Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-148

20 A Nemzetgyűlés 148. ülése 1921. kellene fordítania egy ilyen hivatalra, amely igazán mondhatom, rettenetes sok keserűséggel telitett hivatal. (Mozgás jobb felöl.) A közigazgatás közegei felküldik azt a hadiözvegyet Budapestre; feljön, járna neki pénz, felhalmozódott pár száz koronácskája, de a rokkantellátási, illetőleg az özvegyi nyugdíj­ellátási hivatal nem tudja azt folyósítani, mert hiányzik valami, vagyis fel van halmozódva az akta ós nem jön elintézés alá. Ez az állapot tarthatatlan. A népjóléti ministeriumnak, nézetem szerint, első és fő­kötelessége volna, hogy súlyt helyezzen arra, hogy a hadiözvegyek, hadiárvák, a rokkant katonák ügye végre valahára rendeztessék Ma­gyarországon és hogy az állam nekik azt a csekélységet, amit tud nekik nyújtani, adja oda idejében kezükhöz, hogy valahogy pótolják belőle az ő silány megélhetésüket T. Nemzetgyűlés! A falusi rokkantak, jobban mondva a hadiözvegyek, hadiárvák nem élvezik az állam szerető szivét oly formában, amilyen formában az állam többi szegényei. Én elismerem, hogy ha kimegyünk a kültelkekre, ott rettenettes nyomor tárul elénk és elismerem, hogy a szeretetadományok szótosztására, a köz­jótékonysági eszközök kimerítésére a városok rászorultak, azonban kérdem, gondolt-e Magyar­országon valaki is arra, hogy a falun is van­nak olyan szegény hadiözvegyek, akiknek ö|-hat gyermekük is van és heteken keresztül nincsen kenyér az asztalukon. (Az elnöki széket Kenéz Béla foglalja el.) Mondta-e azt valaki, hogy nemcsak városi szegények léteznek, hanem léteznek falusi sze­gények és falusi nyomorultak is és ezeknek a hadiözvegyeknek és hadiárváknak is kell adnunk egy-egy kabátocskát, egy-egy cipőcskére valót azokból a szeretetadományokból, amelyeket a külföld küld. Sajnálom, hogy a népjóléti minister ur el van foglalva, de azt gondolom, hogy a népjóléti minister urnák egyenesen kötelessége foglalkoznia ezzel a kérdéssel, kötelessége törődni azzal, hogy ezek a falun lakó szegények, akik télidőben mezítláb járnak s éhséggel küzdenek, valami szeretetadományba részesüljenek. De kötelessége foglalkozni avval a kérdés­sel is, hogy ezeknek az özvegyeknek az a nyug­díj, amely nekik két év óta jár, végre valahára kiutaltassák, és igy megszűnjék az a szeren­csétlen anomália, hogy annak az általános helytelen felfogásnak a következménye, hogy falun könnyebben élnek az emberek. Akik ezt állítják, azok nem nézték meg a falu szegé­nyeit. Azok menjenek ki és nézzék meg, — én tudok ilyen esetet — hogy van olyan hadi­özvegy, akinek öt gyermeke maradt és három héten keresztül nincs az asztalán egy harapás kenyér. Én tehát a népjóléti minister urat arra kérem, hogy ha már átvette a hadirokkantak, évi február hó 19-én, szombaton. hadiözvegyek és árvák gondozását a honvédelmi minister úrtól, fordítson több gondot az öz­vegyek és árvák ellátásának kiutalására, mert hogyha ez az állapot nem változnék meg, ez kint a falun rettenetes rossz vért szülne. Nagyon jól tudják ám ott azt, hogy a városi lakosok megkapják a fejadag után járó cukrot és lisztet, (Ellenmondások jobb felől.) evvel szemben meg­történhetik az, hogy Magyarország egy közsé­gében fejenkint egy deka cukrot adnak egy hónapra egy családnak. Ez mégis csak arcpirító dolog. Vagy ne adjanak semmit, vagy adjanak annyit, amennyit a városban adnak. Vass József közélelmezésügyi minister : Ennél nagyobb a fejadagja mindenkinek ! Az kiutal­tatik minden hónapban ! (Felkiáltások jobbfelöl : De nem kapják meg!) Kerekes Mihály: Ez nem tartozik a nép­jóléti ministeriumhoz, de odatartozik a hadiöz­vegyek és hadiárvák ügye. En felkérem a minis­ter urat, hogy gondoskodjék — szükség esetén uj munkaerők alkalmazásával — arról, hogy az ott két esztendőn át felhalmozott 25.000 akta végre elintéztessék és hogy, amint rámutattam, a hadiözvegyek és hadiárvák megkapják az illetményüket. Interpellációm, amelyet a népjóléti minister úrhoz intézek, a következő (olvassa) : » Yan-e tudomása minister urnák arról, hogy az özvegyek és árvák nyugdíjellátási hivatala 25 000 aktahátralékkal dolgozik és fűtőanyag hiányában heteken keresztül nem tud dolgozni ? Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy a falusi nyomorgók, özvegyek és árvák sem külföldi, sem belföldi szeretetadományban nem részesülnek? Ha mindezekről van tudomása, hajlandó-e a minister ur sürgősen intézkedni, hogy ez az igazságtalan és tarthatatlan állapot megszűnjék?« Elnök : Az interpelláció kiadatik a népjóléti minister urnák. A következő interpelláló képviselő urat illeti a szó. Gerencsér István jegyző : Karafiáth Jenő ! Karafiáth Jenő: T. Nemzetgyűlés! Méltóz­tassanak megengedni, hogy az ezeréves Magyar­országnak ezidőszerint idegen megszállás alatt álló területén élő egyházak jelenlegi szomorú, keserves helyzetével foglalkozzam. (Halljuk ! Halljuk !) Ezúttal a katholikus egyház ügyei­vel kívánok foglalkozni. Legközelebb — a Ház szíves engedélyével — a tőlünk elszakított refor­mátus és lutheránus hivek egyházi sérelmeit teszem szóvá. Birtha Józset: A lutheránusok autonómiá­ját felfüggesztették. Karafiáth Jenő : Mielőtt interpellációm tár­gyára rátérnék, méltóztassék megengedni, hogy néhány számadattal világítsam meg a tárgya­landó kérdés rendkívüli jelentőségét nemcsak felekezeti szempontból, hanem a magyarság néző­pontjából is. Kérésemre tegnap kaptam kézhez

Next

/
Oldalképek
Tartalom