Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-157

A Nemzetgyűlés 157. ülése 1921. évi márczius hó 2-án, szerdán. 323 olyan helyen, ahol egy italmérő naponként száz és száz emberrel érintkezik, akiknél érvényesítheti befolyását, nemzeti és keresztény szempontból igazán megbizható férfiakra, megbizható egyénekre van szükség. Tényleg jól mondta előttem szólt t. képviselőtársam, hogy a liberalizmus hibája az, hogy az egész országban mindenütt elharapóztak épen ezen a téren olyan elemek, amelyek óriási vagyont szedtek össze, a magyarságot gazdaságilag le akarták dönteni, amellett az erkölcsiséget teljesen megmételyezték. Ismerek otyan falut, ahol azzal kezdték a kocsmárosok, különösen a zsidó kocsmárosok, hogy először három krajcárért adtak hitelre bort, pálinkát az illető kisgazdának, földmivesnek, lassanként ez forintokra szaporodott el és azután dobszó ütötte meg az illető házát, földjét, és minden a zsidók tulajdonába ment. Ezt a törvényjavaslatot nem tartom teljesen korszerűnek, megfelelően aggresszivnek, épen azért majd a részletes tárgyalásnál bátorkodom több módosítást ajánlani. Különösen fontosnak tartom azt, —és ha megengedi a t. Nemzetgyűlés, akkor majd a részleteknél beszélek róla — hogy visszamenőleg az italmérések revizióját ugy végezzük el, (Helyeslés.) hogy azoktól az elemektől, amelyek ugy a háború, mint a forradalmak alatt nemzeti és keresztény szempontból nem feleltek meg az általános követelményeknek, ezeket az anyagilag és erkölcsileg fontos italmérési jogosítványokat a pénzügyministerium vegye vissza. (Helyeslés.) Különösen melegen ajánlom a t. pénzügyministerium figyelmébe azt, hogy lehetőleg a községeket és városokat szorítsuk arra, hogy az italmérési engedélyeket vegyék kezükbe, még pedig ugy, hogy az italmérésekből eredő haszon felét mindig kötelesek legyenek kulturális és szociális célokra forditani. Ezt nemzeti és nemzetgazdasági szempontból tartom nagyon fontosnak, mert ahol jómenetelü községi italmérési heljdség van megfelelő forgalom mellett, ott a rendkívül nyomasztó és sok helyen igazán súlyos pótadót a legminimálisabb mértékre lehet redukálni. Remélem, hogy ez az italmérési törvényjavaslat csak kiindulópontja lesz azoknak a különféle más gazdasági javaslatoknak, amelyek a keresztény magyarságot tényleg megerősítik, pozíciójában tényleg biztosítsák. Előttem szólott t. képviselőtársam ezzel kapcsolatban szólt a szabadkereskedelemről. Én is teljesen osztom az ő nézetét. Épen az italmérésekből, a bankokból gazdagodott meg az az elem, amely a legnagyobb hasznát venné a teljesen szabadkereskedelemnek, és akkor, amikor mi a keresztényeket, a hadirokkantakat, a hadiözvegyeket, a hadiárvákat akarjuk ebbe a fontos pozícióba juttatni, ezzel épen a keresztény magyarságnak gazdasági erősödését akarjuk szolgálni, és csak akkor indíthatjuk meg a szabadkereskedelmet, amikor a keresztény magyarságot igy megerősítettük, mert akkor már nem kell félni attól, hogy a több millióval, hatalmas vagyonokkal rendelkező idegen faj I a mi keresztény magyarságunkat eltiporhatja és tönkreteheti. (Ügy van!) A törvényjavaslat készítőinek még egyszer őszinte bálámat és köszönetemet fejezem ki és azt különösen módosításaimmal tistztelettel ajánlom t. <képviselőtársaim figyelmébe. (Elénk éljenzés.) Elnök : Szólásra következik ? Gerencsér István jegyző : Somogyi István ! Somogyi István : T. Nemzetgyűlés ! Nem hiszem, hogy a pénzügyministerium ezt a törvényjavaslatot mint egyszerű pénzügyi témát dolgozta volna fel. Nem hiszem és nem is hihetem el, hogy csak a szigorú számoszlopok szemmeltartása mellett keletkezett ennek a törvényjavaslatnak minden sora, mert ha igy lenne, akkor mi egy nagy csalódással volnánk gazdagabbak. Mi t. i. — és azt hiszem, az egész Nemzetgyűlés nevében beszélhetek — soha sem gondoltuk ugy ennek a törvényjavaslatnak megalkotását, hogy ez az állam pénzügyi helyzetét fogja elsősorban biztosítani, hanem mi ennek a törvényjavaslatnak nemzet- és keresztény magyar népmentő élt igyekeztünk adni, (Ugy van !) ezért szorgalmaztuk, ezért forszíroztuk és ilyen szemüvegen keresztül nézzük ennek minden egyes intézkedését. Én sem a számoszlopok rideg sorain keresztül óhajtok ezzel a törvényjavaslattal foglalkozni, nem a financember szemüvegén'keresztül nézem, hogy mit hoz magának a magyar államnak, hogy mennyiben tölti be ezt az óriási hézagot, amely a magyar állampénztár trezorjában ma minden téren elénk tátong. Én elsősorban az én népem szempontjából, a keresztény magyar nép szempontjából, ennek a népnek felsegitése szempontjából tekintem ezt a törvényjavaslatot és azután jogi szempontból veszem bírálat alá ennek intézkedéseit. Ha nemzeti szempontból nézem a törvényjavaslatot, igy magában a szövegben nem látok semmi olyant, ami bármi néven nevezendő aggodalomra adhatna okot. Valamelyes nüanszokban, egyes kisebb dolgokban talán radikálisabban, talán jobban ki lehetne domborítani azt a célt, amelynek elérése érdekében kívánjuk ennek a törvénynek megszületését, de nagy átlagban, egészében, hogy ugy fejezzem ki magamat, in conglomerate ez a törvényjavaslat tényleg megfelel azoknak az ideáloknak, amelyeket mi ennek megalkotásánál magunk elé tűztünk. Hogy tényleg igy lesz-e, az a végrehajtás során fog kitűnni. Teljesen igazat adok a pénzügy, minister urnák, aki azt mondta, hogy a végrehajtási utasításra fogja fektetni a fősúlyt, és elhiszem és előlegezem azt. hogy amilyen szeretettel fog. lalkozott ennek a törvényjavaslatnak tetőalá hozásával, olyan szeretettel fogja a végrehajtási utasításban lehetővé tenni azt, hogy tényleg el is érje azt a célt, amelynek érdekében megszületett. Méltóztassék megengedni, hogy a nemzeti szempontok figyelembevétele mellett pár körülményre hívjam fel a Nemzetgyűlés figyelmét. ! Teljesen helyesnek ismerem el azon kategóriák 41*