Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-157

A Nemzetgyűlés 157. ülése 1921. évi márczius hó 2-án, szerdán. 325 tetni. Az a kereskedelmi törvény értelmében azt jelenti, hogy kereskedelmi könyveket kell vezetniük, amelyek részbizonyitó erővel birnak. Méltóztassanak most felütni a kereskedelmi törvénynek a közvetitőkre és alkuszokra vonatkozó rendelkezéseit, melyek szerint az illetők tartoznak egy napiócskát vezetni, semmi többet. Innen van az, hogy a legképtelenebb állapotok vannak az országban a közvetítés terén és ezért üdvözlöm a legmelegebben a törvényjavaslatnak ezt az első és igazán hatalmas intézkedését, mely ezt az óriási portyázó tömeget valamelyes határok közé igyekszik szorítani. Nem látom azonban, a bizományos és a közvetitő közti különbségei erősen kidomborítva. Nagyon vigyázzunk ezen két kategória elkülönítésénél, ha már a kereskedelmi törvénynek oly szerencsétlen a szövegezése, hogy akkor tekinthetem a bizományost alkusznak és az alkuszt bizományosnak, amikor akarom, illetőleg ő akkor tekintheti magát annak, amikor akarja és ennek révén a jogi helyzet reá nézve mindig csak jobb és jobb. Ez a homály itt is megvan. Méltóztassék a bizományos helyzetét mereven elkülöníteni az alkusz helyzetétől, mert ha valakit mint alkuszt fülön fognak kapni, az ki fog bújni és belebújik a bizományosnak sokkal tágabb köpenyegébe. Egy másik hiányát látom a törvényjavaslatnak abban, hogy milyen szempontok szerint kell megválasztania a tulajdonosnak az üzletvezetőt. Teljesen igazat adok előttem felszólalt képviselőtársamnak abban, hogy ezt az üzletvezetői minőséget én nem tartom valami feltétlenül szerencsés bevitelnek a törvénybe, de viszont koncedálom azt is, hogy mindig megvan a fizikai lehetősége annak, hogy feltétlenül szükséges üzletvezetőt alkalmazni. PL a teljesen lábát veszitett rokkant ember kénytelen üzletvezetőt alkalmazni, aki az italmérés ügyeit lebonyolítsa. Hiányzik azonban a törvényjavaslatból annak megállapítása, hogy az üzletvezetőre is vonatkoznak mindazok a követelmények, melyek az italmérési jog tulajdonosára vonatkoznak. Hegedüs Lóránt pénzügyminister : Benne van ! Somogyi István : Lehet, én nem vettem észre, kikerülhette figyelmemet. •> Hegedüs Lóránt pénzügyminister: A hetedik oldalon ! Somogyi István : Egy másik dologra hivnám még fel a t. Nemzetgyűlés, a t. pénzügyminister ur figyelmét, az úgynevezett megbízottakra. Nálunk a megbízottaknak egy nagyon különös fajtája fejlődött ki, mely itt csonka Magyarországon már kivesző félben van, de a Felvidéken, különösen a mostani Ruszka-Krajnában megvan, az úgynevezett sabeszgoj -rendszer. (Mozgás.) Péntek délutántól vasárnap reggelig az italmérés tulajdonosa egy szalmaszálat sem vesz a kezébe, hanem felfogad egy sorsüldözött és általa vagyonából már kiforgatott szerencsétlen armer Beisendert és azzal méreti ki péntek délutántól vasárnap reggelig az italt. Ha most már feltesszük azt, hogy valamikor lesz idő, amikor ismét megszületik nagy Magyarország, ugy már most gondolnunk kell arra és nagyon helyesnek tartanám, ha ebben a törvényjavaslatban ki lenne mondva, hogy minden néven nevezendő megbízott megbízásához külön kell kikérni a pénzügyigazgatóság engedélyét. Haller József: Sabeszgoj tartására ne is legyen szabad engedélyt adni ! Somogyi István : Mert így, t. Nemzetgyűlés, a törvényjavaslat 3. §-ának a megbízottról szóló intézkedése teljesen iüuziórussá válik. Nagyon melegen üdvözlöm a t. pénzügyminister urnák azt az intézkedését, mellyel a borkereskedelem terén is igyekszik valamelyes rendet teremteni. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni ;Sehandl Károly t. képviselőtársam már elmondott erről egyet-mást, de ez volt az az üzlet, t. Nemzetgyűlés, amellyel milliárdokat kerestek évente ; ez volt az az üzletág, amelyen az a gazda, a szőlőtermelő, aki keserves verejtékével tudta a bort leszűrni, a legkevesebbet keresett. Ennek valamelyes úton-módon gátat kell vetni. (Helyeslés.) En a közvetítőnek céggé való alakulásában látom azt a bizonyos egyik gátat, amely valamelyest szilárdabb és rendesebb mederbe fogja ezt a kérdést terelni. Még mindig rengeteg tennivaló van azonban az adózás terén. Ezek a közvetítők, ezek az alkalmi szenzálok nem fizetnek egyáltalán semmit. Méltóztassék elképzelni : a mai időkben egy szenzál, aki két hónapig elközvetit pár ezer hektoliter bort, az egész álló esztendőben urasán, elegánsan, gavallérosan megél abból a pénzből, amelynek igazság szerint mégis csak a keresztény magyar termelő zsebében kellene megmaradni. (Ugy van I Ugy van !) Itt további lépésekre van szükség. És ha már pénzügyi szempontból nézzük ezt a törvényjavaslatot, nem tartom megfelelőnek, t. Nemzetgyűlés, azt az egy korona adót, amit a borkereskedő a bor literje után fizet. Méltóztassanak figyelembe venni és méltóztassék t. képviselőtársam utánagondolni, hogy a bortermelők 99 századrésze 8—9— 10—12 koronákért adta el a múlt év őszén borát, azt a bort, amelyet 55—60 vagy nem tudom hány koronás áron szállítottak ki Ausztriába és CsehoSzlovákiába és amely ma is, a borüzlet mai pangása mellett is 30—32 koronáért vásárolható. Ekkor mi egy koronával vámoljuk meg azokat az embereket, akiknek milliókat kellene fizetni és még igy is nehéz milliókat nyernének ? ! Ezt én, t. Nemzetgyűlés, nagyon kevésnek tartom. De méltóztassék megengedni t. pénzügyminister ur, nem tudom megértem, hogy a külföldre kiszállított italmennyiség miért esik különös elbírálás és elbánás alá. A mi borunk nem az a cikk, amelynek exportját bizonyos állami támogatással kellene intézni. A mi borunkat keresik a külföldön. (Ugy van !) A mi borunk után egymásután jönnek az ausztriai, cseho-szlovákiai és német cégek és egészen elárasztják, ellepik az egyes borvidékeket. Nagyon helyesnek tartom, ha a pénzügyminister