Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-155
A Nemzetgyűlés 155. ülése 1921. évi február hó 28-án, hétfőn, 283 szem elmagyarázni, hogy ez a törvényjavaslat rossz, ez a bankokrácia érdekét képviseli és én csak ezért olyan személyes gánccsal nem vagyok illethető. A minister urnák jogában áll érveimre válaszolni, azokra a leghatározottabban felelni és támadásomat, ha személyes támadással élek, visszautasítani, de méltóztatnak látni, hogy a személyes támadás most nem az én részemről történt, hanem a pénzügyminister ur részéről. Ami a szenzálok csalásait illeti, — e részben félreértett szavaim valódi értelmének helyreállítása céljából szólalok fel — a minister ur azt mondta, hogy a helyzetet csak' törvényhozásilag lehet megváltoztatni« Nézetem szerint, ha két ember egjouással szerződik, akár bejegyzett cég az illető, akár nem, és ha az a bortermelő gazda vele rossz szerződést köt, hiába kötötte azt a rossz szerződést egy bejegyzett céggel, az épugy becsaphatja, mint hogyha nincs a cége bejegyezve. Nem ezen fordul meg a dolog, hanem tessék propagandát csinálni és formaIákat küldeni a kisgazdáknak és a bortermelőknek, hogy hogyan szerződjenek és hogyan szerződjenek jól. Bejegyzett céggel nem lehet elintézni ezt a dolgot, hiszen tudjuk, hogy a háború előtt, régi időben, bejegyzett cégek ügynökei járták be az országot és részletfizetésre eladott varrógépekkel csapták be a kisembereket. A bejegyzés nem véd meg a becsapástól és netm véd meg attól, hogy egyesek ki ne uzsorázzák a népet. Hiába akarta a pénzügyminister ur szavaimat elcsavarni, mégis nekem van igazam, mert ha azt akarjuk elérni, hogy valamely cég a bortermelőt meg ne csalja, erre nem az a mód, hogy ilyen törvényt hozzunk, hanem az, hogy okos propagandával felvilágosítsuk a népet és százezerszámra osszunk szót formulárékat, amelyek alapján jó szerződések köttessenek. Azt mondja a pénzügyminister ur, hogy én azt mondtam volna, hogy ő megvásárolta a pártokat. Én egyszerűen konstatálom, hogy ezt a szót egyáltalában nem használtam. Ezt a szemrehányását tehát kényszerülök visszautasítani. Rátérek arra, hogy én a pénzügyminister urat üldözöm. Hol üldöztem én önt ? (Derültség.) Tessék megmondani. Üldözés-e az, hogy én a szeszügyben, a borügyben, a cukorügyben, a petróleumügyben és az öszszés nagy állami monopóliumok ügyében az újságokban cikkeket irok ? Üldözése-e az a pénzügyminister urnák, hogy én a megengedett összes fegyverekkel, ha lehet, hatást akarok elérni abban az irányban, hogy megmagyarázzam, hogy Magyarország elgyarmatositására vezet az a bankokrácia, amelyet most a kivételes hatalommal ilyen erőssé tett ! Ez a bűnöm nekem és a többség ezen tapsol és kacag. Én nagyon sajnálom, hogy ilyen olcsó vicceknek a t. többség felült és rajtam egy negyedóráig kacagott. Ami pedig azt illeti, hogy én a pénzügyminister ur ellen sajtókampányt inditok és ehhez nincs jogom ... Ernst Sándor : Hogyne volna ! Ereky Károly : Hát akkor miért vetik a szememre ! (Felkiáltások jobbfelől : Ez meg a mi jogunk ! Zaj.) Igenis, jogom van rá. Engedelmet kérek, a személyes támadás a pénzügyminister ur részéről történt és ha majd Ernst képviselő ur egyszer velem egy pártban lesz, ugy fog mögöttem tapsolni, amikor ilyeneket mondok, hogy piros lesz a tenyere. Ernst Sándor : Lehet ! Ereky Károly : Én a pártpolitikát nem ismerem annyira és azért vagyok egyedülálló képviselő, mert párttaktikából nem tapsolok senkinek, csak az ország érdekében vagyok hajlandó bárkinek is tapsolni. És most rátérek a piroshasu malacokra. Orbók Attila : Személyes megtámadtatás címén I (Élénk derültség.) Ereky Károly : Személyesen meg lehet támadni a t. képviselő urakat váltóval, vagy akármivel, nem. muszáj annak malacnak lenni. Nem értem a t. képviselő ur megjegyzését. Ha fogok egy malacot és önhöz hozzávágom, az is személyes megtámadás. (Egy hang a középen : Nem is lenne rossz támadás ! Derültség.) Ugyanezt tette velem a t. pénzügyminister ur. Azt mondta, nem tudja megmagyarázni azt, hogyan és honnan van az, hogy én most őt megtámadom, amikor a nagytétényi sertéshizlaló igazgatóságában együtt voltunk. Leszögezem a következőt : együtt voltunk az igazgatóságban és ez a pénzügyminister úrra nézve óriási erény, felemelő dolog, nekem pedig egy kacagtató látvány. (Zaj. Mozgás.) Én ugy mondom el a tényeket, amint érzem. Azt hiszem, hogy az én érzésem követi a dolgok sorrendjét, azaz : az igazságot. A t. pénzügyminister ur is benne volt a nagytétényi sertéshizlaló igazgatóságában, én is benne voltam. Miért nem nevetnek azon, hogy a pénzügyminister ur is benne volt 1 Meskó Zoltán : Mert ő merkantilista volt és nem agrárius. Ereky Károly : Ez az a párt-nevetés, amelyet nem ismerek, ez a pártfegyelem alapján való nevetés, amely talán megvan rendelve az Esterházy-úteai palotában. (Mozgás s ellenmondás. Felkiáltások : Más is nevetett ! Bródy is nevetett !) Ezzel engem nem lehet terrorizálni. Hiszen a képviselő uraknak joguk is van nevetni, ha én elmon36*
