium vasúti szakosztályának voltam a főnöke, a vasútnál künn is szolgáltam, és mondhatom, hogy a régi jó időkben igen gyakran előfordult az, hogy nemcsak váróhelyiségek emelésének teljes költségeit viselték egyes községek, hanem egész állomások építésének költségeit is. A másik, amit meg akarok jegyezni, hogy az én adataim szerint Aszaló község Szikszótól két és fél kilométerre van, Halmaj községtől pedig 3'7 kilométerre. Szalánczy József: Én ott lakom, hát tudom ! Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister : A harmadik, amit meg akarok jegyezni az, hogy a közigazgatási bizottságnak erre a dologra abszolúte semmiféle befolyása nem volt, aminthogy nem is lehetett rá befolyása ; az a kereskedelemügyi ministerhez tartozik, sőt ellenkezőleg, a közigazgatási bizottság magáévá tette a községnek azt a kérését, hogy létesíttessék ott ez a váróhelyiség, de figyelemmel az államvasutak jelenlegi pénzügyi helyzetére azt mondotta, hogy viselje a költségeket a köszég. Elnök : Az interpelláló képviselő ur nem kivan élni szólásjogával ? (Nem !) Ha nem, ugy következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést : tudomásul veszi-e a Nemzetgyűlés a kereskedelemügyi minister urnák Szalánczy képviselő ur indítványára adott válaszát, igen vagy nem ? (Igen !) A Nemzetgyűlés a választ tudomásul vette. Ily értelemben mondom ki a határozatot. Következik ? Forgács Miklós jegyző : Kószó István. Kószó István : T. Nemzetgyűlés ! Az ötéves háború után megcsonkított Magyarországnak arról a területéről, amelyet ellenségeink elfoglaltak, — jól esik hinni, hogy csak nagyon rövid időre — sokan menekültek át az országnak arra a területére, amelyet ma Magyarországnak neveznek. Ily körülmények közt ennek a kis területnek oly nagyszámú embert kell ellátni a legszükségesebbekkel, hogy ennek a területnek különös kihasználása elsőrendű feladat. A jószágállomány megfogyatkozott és annak helyreállítására el kell követnünk mindent, de azonkívül is ennek a területnek minél intenzivebb kihasználása nemcsak gazdasági, de hazafias kötelesség is. Az intenzív gazdálkodás folytatása és lehetővé tétele céljából okvetlenül szükséges minél nagyobb mennyiségű jószágállományt tartani minden egyes gazdának, mert ma, amikor műtrágyát beszerezni egyáltalán nem lehet, kizárólag az istállótrágyázásra szorul a gazdaság és ennélfogva a jószágtartás ebből a tekintetből is szükséges. Gondoskodni kell tehát róla és el kell követni mindent annak érdekében, hogy a jószágállomány takarmányozása lehetővé tétessék, különösen pedig, hogy erőtakarmány a lehetőséghez képest megfelelő mennyiségben a gazdaközönségnek rendelkezésére álljon. Amikor a közélelmezés biztosítása céljából a termelőket az adógabona beszolgáltatására kötelezték, mindenesetre megmaradt a joguk azoknak a mellékterményeknek igénybevételére, amelyek mint erőtakarmán}^ a jószág fentartására, a jószág nevelésére szolgálnak. Én tehát azt gondoltam, hogy amikor az adógabonát beszedik, egyszersmind gondoskodni is fognak arról, hogy vagy az adógabona beszolgáltatása alkalmával, vagy pedig ezt követőleg mindazoknak, akik adógabonájukat beszolgáltatták, oly mennyiségű korpa, búza- vagy rozskorpa álljon rendelkezésükre, mint amennyi a beszolgáltatott »gabona rendes kiőrlése mellett előáll. (Ugy van ! Ügy van !) Ez a legszerényebb követelés és a legkisebb igény, amivel előállhat az, aki adógabona beszolgáltatására kötelezve vari. Ezzel szemben azonban azt látom, hogy itt üzérkedés folyik a korpával, titkos üzérkedés, de azonkívül is fennáll ez a gyűlölt központ. a korpaközpont, amelynek már a neve is olyan, hogy először is mosolyog rajta az ember, ha viszszagondol a régi időkre, mert akkor becsületsértés számba ment az, ha valakire azt mondták : korpaközpont, most pedig az állam a saját pénzén tart fenn egy ilyen intézményt, ahol csak ugy félvállról beszélnek az emberrel és ha elmegy oda, azt mondják neki : várjon és majd ha lesz, akkor kap. Eltekintve ettől, ha valamiképen ki tud szorítani az ember a gazdaság és egyes városok részére korpát, az amit kap, nem korpa, hanem kukoricaléha és a kukoricacsumának összeőrlése.
